Miklya Zsolt
Gyöngytollú angyal
Annának
Dzsönzsúkocska – mondtad,
morzsolgattad a szót,
úgy másfél évesen.
Gyöngytyúkok között éltünk,
átjártak kerítésen,
káráltak, kapirgáltak
mindenütt Ecsegen.
Pusztából így lett otthon,
neked, nekünk, nekem,
ki gondolhatta volna,
hogy ott a kerítés is
gyöngytollakat terem.
***
Alig-eszméletemben is ott kapirgálnak
a Szeljak-tanya udvarán, a szarvasi dűlőn,
hátul, ahol szántó és udvar közt a kerítés
csak egy féligáteresztő hártya. Baromfi
könnyen átjut, barom fennakad. Ember
meg átjár, ha dolga van. Bár a közösben
nem ott a dolgod, ahol élsz, ez a szövet-
kezeti szabály. Nagymama süt-főz-vasal,
köze így lehet sütnivalóhoz, ingekhez
és unokákhoz, egymásra rétegződnek,
mint a kinyújtott, élire hajtott réteslapok.
Anya is süt-főz, de ő már egyszerűsít,
nem bajlódik réteslapokkal, vasal is,
persze, bíbelődik a mandzsettákkal,
de azt is egyszerűbben. Maradjon idő
a füzetekre. Éjszaka aztán élire javított
füzetstócok sorakoznak, számtan és írás,
gyöngybetűk a füzetben. Kint pitypang
és pásztortáska húzza összébb magát,
messze van még a hajnal, amikor hasad.
Bent szuszog a család. A tyúkok elültek
pillanat alatt, csak a gyöngyös feszeng.
Összeszorulnak a gyöngytoll-csonkok.
***
Csonkolás nélkül a félvad természet
könnyebben megmutatkozik, ágak közt
ágyaz meg magának, a holdra rikolt,
mielőtt lehunyná szemét.
Egyszer arra lett figyelmes a család,
hogy csönd van, nem tukácsolnak a gyöngyik,
mégis puhább lett valahogy az este,
paplanosabbak az árnyak.
Kíváncsi nagyanyám kiment a gangra,
alig hallhatóan szuszogott minden,
ő pedig az eperfa felé fordult,
tollal tele ágak felé.
A gyöngypaplan fölött ragyogott a hold,
telőben már, de még híjával kicsit,
fényszemeikkel tükörbe néztek a
csillagok, s gyöngyöket láttak.
***
Nagymama gyöngyikés kötője,
Roszik Anna magára vette,
és hordta, amíg élt, váltotta
persze, de nem a mintázatot,
az maradt gyöngyös.
Anya gyöngybetűs füzetei,
Szeljak Anna jól megtanulta,
javította, amíg élt, nevét is,
magyarabb a tót, ha már Szelják,
betűi gyöngyök.
Anna gyöngyfogú szavacskái,
alig indult el, már kimondta,
csipegetnek a dzsönzsúkocskák,
levelek közül mennyi gyöngyöt
magukra vesznek.
***
Magadra veszel ma is mindent. Ez
elmegy vadászni, ez válogat a polcon,
ez hazaviszi reklámszatyorban, ez addig
babrál, míg sütőbe nem rakja az egészet,
ez meg csak turkál az ételben, picit sem
érdekli, hogy az afrikai gyerekek éheznek.
Bár van olyan változat, hogy a kicsinek
semmi se marad, mert a gyűrűs megette
előle. Sőt, a középső is felszedett pár
dekát, a mutató és a nagy meg úgyis
a legagresszívebb minden változatban.
A válság közben gyűrűzik körülötted,
azt is most tudod meg, hogy a gyöngy-
tyúk vadon élő őse, a sisakos, Afrikából
származik, családi kötelékben bozótos
területeken barangol, az ókori görögöknél
már háziállat, s úgy hírlik, fehér pöttyei
könnyekből lettek, Meleagrosz királyfit
siratta lánytestvére, amikor meghalt,
begyűrűzött a nagy görög vadászat.
Ez elmegy, ez válogat, ez hazaviszi,
ez addig babrál, míg sütőbe rakja,
fetareszelék a sütőtökön vagy a rétes-
lapokból sütött lazannyán, ez bámulja,
ahogy a feta gyöngyöződik, picit sem
érdekli, hogy az anyja kikészül.
***
Félig se domesztikálható.
A bútorok rendje csak látszat.
Sütni-, vasalni-, írnivaló
mögül kémleli, kinek látszhat.
Aki domesztikálni készül,
nevét is – Anna – félreérti,
Isten kegyelme nem csekélység,
gyönyörűség, mint a Noémi.
Kell persze bútor, nagykád, kiskád,
otthont teremt ő, mint a gyermek,
domesztosszal a kád is tisztább,
gyöngyei meg majd tollra kelnek.
***
Az angyal szárnytalan.
Úgy lép át tereken,
mint aki nyelve alatt
gyöngyöt rejt, égi titkot,
mi mégsem jeltelen.
Nyelvet ölt, szárnyat csonkol
az idő idelenn,
de a toll gyöngyikékből
világokat terem.
Így lehet benne otthon,
mint mikor tanítottunk
és éltünk Ecsegen.
