Németh Zoltán
Rimbaud – A részeg hajó
Elátkozott angyal, botrányhős, minden konvenciót felrúgó szörnyeteg, „gyermek Shakespeare”, ahogy Victor Hugo nevezte – ez Rimbaud. Az örök fiatalság mítosza ölt testet alakjában, az összes későbbi fiatalon elhunyt lázadó, James Dean, Jimi Hendrix, Jim Morrison, Kurt Cobain és a többiek Arthur Rimbaud archetipikus alakjából nőttek ki. Rimbaud egymaga a szimbolizmus, a szürrealizmus, a kábítószeres és a beat irodalom őse, látnok, aki a „zavarjuk össze érzékeinket” alkotásmódját költői programmá emelte.
A részeg hajó című vers a határok áthágására tett kísérletből következő önkívületi állapotnak ad nyelvet. A sosemlátott tengereken és földrészeken átívelő utazás célja nem lehet más, mint kiszakadni a rögzült formák és konvenciók hálójából. A részeg hajó éppen ezért egy hiperérzékenyre élesített érzőidegekből álló élőlény, amely intenzívebben lát, hall, tapint és ízlel, élvez és szenved, mint bármely más test. Az érzékek távoli, sosem tapasztalt galaxisait bejáró szuperanyag, testen túli test. Egy ilyen szervezet a technikai forradalmak, illetve a genetikai mutáció eredményeként jöhet létre – vagy az irodalom fikciója által. Igen: a részeg hajó olyan eksztatikus létezésre utal, amely hangsúlyosan csak szövegben, csak a szöveg által jöhet létre, hiszen az irodalom és a költészet az emberi képzelet legvadabb, legvégletesebb, legmerészebb, legmegdöbbentőbb területe.
Rimbaud 15 és 21 éves kora között írta meg verseit, alkotta meg életművét. 16 évesen ismertem meg műveit, és alakítottam ki azt az elvet, hogy 21 éves koromig írok, utána már úgysem érdemes élni, és tervben volt, hogy meghalok. Aki túléli a 21-et, az tulajdonképpen szánalmas. Ez a vers, A részeg hajó, éppen ennek az érzésnek az emlékműve. Az örök fiatalság számkivetettségének, otthontalanságának. És halálvágyának.
---------------
A vers, Tóth Árpád fordításában – Nyugat, 1917. 4. szám:
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00216/06581.htm
