Tárca

 

 

 

 

Szvoren Edina

 

Kerékkötők

 

 

Antracitfekete hivatali kocsi hajtott a temető gazdasági bejáratához. Kezes-lábast viselő munkás intette türelemre a benne ülőket: a kerítés mögött kisteherautó manőverezett, majd megállt a kapuban. Sírkődarabok és koporsódeszkák hevertek a nyitott platón. Az oldalkorlát lécei közül megszakállasodott moha csüngött. A munkás avarral teli zsákokat dobált a platóra.

 

A szolgálati kocsi sofőrje a kormánykeréken dobolt. Idegesítette a zsákok pufogása. Leeresztette az ablakot, és magához intette a munkást. Dara hirtelen előredőlt, és három ujját a sofőr vállára helyezte. Ne, mondta. Kivárjuk a sorunk. Tegeződtek. Ugyanabban a megyében születtek. A sofőr néha azt hazudta, hogy szomszédos faluban.

 

Dara marhabőr alátétbe tűzött jegyzettömböt támasztott az ölébe. Gondolkodás nélkül írt. Kényszerhelyzet, tanulópénz, kerékkötők – ezek voltak a címszavak. Két nap múlva a Felvidéken kellett beszédet mondania. Tartott a felvidékiektől. Az anyósa egy szlovákiai bányavárosban született. Dara áhítattal nézte saját régen látott kézírását. Ékezetei átszakították a papírt. Az összes alkalomra emlékezett, amikor nem írhatott géppel. Egyszer egy törvényjavaslat hátoldalán írt levelet a feleségének. A felesége akkor azt mondta, hogy Dara p-je sáskaállkapocs.

 

Dara leválasztotta a perforált lapot, és átadta a balján ülő beszédírónak. A fiatalember egyházi tulajdonú egyetemen végzett jogot. Jelenleg logopédusnál javíttatta a beszédhibáit. Azt hiszi, politikusként is labdába rúghat, ha eltitkolja, hogy buzeráns. Bólintott, miután átfutotta a címszavakat. Máris volt néhány ötlete. Dara a gyors felfogását szerette. Úgy rajongott a gyors felfogásért, mint felesége a vastag, rövid hímtagért. Ha elképzelte, hogy a felesége megpróbálja beavatni a fiút, hosszan tartó, semmire se való merevedése volt. Tanulópénz, gyűrögette a homlokát Dara. Kerékkötők, motyogta a fiú.

 

Amikor a beszédíró kiszállt, Dara kikönyökölt az ablakon. Most vette észre, hogy az öltöny hajszálerei sárgák. A hajnali derengésben félrenyúlt. A munkás zavarba jött: fölismerte a kocsi utasát. Megkerülte a teherautót, és egy ásóval megkocogtatta a bal első kerék felnijét. A teherautó sofőrje kinézett az ablakon, és szemügyre vette Dara csíkos könyökét. Dünnyögött valamit, aztán folytatta a manővert. Rézsút kellett tolatnia. Amikor szabaddá vált a bejárat, Dara sofőrje puhán a gázpedálra lépett. Senki nem vezet úgy, mint Csüllög. Utánozhatatlan. A munkás az ásó nyelére támaszkodott, fekete-fehér filmeken láthatott ilyet. Biccentett Darának. Közvélemény-kutatásokra gondolt.

 

Csüllög úgy farolt a parkolóba, hogy a tolószéket ábrázoló festéknyom ne látsszon. Dara kiszállt, és a marhabőr alátétes füzetet kicserélte az első ülésen fekvő örökzöld koszorúra. Úgy tartotta, mint egy tortát. A felesége bagázsa a ravatalozó oldalában gyülekezett, elkülönülve mindenki mástól. A csepűrágók még itt is dohányoztak. Eljött a vén ripacs, akit Dara buktatott le még államtitkár korában. Tizenhat éven át jelentett. Amikor kipattant a botrány, kiállt mellette az egész társulat. A felesége azt mondta, színészóriás. Amikor Dara odaköszönt a csoportnak, a színészek visszatartották a füstöt. A felesége előző férje levegőnek nézte.

 

Dara a kisfiát kereste. A gyerekfelügyelő mélyen kivágott, bársonybetétes ruhában ácsorgott a lépcső tetején. Felváltva bámulta a színészeket és a ravatal ajtajában gyülekező politikusokat. Két szemfoga közt jókora rés volt, Dara nyelve néha beleakadt. A lány hat éve bukdácsolt kultúrantropológia szakon. Ha kicsúszott a száján, hogy izéval, Darát viszolygás fogta el.

 

A fiú egy kandeláber talapzatának támaszkodott. Dara vérnyomása megemelkedett, ha egygyerekes, elvált szülőkről hallott. Nem az ő hibája, hogy a fia egyke maradt: a felesége titokban fogamzásgátlót szedett. Dara akkor írta azt a másfél oldalas levelet az illetéktörvény hátoldalára, amikor a felesége lebukott. Minél többet marták egymást, annál jobb volt az ágyban, úgyhogy a válás eszükbe sem jutott. Darát feltüzelte, hogy a felesége lánykori neve mind gyakrabban tűnik föl ellenzéki tiltakozó íveken. Ha az ügynökbotrányra gondolt, a konyhában kívánta meg a feleségét.

 

A szertartásvezető intett a várakozóknak. Dara a fia kezét fogta. A gyerekfelügyelő a hátsó sorban foglalt helyet, hogy a fényképeken ne szerepeljen. Dara csodálkozott, hogy a fia lába már leér a székről. Magas és vékony lesz, mint a felesége. Dara örült. Csüllög a második sor legszélén ült. Ennek az embernek méltósága van. Jubileumi ajándékként húsz sor tolnai szőlőtőkét kapott Darától. Dara fél éven át ostromolta, hogy elfogadja – mostanra egész tűrhetőek a borai. A színészek nem bírtak magukkal. A színészóriás ordítva suttogott. A fal melletti sorban valaki az orrát fújta. Dara belső zsebében rezegni kezdett a szolgálati telefon. A szóvivő lesz. Csüllög megköszörülte a torkát. Dara megnézte a telefont, aztán hitetlenkedve méregette a koporsót. Túl kicsi volt ahhoz, hogy a langaléta felesége beleférjen.

 


Főoldal

 

2012. augusztus 12.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Ajlik Csenge verseiLövétei Lázár László: SzervraktárMarkó Béla verseiFinta Éva versei
Kontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnekEcsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekér
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png