Pion István
Mit tudom én!
Gyűlölök és szeretek
Úgy tűnt, végleg meggyűlölöm a kortárs költészetet, amikor már sokadszorra kaptam meg kritikául a verseimre, hogy patetikusak, és olyanok, mintha a múlt században írtam volna őket. 14-15 éves lehettem ekkor, és nagyon szerettem azt, amit csinálok: verseket írtam, ha nem is jókat, de írtam. A kortárs költészetet akkor egyáltalán nem értettem, innen eredt a gyűlöletem is iránta, de aztán egy klasszikus rómain keresztül egy klasszika-filológus – még csak nem is költő – segített hozzá ahhoz, hogy ez a gyűlölet előbb érdeklődéssé, aztán abból szeretetté, mára pedig szerelemmé változzon.
Történt ugyanis, hogy a gimnáziumi irodalmi szöveggyűjteményben benne volt Caius Valerius Catullus, s ha másért nem is, a Mohácsy-féle könyvnek ezért külön köszönettel tartozom, ugyanis Catullus Gyűlölök és szeretek (Odi et amo) című epigrammáját több fordításban is közölte.
Az egyik ezek közül Devecseri Gáboré volt:
Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt.
Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín.
Elégedetlen voltam vele. Mintha csak a saját verseimmel kerültem volna külső szemlélőként szembe. De aztán fokozódott a hangulat, hiszen jött Szabó Lőrinc:
Gyűlölök és szeretek. Mért? Nem tudom én se, de érzem:
így van ez, és a szivem élve keresztre feszít.
Alakult bennem valami. De ez még mindig eggyel patetikusabb volt a kelleténél, szóval már csak egy esélyem maradt, ez volt Kerényi Károly fordítása:
Gyűlölök és szeretek. Hogy mért teszem ezt, ugye kérded?
Mit tudom én. Így van: érezem és öl e kín.
Kerényi Károly klasszika-filológus és vallástörténész volt, mindemellett műfordító, és egyébként Szerb Antal is mintázott róla figurát az Utas és holdvilágba. Ő volt az, aki megéreztette velem, hogy a költészet nem klasszikus és kortárs harca, hanem csupán gondolat és nyelv, méghozzá élő nyelv. Ugyanis rácsodálkoztam arra, hogy „Mit tudom én”. És ez a rácsodálkozás a szavak frissességére olyan erővel hatott rám, hogy érezni kezdtem, miként lehet felhasználni a hétköznapi nyelvet a költészetben. Ez az odavetett „Mit tudom én” félresöpör ugyanis minden manírt, ami a többi fordítást gyengítette, és közülük ez az egyetlen, amely valóban meg tudja mutatni a gyűlölet és a szeretet közti, szinte értelmezhetetlen ellentétet.
És aztán odáig fajult ez a történet, hogy 15 év távlatából ez lett belőle:
http://www.youtube.com/watch?v=sE0pBcT-pbc
