Elek Tibor
25 évesek vagyunk
Kedves Olvasó!
Nem tudom, észrevette-e előző évfolyamunk lapszámainak fejlécén, hogy negyedszázados a Bárka – vagy mondjuk így, fiatalosabban: 25 évesek lettünk! Ilyenkor illik megállni egy pillanatra, számot vetni az eltelt idővel, s talán örülni, ünnepelni is egy keveset.
Az tudom, hogy nagyon sokan tartottak velünk az elmúlt 25 évben alkotóként, szerkesztőként, munkatársként a fedélzeten és közönségként a különböző vízpartokon. Itt köszönöm ezt meg nekik és a fenntartóinknak, támogatóinknak, a különböző minőségben minket segítőknek. Nem is őket emlékeztetem a következő történeti adalékokkal, hanem inkább azokat, akik csak az utóbbi években csatlakoztak.
A Bárka 1993-ban a Tevan Kiadó műhelyében jött létre Cs. Tóth János kiadóigazgató és Kántor Zsolt főszerkesztő irányításával. 1997-ig ők is szerkesztették a – különböző
okok miatt – rendszertelenül megjelenő, többnyire tematikus számokat. Igaz, az 1996/3-4. számot már én, vendégszerkesztőként. 1997-től átalakult, kibővült a szerkesztőség, és rendszeresen, negyedévenként jelentkező folyóirat lettünk, amelynek kiadásában ettől kezdve már a Békés Megyei Könyvtáré a nagyobb szerep, 1999 novemberétől pedig a szerkesztőség is a könyvtárba költözött. 2008-ban a megyei kulturális intézmények átszervezésének részeként a Bárka kiadója a Békéscsabai Jókai Színház lett, és a szerkesztőség is a színház épületében működik azóta. Még előtte, 2007-ben elindítottuk és azóta működtetjük a Bárkaonline internetes magazint is.
A megújult formátumú lap 2000/1. számának Olvasóköszöntő zárszójában így foglaltam össze az előző 3-4 évben is már szépen formálódó fő törekvéseinket:
„Mi, a szerkesztők az egyetemes magyar kultúrában gondolkozunk, és arra törekszünk továbbra is, hogy a Bárka nyitott, befogadókész legyen minden érték iránt, tekintet nélkül a korra, nemre, származásra és lakhelyre; az uralkodó és a háttérbe szorított kánonokhoz, a különböző művészeti irányzatokhoz, csoportokhoz való tartozásra. Hangzatosnak tűnhet, pedig szerényen szeretném bejelenteni, hogy tudatos kánontörés a célunk, irodalmi és művészeti vizeink keresztül-kasul hajózása, egy olyan termékeny eklektika létrehozása a Bárkában, amely a különböző szemlélet- és beszédmódok, formaelvek szerint létrejött alkotásokat szükségszerűen dialóguskényszerbe hozza, talán nem ellenére a szerzőknek sem, de mindenképpen az olvasók örömére. Szeretnénk remélni, hogy a regionalitás és az egyetemesség a minőség-és értékelvű szemlélet- és gondolkodás mód keretei között nincs feloldhatatlan ellentétben egymással; a látszólag lokális érdekeltségű témáknak és a térségben élő, ide kötődő szerzőknek a „vidéki” folyóiratok többségénél hangsúlyosabb szerepeltetésével ezt is bizonyítani próbáljuk. Fokozatosan erősíteni szeretnénk a társadalomtudományi anyagok jelenlétét a lapban, publikálási lehetőséget biztosítva ezáltal a régióbeli tudományos műhelyek munkatársainak is.”
Akkoriban voltak, akik megkérdőjelezték egy ilyen folyóirat-profil létjogosultságát, de azt remélem, hogy az elmúlt húsz évben sikerült bizonyítanunk nemcsak az életképességét, de a folyamatos értékteremtő szerepét is. S az igazat megvallva, ebben az újabb keletűen szétszaggatott magyar világban, a mi helyzetünkben, a mi kondícióinkkal, lehetőségeinkkel, ma sem tudnék jobbat, szükségesebbet körvonalazni.
Jelen számunkat eredetileg egy olyan reprezentatív Bárka-számként képzeltük el, amely nemcsak a fő törekvéseinket, az aktuálisan legfontosabb szerzőinket, de az aktuális szerkesztőinket, munkatársainkat is felvonultatja. Aki szerkesztett már folyóiratszámot, az tudhatja, hogy nagyon hamar le kellett mondanunk ennek az ötletnek a megvalósításáról, hiszen egyetlen pillanatban mindannyian nem férhetünk a fedélzetre (s akkor a szervezés, szerkesztés során adódó, esetlegességekkel, véletlenekkel, különböző előre kalkulálhatatlan alkotói helyzetekkel még nem is számolunk). Nyilvánvaló, hogy az előző számainkban is ott voltak, voltunk és a következő számainkban is ott lesznek, leszünk mindazok, akik a Bárka aktuális törekvéseit valósítják, valósítjuk meg. Például nincsenek itt művekkel jelen a 2017. év Bárka-díjasai (lásd a 138. oldalon) sem, hiszen éppen az előző számokbeli publikációikért kapták az elismerést. Viszont ők is benne vannak már az Emlék egy állapotról címmel a jubileum alkalmából kiadott szépirodalmi antológiánkban, amelyben minden olyan költőnk és prózaírónk szerepel, aki az elmúlt években ebben a díjban részesült (megrendelhető a szerkesztőség címén). És néhányan nem lehetnek már itt, bármennyire is szerettük volna, például az a Bárka-díjas Tarján Tamás, aki még elvállalta, hogy megírja 25 éves történetünket egy szép tanulmányban… Néhányan azért itt vannak (vagyunk) mind a legidősebbek, mind a legfiatalabbak közül, nem is beszélve a középgenerációk alkotóiról, és bízom benne, hogy egy az eddigi történetünkhöz méltó lapszámmal ünnepelhetünk.
Kívánom magunknak és a barátainknak, szerzőinknek és olvasóinknak, hogy az elkövetkező negyedszázadban ne csak megmaradjunk, de tovább is gazdagodjunk, a magyar irodalmat, művészetet gazdagítva ezáltal!
Megjelent a Bárka 2018/1. számában.
