Versek




Becsy András
Angyal brigád


Sáncok mélyén tenger tövisbe
fulladt búzavirág,
a szikkadt, köves dűlő
végén bemosdik a brigád,

kinyújtóztatják csorbaságuk
némán az ókaszák,
az útfélre hullott magokon
varjak vívnak csatát,

kombájnok indulnak át
a dús táblákon, betakarítják
most a gabonát,
a konkolyt kévébe rakva

égetik el, az asztag
maradhat csupán. Aratnak.


Az Első kötet előtt lapja

2007. január 18.
Szakács István Péter tárcáiKollár Árpád tárcáiMagyary Ágnes tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Kupovits Annamária: VágányzárAcsai Roland: Az éjszaka sötétje
Farkas Wellmann Éva: IllesztésekAcsai Roland verseiDávid Péter: MegérkezésStankovics Marianna: Ima, Vázlat, Nagypéntek
Csabai László: RáadásOberczián Géza: IzlandLackfi János: Esteli vérbeborulásCsak a tűzzel vigyázzon, Drágám!
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg