Üzenet a palackban

 

Catullus

 

Pion István

 

Mit tudom én!

 

Gyűlölök és szeretek

 

Úgy tűnt, végleg meggyűlölöm a kortárs költészetet, amikor már sokadszorra kaptam meg kritikául a verseimre, hogy patetikusak, és olyanok, mintha a múlt században írtam volna őket. 14-15 éves lehettem ekkor, és nagyon szerettem azt, amit csinálok: verseket írtam, ha nem is jókat, de írtam. A kortárs költészetet akkor egyáltalán nem értettem, innen eredt a gyűlöletem is iránta, de aztán egy klasszikus rómain keresztül egy klasszika-filológus – még csak nem is költő – segített hozzá ahhoz, hogy ez a gyűlölet előbb érdeklődéssé, aztán abból szeretetté, mára pedig szerelemmé változzon.

Történt ugyanis, hogy a gimnáziumi irodalmi szöveggyűjteményben benne volt Caius Valerius Catullus, s ha másért nem is, a Mohácsy-féle könyvnek ezért külön köszönettel tartozom, ugyanis Catullus Gyűlölök és szeretek (Odi et amo) című epigrammáját több fordításban is közölte.

Az egyik ezek közül Devecseri Gáboré volt:

 

Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt.
Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín.

Elégedetlen voltam vele. Mintha csak a saját verseimmel kerültem volna külső szemlélőként szembe. De aztán fokozódott a hangulat, hiszen jött Szabó Lőrinc:

 

Gyűlölök és szeretek. Mért? Nem tudom én se, de érzem:
így van ez, és a szivem élve keresztre feszít.

Alakult bennem valami. De ez még mindig eggyel patetikusabb volt a kelleténél, szóval már csak egy esélyem maradt, ez volt Kerényi Károly fordítása:

 

Gyűlölök és szeretek. Hogy mért teszem ezt, ugye kérded?
Mit tudom én. Így van: érezem és öl e kín.

Kerényi Károly klasszika-filológus és vallástörténész volt, mindemellett műfordító, és egyébként Szerb Antal is mintázott róla figurát az Utas és holdvilágba. Ő volt az, aki megéreztette velem, hogy a költészet nem klasszikus és kortárs harca, hanem csupán gondolat és nyelv, méghozzá élő nyelv. Ugyanis rácsodálkoztam arra, hogy „Mit tudom én”. És ez a rácsodálkozás a szavak frissességére olyan erővel hatott rám, hogy érezni kezdtem, miként lehet felhasználni a hétköznapi nyelvet a költészetben. Ez az odavetett „Mit tudom én” félresöpör ugyanis minden manírt, ami a többi fordítást gyengítette, és közülük ez az egyetlen, amely valóban meg tudja mutatni a gyűlölet és a szeretet közti, szinte értelmezhetetlen ellentétet.

 

És aztán odáig fajult ez a történet, hogy 15 év távlatából ez lett belőle:

 

http://www.youtube.com/watch?v=sE0pBcT-pbc

 

Összes eddigi üzenet

 


 

Főoldal

 

2014. március 03.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Temesi Ferenc BékéscsabánSzálinger Balázs képviseli Magyarországot a költészet világnapján RómábanIrodalmi díjak a nemzeti ünnep alkalmábólJön a XIII. Deszka Fesztivál
Ütőér
Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Zuglischer Manó szerelmesFellinger Károly verseiSzálinger Balázs: PrizmaLövétei Lázár László versei
Prózák
Jassó Judit: OmlásNagy-Laczkó Balázs: A mocsárbanKiss Judit Ágnes: FeketemagyarHidi Tünde: Örökség
Kritikák
Fülszöveg, két szólamra„Én a verstől menekülök” – avagy miért nem sikerülhet ez mégsemAz érthetőség határán - Dezső Kata kötetérőlA balladák vége - Muszka Sándor: Szégyen
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA