Hartay Csaba
Ne mondd ki, tedd meg
Nemes Nagy Ágnes
FÁK
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.
Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.
És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.
Tanulni kell, ezt hallgattuk otthon, az iskolában, a kollégiumban, a szilenciumon. Tanulni kell. Nem tanulni kell, tudni kell.
De egyvalamit tanulni kell. A téli fákat. Nézd csak. Itt ez a vers. Pedig ez nem is vers, inkább fénykép. Vagy festmény. Nehéz eldönteni, nagyon éles a látvány. Ez a kép eddig hol volt? Nem láttam sehol, hiába lapoztam szöveggyűjteményben, tankönyvben, kötetben. Nem voltak kivilágítva azok a szövegek. Itt átdereng valami távolabbi fény. Közelít. Sosem jártam ezelőtt még versben. Ennek a versnek van egy színhelye. Ahol a fa, a pára, a füst és a saját lélegzeted kavarognak. Itt, ebben a parkban nyirkos bútorok vannak. Kényelmes észrevételek. Sávok és állapotok. Ez egy szín. Van függöny is. Ez egy jelenet. Lassú sodrású, mélyre húzó, feldobó epizód. És látod a kristályt? Mert nincs is ott, csak a füstje, a párája, az emlékezés köde. A test köde.
És érzed? Mintha valami születne, a születéskor érezni ezt a vibráló, kúszó izgalmat. És van tovább. Van utazás is, megállók nélkül. Lendülés van, elrugaszkodás. De semmi rántás vagy szakítás, csak az egyenletes szárnymozdulatok. Az éjszaka itt kék, nincs fekete, az már elnagyolt lenne. És a tárgyak, amik Ágnes szívében boldogok, itt most kiléptek, és új alakot vettek fel. Mert a mozdulatlanságban is ott vannak a tettek. Egy állókép is folyton imbolyog. Mintha egy hajótestben olvasnád a verset. A fák mögötti folyón. De ne mondd ki. Csak tedd meg.
A sorozat korábbi darabjai:
Üzenet a palackban 1: Tóth Kata: Szabó Lőrinc: Semmiért Egészen
Üzenet a palackban 2: Halmai Tamás: Weöres Sándor: A tündér
Üzenet a palackban 3: Mogyorósi László: Babits Mihály: In Horatium
Üzenet a palackban 4: Korpa Tamás: Johann Wolfgang Goethe: Wanderers Nachtlied
