Darvasi Ferenc blogja

1. csapat

Drámaíró: Garaczi László

rendező: Csiszár Imre

színészek: Cseke Katinka, Gerner Csaba, Kara Tünde, Nagy Erika, Szabó Lajos és Tege Antal

 

 

14. bejegyzés

Próbafotók

 

Gerner Csaba és Szabó Lajos próbálják az egyik dalt a színpad lépcsőjén, a főpróba előtt

 

A nyitódal és benne: Cseke Katinka, Szabó Lajos,
Nagy Erika, Tege Antal, Kara Tünde és Gerner Csaba

 

Nagy Erika, Cseke Katinka, Tege Antal, Szabó Lajos és Kara Tünde

 

Gerner Csaba, mint Rákosi Mátyás-szobor

 

 

13. bejegyzés

Pánik itt nincs, bár Csiszár nagyon keményen, kritikusan instruálja a színészeket. Egy nagy „DOHÁNYOZNI TILOS!" felirat fogadja a közönséget - máris itthon vagyunk, 2012-ben, hiszen egy rendelet szerint nemcsak, hogy szórakozóhelyeken nem szabad már dohányozni, de a színpadon sem.  A színészek, mint panoptikumi figurák, éneklik az első Rákosi-dalt a lidérces alsófényben. Amit utána látunk, az több mint irónia: idiotisztikusra vett figurák agyalnak rajta - agy nélkül -, milyen ajándékot küldjenek Rákosi 60. születésnapjára. Torz beszéd, nyomorúságos grimaszok, belassultság - ilyesmikre számíthat a közönség... A színészeket is dicséret illeti: jórészt kívülről tudják már a szöveget.

12. bejegyzés

 

Azért az is megérdemelne néhány mondatot, micsoda munkára van szükség a háttérstábtól, hogy zavartalanul lemehessen a három előadás vasárnap este. Eszméletlen az a munka, amit ilyenkor el kell végezniük. Ők a drámaíró verseny talán legnagyobb hősei - akik persze akkor vizsgáztak jól, ha senki nem veszi észre a jelenlétüket. Lehet, ez az állítás így demagógnak hat, én akkor is így gondolom. Nem kis idő, mire az egyik előadás színpadi próbáiról sikerül átállni a másikéra. A Csiszár-stáb addig sem lazsál, a nézőtéren próbálják a szöveget. Közben a színpadkép is alakul: kivetítőt is használnak majd, ennyit elárulhatunk előre. Megvannak már a zenék is a dalokhoz. Szóval minden a legjobb úton halad. Egyébként pedig csodálom azt a (gondolom, valójában azért csak látszólagos) nyugalmat, ami így bemutató előtt pár órárával jellemzi a csapatot. Én a helyükben már biztos iszonyatosan pánikolnék.

 

11. bejegyzés

 

Ezen a Garaczi-mondaton nevetek már egy napja: "Az egész komcsi retro bizniszt egy pakkban lenyúlták a rohadék budafokiak". De nem csak nekem ennyire mulatságos a dolog, akadnak, akik kétszer, háromszor végignézik a próbákat, és amikor jön ez a mondat, ugyanúgy dőlnek a röhögéstől, mint először.

Egy kis kiegészítés még a 9. ponthoz: nemcsak Garaczit érdekli a foci, Egressy Zoli ráadásul még kedveli is a csabaiakat, hiszen - színmágia! - azonos színben játszanak, mint kedvenc csapata, az Újpest. Arról nem is beszélve, hogy Rubus, Szokol és Kovács Dani Csabáról került fel a negyedik kerületbe, és egykor Pozsár, a Kórház utcaiak karmestere is játszott náluk, teszem hozzá magamban. (Elnézést, ígérem, többet nem írok fociról, legalábbis itt, a blogban nem.)

Egyébként pedig hamarosan kezdődik a Garaczi-darab színpadi próbája, amiről majd igyekszem fotóval is szolgálni - plusz néhány mondatot írni.

 

10. bejegyzés

 

Hogy mennyire messzire van bizonyos tekintetben az (miközben persze nagyon is közel a mai világhoz), amiről Garaczi a mostani drámájában írt, arra csak két példa a darabból. Szerepel benne egy ilyen mondat: „Tavaly a Csermanek Bt. százezer darabot adott el kádár jánosos kapucnis felsőkből." Ezt a poént, hogy tudniillik Csermanek volt Kádár eredeti neve, biztos sokan nem fogják majd érteni a nézőtéren - legalábbis a fiatalabb generációk. Vagy ez a mondat: „Az Onibabában láttam ilyet utoljára." Hogy mi az az Onibaba? A Kopár sziget rendezőjének, Shindo Kanetónak az 1964-es fekete-fehér filmdrámája - ez utóbbinak nekem is utána kellett néznem, őszintén szólva fogalmam sem volt, mire utal ez a szó.

 

9. bejegyzés

 

Idejön a Garaczi, az az első hozzám intézett kérdése szombaton: kivel játszik ma a Csaba? Értsd: az Előre FC az nb 2-ben. Na, az ilyenekért tudsz te kedvelni egy írót - cinikuskodna velem, ha jelen lett volna a jelenetnél, egy kedves ismerősöm -, nem is elsősorban a szövegeiért. Mondjuk neki, hogy megyei rangadó van, Orosházára megy a lila-fehér csapat, kinéz egy kis balhé, 3-4 kiállítás, érdemes átruccanni. Aztán este megnézem a tudósítást: az Orosháza 2:1-re legyűrte a Csabát, és valóban volt, ha nem is 3-4, de 2 kiállítás.

8. bejegyzés

 

Garaczi darabja amolyan időutazás: 1951-et, de 2011-et is megidézi. Egyrészről időutazás, másrészről meg mintha semmi különbség nem lenne a két világ idiotizmusa közt. Ez amennyire vicces, annyira hátborzongató is. Haha és hihi és cöcö - mondja az egyik kurátornőt játszó Kara Tünde. A humorral biztosan nem lesz baj, tele van vele már maga az írott szöveg is. A megidézett kor, a dalok, a bárgyú karakterek. Speciális humor, morbid, fájó - de a mienk. Inkább a másik tónust kell még erősíteni, hogy tényleg az a jóféle sírva vigadós színház legyen holnap este. Most már gitárral megy a záró dal - ezerszer fájdalmasabban.

 

7. bejegyzés

 

Végigmegy a darab. Irónia és groteszk az elejétől, hogy aztán az utolsó dal, a közösen énekelt finálé avagy utódal teljes naivitással, komolysággal szólaljon meg. Úgy néz ki, az egész előadás a karikírozásra fog épülni, a zárlat lesz az, amikor csattan az ostor: hogy hát nevetünk rajta, oké, de (kicsit leegyszerűsítve a dolgokat, publicisztikusan, hatásvadász módon fogalmazva) mi tudjuk a legjobban, hogy elképesztő siralmas a mi világunk, lett légyen szó az 1950-es évekről vagy akár a mostani valóságunkról.

 

6. bejegyzés

Megkezdődtek a próbák az egyes próbateremben. Mikor megérkezem, már javában benne vannak egy jelenetben a színészek. Rákosi Mátyás szobrával ismerkednek a szereplők - igyekeznek legalább kicsit javítani a szobor baljóslatú ábrázatán. Csiszár Imre az instrukcióiban hol a figurák lehetséges lelki sajátosságaira koncentrál, hol meg a jelenetek tempóját igyekszik beállítani. Alapvetően arra hívja fel a színészek figyelmét, hogy - bár kevés az idő, és ilyenkor természetes dolog a sietség - próbálják meg kitartani a hatást a játszók, ne pörögjenek túl. Megvolt a szobor, akarom mondani Gerner Csaba első dala, ami közben a többiek békaügetésben ugrálnak a teremben. A próba közönsége nagyokat nevet. Jó a darab, ez elsőre levehető. Most pedig jön egy cigiszünet.

 

5. bejegyzés

 

Csiszár Imre nyilatkozata az olvasópróba után:

Én a darabot itt kaptam meg, ma 11 órakor. Előtte nekem semmi információm nem volt az alkotásról. Elolvastuk a szöveget, nagyon érdekes. Én egyébként a Garaczit nagyon szeretem. Sokat segített a dologban, hogy ismerem a drámáit - így rögtön rá tudtam hangolódni erre is, és értettem, hogy ez a mostani körülbelül mi akar lenni. Van az írónak egy nagyon fanyar, ironikus történelemszemlélete, ami ebben az írásban is tükröződik. Olyan a világa, mint a Gogolé. Nevessük ki magunkat, a hibáinkat, és azt, hogy mi mindent el tudunk viselni. Ez a kis etűd gyakorlatilag a mi történelmünknek, abból is az 1950-es éveknek a mában való továbbéléséről - furcsa módon - szól, egy szobor kapcsán. Egyszer csak megelevenedik egy Rákosi-szobor, és bejár ide, a mi világunkba, együtt él velünk - ebből aztán különböző konfliktushelyzetek alakulnak ki. Nagyon jópofa a szöveg, és úgy gondolom, hogy egy drámaíró versenyen nem is komolykodni kell, hanem komikus darabokra van szükség. Garaczi ezt nagyon jól eltalálta. Amolyan a fantasztikumig eltúlzott realizmus jellemző erre a drámára - ezért is hasonlítottam Gogol műveihez. Realisztikus, feszített és nagyon komikus színezetet kell adnunk majd neki a színpadon. Karakteresnek kell lenni, karikírozni a figurákat és a darab valóságát.

4. bejegyzés

Az egyes csapat a színészbüfében kezd neki az olvasópróbának. Az első találkozás a szöveggel optimizmusra ad okot. A színészeknek láthatóan tetszik a darab. Harsány nevetések szakítják meg a monológokat, párbeszédeket. Amikor ennyire sietni kell, egy olvasópróba nem pusztán olvasópróba. Messze nem csak a szöveg értelmezéséről van szó, hanem arról is, melyik jelenetet mivel lehetne majd fűszerezni. Sok-sok humor van Garaczi szövegében, ez rögtön látszik. Lesz benne gyerekkórus, Szabó Lajos és Gerner Csaba rappelni is fog majd és még sorolhatnám. Apropó, Gerner Csaba: Garaczinak és Csiszárnak óriási szerencséje van vele, hiszen alkatával messzemenően megidézi Rákosi alakját - nem is volt kérdés a szereposztásnál, kit kell majd játszania. Csiszár Imre ha kell, szabadjára engedi a színészeket. Nem szól feleslegesen, csak amikor fontos mondandója van. És máris dől a prekoncepció, nem csak komoly tud ő lenni, élvezi nagyon a szöveget ő is - és mint elmondja, úgy egyébként is szereti Garaczi világát, nem csupán ezt az egyfelvonásost. Semmi idő alatt lemegy az olvasópróba. Most ebédelés, szálláselfoglalás következik. A következő próba már a Jókai egyes próbatermében lesz - 15 órától. Én pedig hamarosan egy Csiszár-miniinterjúval jelentkezem.

 

3. bekezdés

 

Író és rendező viszonya mindig kényes a színházban. Különösen így lehetne ez a drámaíró versenyen, ahol rendkívül kevés az idő. Garaczi László és Csiszár Imre ezért rögtön az elején megbeszélik, merre hány méter. Garaczi, mint gyakorlott szerző, tudja, az ő feladata a szöveg létrehozásával véget ért. Nem fog bejárni a próbákra, innentől mindent Csiszárra és a színészekre bíz. Ha pedig valami probléma lenne, még mindig el lehet érni telefonon.

2. bejegyzés

 

Garaczi nem ismeretlen Békéscsabán, kétszer is lépett már fel a városban: előbb Kiss László szerkesztő kollégám beszélgetett vele, aztán én. Örülök, hogy őt kaptam, jól ismerem prózáját és drámáit is. Írtunk is a BárkaOnline hasábjain az Ovibrader, illetve A tizedik gén című drámájáról; az Arc és hátraarc című könyvéről pedig két olvasónapló is született nálunk, itt és itt olvashatják. Erről a könyvről interjú is készült honlapunkon. Nekem a személyes kedvencem tőle a Metaxa, ez a pályázatra írt, hosszúmondatokból, vagy, ha akarom, egyetlen mondatból álló (kis)regény.

 

1. bejegyzés

Az első dolog, ami az eszembe jut, mikor megtudom, hogy melyik csapat próbafolyamatáról kell írnom: két ennyire eltérő világot, mint az író Garaczié és a rendező Csiszáré, keresve is nehéz lett volna találni. És ez most nem valamelyikük leminősítése, hogy is lenne az, hiszen mindketten nagyágyúnak számítanak a saját szakmájukban, egyszerűen csak tény. Épp ezért is lesz nagyon izgalmas, hogy mi sül majd ki a próbákból: a lazább(nak), fiatalosabb(nak tűnő) Garaczival mit tud kezdeni a komolyabb(nak), szikárabb(nak tűnő) Csiszár - mondhatnám, ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni a kérdést. Két különböző gondolkodásmód, két világszemlélet - ez biztos izgalmas lesz. Aztán az is lehet, hogy ezek csak vaskos prekoncepciók, a valóságban nincs is ekkora különbség. Mindez hamarosan kiderül.

---