Várkonyi Adrienn

A békéscsabai 101-es emlékmű

felállításának krónikája, a források alapján

A békéscsabai 101-es gyalogezred emlékműve a történelem során szimbólummá nőtte ki magát. Így, ha nem is a művészi megformálásnak köszönhetően, de szellemiségében talán tovább él az obeliszk költségeit felajánló és a felállításban meghatározó szerepet játszó Belanka Mihály eredeti gondolata, hogy méltó módon megőrizzék a gyalogezred hős katonáinak emlékét.

Még az I. világháború idején törvény született „a most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről (1917. évi VIII. tc.). A háború után miniszteri (20331/1922. sz. B.M. körrendelet) és helyi alispáni rendeletekben (11824/1920 sz. rendelet) is megfogalmazódott a hősök tisztelete és az emlékezés iránti igény. Békéscsabán első lépésként létrejött a Hősök emlékének megörökítésére alakított bizottság, amely célul tűzte ki, hogy adományok felhasználásával emlékművet állítson. Emellett tervezték, hogy hősök albumát készítenek, gyásznapot rendelnek el, a hősi halottak névsorát az iskolákban és gimnáziumban kifüggesztik.[1]

Az 1922. augusztus 2-án megalakult 101-es Bajtársi Szövetség egyik első tevékenysége volt, hogy október 25-én Belanka Mihály titkár és dr. Gally Károly alelnök előterjesztést készítettek a hősi halált halt 101-es vitézeket idéző emlékmű felállítása tárgyában. Helyszínként az Andrássy útnak a Ferenc József téri torkolatával szembeni, az akkori Aradi Ipari és Népbank (a mai OTP) épülete előtti teret jelölték meg. Levelükben kérték a város anyagi támogatását is. A város tisztviselői az 1922. november 10-én kelt válasz szerint a kért hellyel szemben inkább a Szent István tér és a Ferenc József tér határát jelölték meg. Az emlékmű a két tér építészeti lehatárolására is szolgált volna.[2]

A 101-es Bajtársi Szövetség erre visszavonta az előző előterjesztését és újat fogalmazott. Valószínűleg e beadvány mellékletét képezte a Belanka Mihály aláírásával, 1922. november 27-i dátummal ellátott helyszínrajz és vázlat, mely a Petőfi-liget Andrássy út felőli oldalán ábrázolja az emlékművet, ahol is két 26 méteres sugarú ívesen megformált dísz-kőkerítés között állt volna az obeliszk. Előtte, illetve rajta szobrokkal, képzőművészeti díszekkel. Az újabb előterjesztésből kiderült, hogy egy magát megnevezni nem óhajtó 101-es bajtárs az emlékmű felállításához szükséges 3 000 000 koronát kitevő tőkét a szövetség rendelkezésére bocsájtotta. Az 1928-ban megjelent, a 101-es császári és királyi gyalogezred történetét leíró könyv szerint maga Belanka Mihály volt az a bajtárs, aki saját költségén felépítette az emlékoszlopot.[3] Építési költség helyett kérték a feltüntetett helyet, illetve az emlékmű kőkerítésének város általi megépítését. Az előterjesztésben arra külön kitértek, hogy ez nem az elesett hősök emlékműve lesz, hanem kizárólag a 101-es vitézek emlékének adózó alkotás.[4]

1922. november 30-án megszületett Békéscsaba Tanácsának véghatározata, amely szerint a kőkerítés költségeinek ismerete nélkül kötelezettséget nem vállalnak, véglegesen kiforrott terv és költségvetés ismeretében hajlandóak javaslatot készíteni a képviselő-testület szármára a költségek megosztása érdekében.[5] Az 1922. december 4-i közgyűlési jegyzőkönyv szerint Békéscsaba város képviselő-testülete a kért helyet a város hősi halottainak emlékét megörökítő alkotás terének szánta,[6] így a 101-es Bajtársi Szövetség kérésének nem tehetett eleget, az anyagiakat illetően pedig erre a célra az 1923. évi költségvetésbe már felvett 100 000 koronát. 1923. június 26-i jelentésben a polgármester jelezte az alispán részére, hogy a gyűjtés nem fog számottevő eredménnyel járni, hiszen a városi összeg mellé a gyűjtés során másik 100 000 koronát sikerült csupán összeszedni.

Az 1923. évi 77. Kgy 538. ikt. számú  határozat szerint[7] az emlékmű pontos helyét a „Ferenc József tér északi végén, az Apponyi utca irányában levő keresztjárdától 10 méter távolságban a Ferenc József tér tengelyvonalában levő ponton” jelölték meg. Azaz a közgyűlési döntés már az elkészült obeliszk mai helyzetét határozza meg.

Az emlékmű felállítására 1923. augusztus 2-án került sor. A Békés című helyi lap a következőképpen tudósított a jelentős társadalmi eseményről: „A 101-esek csabai ünnepe: Nagy fénnyel és meleg bensőséggel teljes ünnepség volt vasárnap Békéscsabán, hol a volt 101. gyalogezred hőseinek emlékszobrát leplezték le nagy közönség jelenlétében. Csaba város fel volt lobogózva, nemcsak az egész város közönsége, hanem a vidék is nagy számban vonult fel a szoborleleplezésre. A hatalmas obeliszk a városház-utca széles terén áll, imitált márvány és gránit, mintegy 10 méter magas, oldalán aranyozott feliratokkal jelezve, hogy a vitéz ezred hol és mely nagy csatákban harcolt a világháború folyamán.”[8]

1924-ben a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság (HEMOB) felhívta Békéscsaba város polgármesterének figyelmét, hogy a községekben már sok helyen szép emlékművek születtek és a városoknak is mint kulturális központoknak méltó módon kellene megemlékezniük az elesett hőseikről. 1925-ben Békés vármegye alispánja is jelentést kért Békéscsaba város polgármesterétől, hogy az emlékművet felállította-e már a város és ha nem, akkor miért nem, mennyi pénz gyűlt össze és mennyi hiányzik?[9]

1925. október 26-án Belanka Mihály képviselő-testületi tag a meglévő obeliszket, a saját költségén állított alkotást, „emlék csonk”-nak, „váz”-nak nevezte és a művészi befejezése érdekében nyújtott be előterjesztést, az elesett hősök emlékművének megalkotása szándékával. Nem kapott támogatást, hiszen sem a helyet, sem az emlékművet további művészi kiképzésre nem találta a közgyűlés alkalmasnak, így megbízták a városi tanácsot, hogy a békéscsabai elesett hősök emlékművére tegyen javaslatot. Ádám Gusztáv városi mérnök ellenjegyzésével született egy új terv az eredeti Petőfi-ligeti, Andrássy úti helyszínre, melyet azonban a HEMOB kivitelezésre nem fogadta el, javasolta a témában tervpályázat kiírását.[10]

1926-ban a tanács utasította a mérnöki hivatalt, hogy a pályázati programot, helyszínrajzot, a pályázati hirdetményt állítsa össze, pályadíjul pedig az elsőnek 12 millió, a másodiknak 8 millió koronát tűztek ki. A pályadíjak meghatározása már a pénzügyi konszolidáció után, de még a pengőre való áttérés előtt történt meg, ez magyarázza a magasnak tűnő összegeket. Ezen véghatározaton az alábbi ceruzás megjegyzés olvasható: ”nem lett meghirdetve”.[11]

Így „csonk” maradt az emlékmű, de a település életében mégis szimbólummá vált: A húszas–harmincas években számos megemlékezést és ünnepséget rendeztek itt. Amikor az 1950-es évek elején az akkori tanácselnök, Szegedi Albertné cséplőgéppel ledönttette és a helyszínen elásatta, a békéscsabaiak sokaságát sértette meg. Nem véletlen, hogy 1956-ban, a Forradalmi Tanács első döntései között ott volt a 101-es emlékmű kiásatásának és felállításának terve. A Kossuth Népe október 28-án arról számolt be, hogy az obeliszk három darabban került elő, így azonnal visszaállítani nem lehetett. Ám később a helyreállítás megtörtént, a Kádár-rendszer hivatalnokai óvatosabbak voltak, nem akarták öncélúan provokálni az embereket, így a Kádár-korszakban maradhatott s akár a kompromisszumkészség jelének lehetett tekinteni. Az emlékmű ma már Békéscsaba egyik legendája, a város szimbolikus történetének része. Mindörökké őrizzük a felállítás történetének emlékeit, s azon küzdelmek emlékét, amelyek elválaszthatatlanul összekapcsolódtak a 101-es obeliszkkel.