Esszék, tanulmányok

 

 

Barka1_2018.png

 

Elek Tibor

 

25 évesek vagyunk

 

Kedves Olvasó!

Nem tudom, észrevette-e előző évfolyamunk lapszámainak fejlécén, hogy negyedszázados a Bárka – vagy mondjuk így, fiatalosabban: 25 évesek lettünk! Ilyenkor illik megállni egy pillanatra, számot vetni az eltelt idővel, s talán örülni, ünnepelni is egy keveset.

Az tudom, hogy nagyon sokan tartottak velünk az elmúlt 25 évben alkotóként, szerkesztőként, munkatársként a fedélzeten és közönségként a különböző vízpartokon. Itt köszönöm ezt meg nekik és a fenntartóinknak, támogatóinknak, a különböző minőségben minket segítőknek. Nem is őket emlékeztetem a következő történeti adalékokkal, hanem inkább azokat, akik csak az utóbbi években csatlakoztak.

A Bárka 1993-ban a Tevan Kiadó műhelyében jött létre Cs. Tóth János kiadóigazgató és Kántor Zsolt főszerkesztő irányításával. 1997-ig ők is szerkesztették a – különböző

okok miatt – rendszertelenül megjelenő, többnyire tematikus számokat. Igaz, az 1996/3-4. számot már én, vendégszerkesztőként. 1997-től átalakult, kibővült a szerkesztőség, és rendszeresen, negyedévenként jelentkező folyóirat lettünk, amelynek kiadásában ettől kezdve már a Békés Megyei Könyvtáré a nagyobb szerep, 1999 novemberétől pedig a szerkesztőség is a könyvtárba költözött. 2008-ban a megyei kulturális intézmények átszervezésének részeként a Bárka kiadója a Békéscsabai Jókai Színház lett, és a szerkesztőség is a színház épületében működik azóta. Még előtte, 2007-ben elindítottuk és azóta működtetjük a Bárkaonline internetes magazint is.

A megújult formátumú lap 2000/1. számának Olvasóköszöntő zárszójában így foglaltam össze az előző 3-4 évben is már szépen formálódó fő törekvéseinket:

„Mi, a szerkesztők az egyetemes magyar kultúrában gondolkozunk, és arra törekszünk továbbra is, hogy a Bárka nyitott, befogadókész legyen minden érték iránt, tekintet nélkül a korra, nemre, származásra és lakhelyre; az uralkodó és a háttérbe szorított kánonokhoz, a különböző művészeti irányzatokhoz, csoportokhoz való tartozásra. Hangzatosnak tűnhet, pedig szerényen szeretném bejelenteni, hogy tudatos kánontörés a célunk, irodalmi és művészeti vizeink keresztül-kasul hajózása, egy olyan termékeny eklektika létrehozása a Bárkában, amely a különböző szemlélet- és beszédmódok, formaelvek szerint létrejött alkotásokat szükségszerűen dialóguskényszerbe hozza, talán nem ellenére a szerzőknek sem, de mindenképpen az olvasók örömére. Szeretnénk remélni, hogy a regionalitás és az egyetemesség a minőség-és értékelvű szemlélet- és gondolkodás mód keretei között nincs feloldhatatlan ellentétben egymással; a látszólag lokális érdekeltségű témáknak és a  térségben élő, ide kötődő szerzőknek a „vidéki” folyóiratok többségénél hangsúlyosabb szerepeltetésével ezt is bizonyítani próbáljuk. Fokozatosan erősíteni szeretnénk a társadalomtudományi anyagok jelenlétét a lapban, publikálási lehetőséget biztosítva ezáltal a régióbeli tudományos műhelyek munkatársainak is.”

Akkoriban voltak, akik megkérdőjelezték egy ilyen folyóirat-profil létjogosultságát, de azt remélem, hogy az elmúlt húsz évben sikerült bizonyítanunk nemcsak az életképességét, de a folyamatos értékteremtő szerepét is. S az igazat megvallva, ebben az újabb keletűen szétszaggatott magyar világban, a mi helyzetünkben, a mi kondícióinkkal, lehetőségeinkkel, ma sem tudnék jobbat, szükségesebbet körvonalazni.

Jelen számunkat eredetileg egy olyan reprezentatív Bárka-számként képzeltük el, amely nemcsak a fő törekvéseinket, az aktuálisan legfontosabb szerzőinket, de az aktuális szerkesztőinket, munkatársainkat is felvonultatja. Aki szerkesztett már folyóiratszámot, az tudhatja, hogy nagyon hamar le kellett mondanunk ennek az ötletnek a megvalósításáról, hiszen egyetlen pillanatban mindannyian nem férhetünk a fedélzetre (s akkor a szervezés, szerkesztés során adódó, esetlegességekkel, véletlenekkel, különböző előre kalkulálhatatlan alkotói helyzetekkel még nem is számolunk). Nyilvánvaló, hogy az előző számainkban is ott voltak, voltunk és a következő számainkban is ott lesznek, leszünk mindazok, akik a Bárka aktuális törekvéseit valósítják, valósítjuk meg. Például nincsenek itt művekkel jelen a 2017. év Bárka-díjasai (lásd a 138. oldalon) sem, hiszen éppen az előző számokbeli publikációikért kapták az elismerést. Viszont ők is benne vannak már az Emlék egy állapotról címmel a jubileum alkalmából kiadott szépirodalmi antológiánkban, amelyben minden olyan költőnk és prózaírónk szerepel, aki az elmúlt években ebben a díjban részesült (megrendelhető a szerkesztőség címén). És néhányan nem lehetnek már itt, bármennyire is szerettük volna, például az a Bárka-díjas Tarján Tamás, aki még elvállalta, hogy megírja 25 éves történetünket egy szép tanulmányban… Néhányan azért itt vannak (vagyunk) mind a legidősebbek, mind a legfiatalabbak közül, nem is beszélve a középgenerációk alkotóiról, és bízom benne, hogy egy az eddigi történetünkhöz méltó lapszámmal ünnepelhetünk.

Kívánom magunknak és a barátainknak, szerzőinknek és olvasóinknak, hogy az elkövetkező negyedszázadban ne csak megmaradjunk, de tovább is gazdagodjunk, a magyar irodalmat, művészetet gazdagítva ezáltal!

Megjelent a Bárka 2018/1. számában.


Főoldal

2018. február 09.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Könyvhétzáró irodalmi délután BékéscsabánKincsek cserélnek gazdát az Országos Széchényi KönyvtárbanTöbb mint háromszáz új kötet jelenik meg a 89. Ünnepi KönyvhétreIII. Kolorádó Fesztivál
Ütőér
Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái
Versek
Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila verseiTurczi István verseiBeck Tamás versei
Prózák
Abafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái Haász János: Üzenet
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Arany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomábanProfán feltámadás, avagy heroikus újrakezdés
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA