Papírhajó - Füttyögés és nahátozás


Titkos_mozi.JPG 

 

Nagy Eszter

 

Rejtőző részletek

 

A camera obscura megvan? A több mint ezer éves, lencse nélküli képalkotási eszközhöz pusztán egy teljesen sötét üreges test és egy fényáteresztő nyílás szükséges. A test belsejében a nyílással átellenben lévő falon megjelenik a kinti környezet fordított képe. Magam is csináltam már ilyen lyukkamerát bolhapiacon talált szivaros bádogdobozból. Ha sikerült a fényérzékeny fotópapírt be- és kivarázsolni, akkor különös szépségű képek jelentek meg a papíron. Ezek után nem is csoda, hogy felcsigázott Pacskovszky Zsolt év elején megjelent regénye, a Titkos mozi.

A könyv cselekménye egy különös film körül forog, ami Marcell párizsi szobájának falára vetül egy rejtett lencsén át. A fiatal fiú beköltözésük után véletlenül talál rá a szerkezetre, és fél éjszaka megbabonázva bámulja az ágya felett megjelenő némafimet, amin az utca túloldalán található kávéház mindennapi élete elevenedik meg a múltból. A különös lencse a camera obsura elvén működik, de nem a valós idejű, hanem a múltbeli történéseket mutatja, harminc évvel korábbról. A falon megjelenő filmet nem lehet megállítani vagy visszajátszani, „csak” nézni engedi magát. És ezzel tulajdonképpen le is van tudva a dolog, többet nem tudunk meg a rejtélyes szerkezetről, a vetítésen kívül látszólag nincs más szerepe. Ha a cselekmény egy idősíkban játszódna, akkor Marcell egyszerűen kinézne az ablakán, és onnan figyelné a kávézó teraszát. Mire hát a rejtélyes objektív? A válasz talán a mozi történetében keresendő. A kávézó egyik pincérnője rabul ejti a kamasz szívét, aki ettől a pillanattól fogva egy sorozatfüggőt megszégyenítő intenzitással válik a mozi megszállottjává.

A szobája unalmából rejtélyes bűncselekményeknek lesz szemtanúja, és azok összefonódó szálait bogozgatva kell rádöbbennie, hogy hiába a megfejtés, ha ahhoz a tehetetlenség párosul. Kutakodása közben szembesül a ténnyel, hogy a gyönyörű pincérnő egy brutális sorozatgyilkosság áldozata lesz/lett. És ezt sehogy nem tudja megakadályozni.

Nehéz dologra vállalkozott a szerző azzal, hogy a két, egymáshoz közeli idősíkot sodor össze a történet felvezetésében. Nyelvileg nehéz a perspektívaváltásokat úgy követhetővé tenni, hogy a narrátor közben ugyanaz marad. Marcell szemén keresztül látjuk a mozit is és a jelent is. Hiába veszi át a kamaszos nyegleség helyét az izgatott találgatás annak megfelelően, hogy Marcell figyelme a külvilágra vagy a mozira irányul, hiába válik ugyanannak az utcasaroknak vagy a kávéház közönségének a leírása kimerítően részletezővé a múltbéli jelentekben, első olvasásra nem volt mindig világos, hogy hol is járunk. A nyitó fejezet megértését tovább nehezíti, hogy a falra vetülő film néma, a szereplők cselekedetei a fiú spekulációin keresztül kapnak valami értelmet. Ez a halmozott áttételesség az elkerülhetetlen végzet ismerete ellenére is talányossá teszi a nyitányt. A tények és találgatások közötti megbomlott egyensúly nem ad magyarázatot a tragikus végkifejletre, így fellélegeztem, amikor szétváltak az történet szálai. A második szakaszban visszalépünk az időben, és megismerjük Ninette, a pincérlány szemszögéből az előzményeket, hogyan menekült el szülőfalujából az őt zaklató „udvarlója” elől. Nagyon kellett ez a lépés, hogy a regény tulajdonképpeni főszereplője lelépjen a vászonról, és alakja többdimenzióssá váljon. A szöveg érzékenyen adja vissza a bántalmazás eszkalálódásának klasszikus lépcsőit, amit a szűkebb és tágabb környezet védelmező támogatása is csak lassítani tud, de feltartóztatni nem.

Ninette történetét az őrület története követi, és ezzel már a végjátékba csöppenünk bele. A kegyetlenség fegyelmezetten tör át mindenen, a nézőpontok hirtelen váltakoznak az épp aktuális áldozat szemszögének megfelelően. Mindenki fejébe bele tudunk lépni, kivéve az elkövetőébe. Szándékosan vagy sem, de tény, hogy pont a kritikus utolsó pillanatban kuszálódnak össze a perspektívák annyira, hogy ne lehessen eldönteni, ki áll és melyik végén annak a bizonyos fegyvernek. Ettől még persze a ravasz meg lesz húzva.

Mire elül a füst, elhal az utolsó dörrenés, az olvasó újra Marcell mellett találja magát, aki épp egy kisvárosba készül kiruccanni. Sok töredék kerül az utolsó lapokon a helyére, de még így is maradnak bőven elhallgatott részletek.

Mindenképpen a könyv javára írandó, hogy fontos témát feszeget a zaklatással, erőszakos közeledéssel, és jól meg tudja mutatni, hogy mennyire nehéz még közösségi összefogással a hátunk mögött is kikerülni az áldozat szerepéből. Az egyes fejezetek nagyon hullámzóak. Amennyire jól átjön Marcell kamaszsága, annyira mesterkéltnek és öregesnek tűnik Ninette narratívája, holott csak 2–3 év a korkülönbség a két szereplő között, és időben sem sok választja el őket egymástól. Számomra végig kérdés maradt, hogy mi szükség volt a lencsére. Amíg csak a mozin keresztül tudjuk követni az eseményeket, addig azok súlytalanok maradnak. A lencse megmutatja a feszültséget, de azt Ninette színrelépése tudja élővé tenni. A végére több fronton is erős hiányérzet maradt bennem, olyannyira, hogy rögtön újra átolvastam az egész könyvet, hátha némely dolgok elkerülték figyelmemet. De nem.

 

(Pacskovszky Zsolt: Titkos mozi, Móra Könyvkiadó, 2017., 175 oldal, 2199 Ft)


 Főoldal

2018. szeptember 12.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái
Versek
Nagy Magdolna versei Tatár Sándor versei Varga Imre versei Juhász Róbert versei
Prózák
Rhédey Gábor novelláiMagyariné szeretőjeKötter Tamás: Az 51-es körzetMárton László: Vagy inkább miatta...
Kritikák
Képzelt futás belső tájbanA pénz hatalma - Száraz Miklós György: OsztozkodókA megőrzés makacs igyekezeteUram, a kezedet kerestem
Esszék, tanulmányok
Objektív helytörténet szubjektív szemszögbőlA valamikori szlovák településből többnemzetiségű, multikulturális város?Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történetCsabatörténet dióhéjban
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA