Versek

 

Dávid Péter

 

 

Negyvenes izzó

 

 

ruhákkal eltakarjuk titkainkat

az Úr szorítja két kezét ökölbe

kölcsönbe kaptuk – bár mindig naivan

mi azt hittük – miénk lett mindörökre

 

kiűzve kongó folyosókra végül

megállunk a bezárt allegóriák előtt

– vak tükör, üres fogas, kabátok nélkül –

vagy valaki itt hagyott – vagy el se jött

 

hány hektár volt vajon a vesztett Éden

– késő feltenni meddő kérdéseket

a falak között pokolközeli végvidéken –

a vesztett Éden vajon hány hektár lehetett

 

de mintha lenne már – vagy mintha még

ruhánkon új remény huzatja jár át

pedig a lépcsőházban ég csak itt a fény

negyvenes izzó ontja glóriáját

 

elég ez is hogy néha észrevegyük –

hogy azért mégis – mégis Te meg én

örökre meztelen sétálunk mégis együtt

az életvonal mentén az Isten tenyerén

 


 

Főoldal

 

2013. február 04.
Kovács Dominik és Kovács Viktor tárcái Barnás Ferenc tárcái
A gimnáziumigazgató és a főispánFiumei forgószínpad
Petres Kincső: Égetett szienaGulyás Gábor: Kereszteződések
Farkas György verseiAyhan Gökhan verseiFinta Éva verseiGraf Dorka: Varjak
Bencsik Orsolya: A fogatlanrólAndrásy József: Egy másik életZsidó Ferenc: A leghosszabb óraDarvasi László: Hugó hazajövetele Amerikából
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg