Lajos Ferenc kiállítása (fotó: Rusznyák Csaba)
Szilágyi András
A tégla, ami tűzálló
Lajos Ferenc grafikusművésztől elnevezett bemutatóterem megnyitása Gyulán az Erkel Ferenc Kulturális Központban
Ünnepélyes keretek között megnyílt a Lajos Ferenc bemutatóterem. A gyulai Erkel Ferenc Kulturális Központban állandó jelleggel megtekinthető anyag mineműségére a legtömörebb jelző a nagyléptékű kifejezés.
Az életútról röviden. Lajos Ferenc grafikusművész 1912-ben született az Arad megyei Opécskán. A trianoni döntést követő impériumváltás után 1920-ban költözött a család Gyulára. Itt végezte alap- és középfokú iskoláit. A művészi pályára való felkészítésben József Dezső pedagógus, festőművész segítette. Felsőfokú tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán fejezte be. A harmincas években egy szimbolikus történeti értékeket kiemelő neobarokk szemlélet vált hivatalossá. Lajos Ferenc ebben a szellemtörténeti helyzetben a magyar nemzeti stílus kialakítását tartotta fontosnak. A különböző izmusok stílusszemléletét nem kívánta követni, sajátos közösségi utat választott: a magyarság mitológiai képvilágát kívánta megújítani. A reneszánsz mesterek példáját követve bejárta egész Európát. Alkotásai, a néphagyományokon és mitológiai látomásokon keresztül, a magyarság önkifejlődésének útját kutatta.
Az első jelentős, Ázsia címmel jegyzett fekete-fehér rajzciklusába a magyar nép eredetének mítoszát foglalta.
A magyar őstörténet keleti múltjában való képutazás 1938-ban, az ifjú tehetségeket kiemelten támogató Bartha Miklós Társaság gondozásában jelent meg. A labirintust feltáró művet, apokaliptikus látásmód jellemezte. Ady Sírni, sírni, sírni című versére 1941-ben alkotott fekete-fehér grafika sorozatot. Életművében különösen figyelemre méltó Platón Atlantisz töredékeinek hatására készített grafikai ciklus. Lajos Ferenc, Platón filozófiai elméletét követve vallotta: az igaz élet egy olyan világrendhez kapcsolódik, amelyet nem tudunk racionális érvekkel igazolni, csak a mítosz segítségével. Lajos Ferenc rendhagyónak tekinthető apokaliptikus látásmódjában a képszerveződés változása a MÁGIA, a MITOSZ, a MITOLÓGIA alakulásmódjával írható le. Az egymásból kialakult fogalmak tartalma szerint az alkotás a mágiához hasonlatos. A mágia fogalma alatt az emberi lélek rejtett képességét értette, amit a gondolkodás legősibb típusaként jellemzett!
Álláspontját ugyan nem igazolta a tudományos vizsgálat, de ismert, hogy a szakrális, vallási gondolkodás a pogány természetű mitológiából alakult ki. Ugyanakkor a mágiából kialakult mitológiai látásmód a legmagasztosabb, az abszolút és isteni bölcsessége a természeti filozófiának.
Dante Isteni színjátékához készített illusztrációk már nemzetközi sikert is hoztak számára. A Dante Világév Bizottság tagjainak méltatása szerint a képzőművészeti alkotások közül Salvador Dali és Renato Guttuso mellett Lajos Ferenc rajzciklusa nyert figyelmet. A Purgatórium és Paradicsom történéseihez, mintegy hetven rajzot készített. Ifjabb Hans Holbein (1497–1543) alkotómagatartása, humanizmusa például szolgált számára.
1942-ben a reneszánsz mester Haláltánc címmel megjelent metszeteihez saját költésű verseket is írt. A 14. században kialakult késő középkori allegorikus műfaj a képzőművészet eszközeivel figyelmeztette az élőket a halál közelségére. Érdeklődése is a történelmi korok közötti párhuzamosságok felé fordult. A műcímek is kifejezőek: Valóság és álom határán, Démonisten temploma, Pogány oltár, Kelet kapuja, Tűz a hegyen.
Lajos Ferenc kiállítása (fotó: Rusznyák Csaba)
A Dante illusztrációkat követően stílusa megváltozott. Célja az volt, hogy képi látomást nyújtson az univerzum, az emberiség, a magyarság őstörténetére, lelki, szellemi természetére.
Az újabb eredetvizsgálat korszaka összekapcsolódott a természeti megfigyelés valóságképének korszakával. Vagyis a múltat megálmodó gondolataival elsősorban a magyar őstársadalom vezető csoportjának kultúráját akarta szóra bírni. Stilizált formákkal, kalligrafikus módon ívelt vonalakkal, mintha egy valamikor nomád nép kiválasztottjainak szertartásainak, ünnepeinek állítana emléket. Kiemelten a művészet az, ami a globalizálódó világban segít/segíthet megőrizni a nemzeti kultúrák azonosságát.
A Szépmíves Műhely kiadó tulajdonosaként kiadta a kortársak grafikai műveit. A Magyar Grafikusok Könyvei sorozatban (Molnár C. Pál: Cyrano, Dandé József: Szegénység útja). A nyolcvanas években készült munkáin az ember és természet, valamint a magyar népi motívumkincs komponálási zártság fedezhető fel. Mindenkori célja a költői gondolat tartalmi szolgálata volt.
A nyolcvanas évek végétől már szervezési feladatokat is vállalt: 1990-ben megalapította Gyulán a nemzetközi kitekintésű Dürer Társaságot. Lajos Ferenc 1998-ban Budapesten hunyt el. Az állandó kiállítási hely megszűntetése óta elröppent esztendők is igazolják, hogy Lajos Ferenc rajzművészetét az esztétikai mineműség hitelesítette. Hitvallása szerint: „Nem akartam eget döngetni, csupán tégla szerettem volna lenni. TÉGLA, ami TŰZÁLLÓ!” Nagyléptékű, a nemzeti és egyetemes művészethez való élményszerű kapcsolódása visszavezet bennünket a nemzeti mitológiateremtés lehetséges megjelenítéséhez és a magyar népművészet tiszta forrásához.
