Márton László
Nibelungok
I. felvonás
Előjáték
Siegfried viaskodik a Sárkánnyal. Kardja és lándzsája mintha önálló életre kelne: ez vagdalkozik, amaz hol itt, hol ott fúródik bele a Sárkány húsába. A Sárkánynak három feje van: az egyik Günther, a másik Hagen, a harmadik Brünhild. Igen félelmetesek: füstöt és tüzet fújnak. Siegfried a lándzsáját beledöfi a Brünhild-fejbe. A fej visszahúzódik. További küzdelem után odaugrik a Günther-fejhez, és rásújt varázserejű kardjával. Ez a fej is visszahúzódik. Végül felragadja földön heverő pajzsát, és azzal nyomja vissza a Hagen-fejet a Sárkány testébe. Ebben a pillanatban zúdulni kezd a Sárkány három nyakán keresztül a vér. Siegfried ledobja ruháját, és megfürdik a Sárkány vérében.
Első rész. Siegfried halála
Első felvonás
Első jelenet
Worms, királyi udvar. Jön a dán király követe és a szász király követe.
DÁN KÖVET
Hé, burgundiak! Én vagyok a dán király követe, és a burgund királlyal akarok beszélni.
SZÁSZ KÖVET
Én is! Én is! Én a szász király követe vagyok, és azt a célt tűzte ki elém a minden alattvalója által hőn szeretett uralkodó, hogy a legnagyobb tisztelettel...
DÁN KÖVET
Pofa be! Nem tudsz te rendesen beszélni! Majd én elmondom.
GISELHER (jön)
Tessék, itt vagyok. Nevem Giselher. Királynak éppen eléggé király.
DÁN KÖVET
Na ne már!
SZÁSZ KÖVET
Engedd meg, hogy kétségeket támasszak. Ilyen gazdag országnak ilyen fiatal királya?
GERNOLD (jön)
Ne hallgassatok erre a szerencsétlenre! Igaz, hogy király, de ő a legkisebb király. Én az eggyel nagyobb király vagyok. Nevem Gernold. Tudniillik hárman vagyunk királyok, és a bátyánk, Günther a fő-fő király. De ő még nem ébredt fel. Tegnap este a pohár fenekére nézett.
GÜNTHER (jön)
Tessék, itt vagyok. Én vagyok a fő-fő király. Nevem Günther. Hadd halljam, mi a mondanivalótok.
DÁN KÖVET
Az én uralkodóm, Dánia királya, Lüdigast nagyon haragszik rátok.
SZÁSZ KÖVET
Az enyém is! Az enyém is!
DÁN KÖVET
Maradj csöndben! Most én beszélek. Az övé is haragszik. Az ő uralkodója Szászország királya, Lüdiger.
SZÁSZ KÖVET
Az egyik a másiknak az öccse. A másik az egyiknek a bátyja. Úgyhogy háború lesz.
DÁN KÖVET
Ezennel átnyújtjuk a hadüzenetet. A dán és a szász hadsereg még a mai napon útnak indul Burgundia felé. Két héten belül itt lesznek. Feldúlják és kirabolják országotokat, titeket pedig, ti három királyok, vasketrecben tesznek közszemlére, mielőtt példás kegyetlenséggel kivégeznének.
GERNOLD (felkap egy pajzsot)
Na, megálljatok csak! Ehhez nekünk is lesz egy-két szavunk!
GISELHER (kardot ránt)
Azt hiszitek, mi nem értünk a fegyverforgatáshoz?
GÜNTHER
Nyugi, nyugi! – Azt áruljátok el nekem: miért haragszik ránk a szász és a dán király? Valamivel megbántottuk őket?
DÁN KÖVET
Ennek közlésére nem kaptam felhatalmazást.
GÜNTHER
Területi követeléseitek vannak? De hiszen nincsenek is közös határaink. Dánia is, Szászország is messze van innen. Ti mondtátok, hogy két hétig tart, amíg onnét ideér a hadsereg.
SZÁSZ KÖVET
Nahát, én megmondom. Az én királyom azért haragszik rátok, mert a te kedvenc hátaslovad unokatestvére annak a paripának, amelyik az ő pohárnokának leharapta a középső ujját. (Átnyújtja a hadüzenetet.) Most már tudod, miért lesz háború.
DÁN KÖVET
Jó, akkor én is megmondom. Az én királyom azért haragszik rátok, mert amikor az én királyom nagyapjának a nagyapja, Hamlet dán királyfi itt járt a te nagyapádnak a nagyapjánál Wormsban, akkor a nagyapád nagyapjának a pincemestere bor helyett vizet töltött a poharába. (Átnyújtja a hadüzenetet.) És most ebből nagy-nagy háború lesz. Ami késik, nem múlik.
GERNOLD
Őrparancsnok! Vidd a legsötetebb tömlöcbe őket!
GISELHER
Majd megtanulják, hogyan kell a burgund királyokkal tárgyalni!
GÜNTHER
Nyugi, nyugi! Lépjetek hátrább! – Őrparancsnok!
HUNOLD (jön)
Szolgálattételre jelentkezem.
GÜNTHER
Ezek az urak a szász és a dán király követei. Úgy bánj velük, ahogy nagyra becsült vendégekkel szokás. Vezesd őket a vendégszobába, vidd nekik a konyháról a legfinomabb falatokat, a pincéből a legjobbféle bort. – Uraim, pihenjétek ki magatokat. Holnap estig meglesz a hivatalos válaszunk a hadüzenetre.
DÁN KÖVET
Köszönjük a példamutató bánásmódot!
SZÁSZ KÖVET
Én is! Én is! Ugye nem a követek tehetnek róla, hogy háború lesz?
(Hunold kivezeti őket.)
GÜNTHER
Na, most mit csináljunk?
GISELHER
Hol van ilyenkor Trójai Hagen?
GERNOLD
Már megint vadászik az unokatestvéreivel. Agyára ment a vadászszenvedély.
GISELHER
Pedig neki több esze van, mint hármunknak együttvéve. Ő aztán meg tudná mondani, hogy ilyenkor mi a teendő. De ő vadászgat, miközben nyomul felénk az ellenség!
HAGEN (vadászzsákmánnyal jön)
A Wasgeni-erdőben lőttem ezt... meg ezt...
GÜNTHER (átnyújtja a két hadüzenetet)
Akkor olvasd el ezt... meg ezt...
HAGEN (belepillant az okiratokba)
Hát igen. Ez várható volt. Az a hírünk a nagyvilágban, hogy dúsgazdagok vagyunk, és az északi barbárok meg akarják kaparintani a kincseinket. Pedig ami nekünk van, az kutyafüle ahhoz képest, ami Siegfried, a xanteni királyfi birtokában van. Képzeljétek, Siegfried rátette a kezét a Nibelungok teljes aranykészletére!
GÜNTHER
Mindez nagyon szép és jó, de engem nem érdekel sem a Nibelungok aranya, sem a te drágalátos Siegfrieded. Arra volnék kíváncsi, miképpen védekezhetnénk a dánok és a szászok ellen.
GERNOLD
Állítsuk fegyverbe a lovagjainkat?
HAGEN
Kevesen vannak, és aki van, az is lanyhán forgatja a fegyvert.
GISELHER
Küldjünk kémeket az ellenség táborába?
HAGEN
Kémek nélkül is tudom, hogy jönnek. A szászok tizenötezren vannak, a dánok huszonötezren. Ez összesen negyvenezer. Mi pedig legfeljebb ezren vagyunk.
GÜNTHER
Egyáltalán, muszáj védekeznünk? Ne adjuk meg magunkat inkább?
HAGEN
Ez az ellenség nem ismer irgalmat. Akár legyőznek, akár behódolunk, ugyanaz lesz a sorsunk: a férfiakat lemészárolják, a nőket megerőszakolják, a gyerekeket eladják rabszolgának.
GÜNTHER
Hát akkor mi legyen?
HAGEN
Már az előbb elkezdtem mondani, de ti a szavamba vágtatok. Egyvalaki segíthet rajtunk: a xanteni királyfi, Siegfried. Ha rébeszéljük, hogy jöjjön ide, akkor talán visszaverhetjük az ellenséget.
GERNOLD
Ki az a Siegfried? Még sohasem hallottam róla.
GISELHER
Én sem! Én sem!
HAGEN
Ő a xanteni király egyetlen fia. Sokat hallottam a hőstetteiről. Ő volt az, aki legyőzte a Nibelungok népének mindkét királyát, Schilbungot és Nibelungot. Éppen kihordatták a Nibelungok kincsét a Nibelung-hegy belsejéből, hogy testvériesen megosztozzanak rajta. Olyan sok arany és drágakő volt egyhalomban... Herkulesre mondom!... olyan sok volt az a kincs, hogy százötven szekér sem bírná elszállítani. És a két király, Schilbung és Nibelung nem tud megosztozni rajta. Siegfried éppen arra jár. Mondják neki: „Ide hallgass, te Siegfried nagyúr! Segíts nekünk megosztozni ezen a tengernyi kincsen igazságosan, testvériesen! Fáradozásodért legyen tiéd a Balmung!” Tudjátok-e, mi az a Balmung? A Balmung volt a Nibelungok varázserejű, legyőzhetetlen kardja. De csak volt az övék, mert a tökfejek odaadták Siegfriednek. Tudjátok, a Nibelungoknál a kardoknak ugyanúgy nevük van, mint az embereknek. Na, szóval, Siegfried kettéosztja a kincset. Kezében a Balmung, azzal húz egy választóvonalat: „Ami ettől jobbra van, az a tiéd, ami balra van, az meg a tiéd.” Ezt látva feldühödik Schilbung és Nibelung: „Rosszul osztottál, te Siegfried nagyúr! És emiatt most meghalsz! Gyertek ide, Gigászok!” Máris jön tizenkét Gigász, hogy csak úgy reng a föld. Csupa toronymagasra nőtt, izmos legény. Tudjátok-e, miért hívják őket Gigásznak vagy Gégésznek? Hát csak azért, mert mindenkinek elnyisszantják a gigáját vagy a gégéjét. Azaz, pontosabban, ezek csak nyisszantották, mert Siegfried nekik ront a Balmunggal, és úgy felaprítja őket, egyiket a másik után, mint a pörköltnek való marhahúst! Tizenkét óriást miszlikbe vagdal.
GERNOLD
Hűha.
GISELHER
Nem semmi.
HAGEN
És a csata hevében – jóformán észre sem vette – egy-egy erős kardcsapással kettéhasította Schilbungot és Nibelungot is. Véget vetett a Nibelung-család évezredes uralmának. Ettől aztán a Nibelung-földi lovagok annyira megrémültek, hogy hűséget esküdtek neki. Úgyhogy Siegfriedé lett minden. Övé a Nibelungok kincse, a Nibelungok országa, és a Nibelungok varázserejű kardja, a Balmung.
GÜNTHER
Egy ilyen ember szövetségét valóban hasznos volna megnyernünk. Most már komolyan kíváncsi vagyok rá.
Második jelenet
Női lakosztály. Jön Ute és Kriemhild.
KRIEMHILD
Különös álmot láttam az éjjel, édesanyám. Azt álmodtam, hogy van egy szép sólymom. Gyors, erős, harcias madár. Én idomítottam. Ha magamhoz hívtam, megült a karomon. Ha vadászni küldtem, felszállt, lecsapott, és hozta nekem a nyulat vagy a fürjet. Aztán egyszer, amikor felrepült a magasba, hogy zsákmányt fürkésszen, hirtelen rátámadt két sas, és a szemem láttára szétszaggatták. Néznem kellett, ahogy megölik, és nem tehettem érte semmit. Álmomban úgy éreztem, édesanyám, hogy ezen a világon még sohasem volt ekkora bánatom.
UTE
Kislányom, te már nagylány vagy. Maholnap férjhez adunk, és az álmod is erről szól. A sólyom egy előkelő férfit jelent, aki feleségül vesz majd, és akire nagyon kell vigyáznod. Mert ha sem te nem vigyázol rá, sem a Jóisten, akkor – álmod ezt adja hírül – bizony, el fogod veszíteni.
KRIEMHILD
Miféle férfiról beszélsz, édesanyám? Nekem nem kell a férfiak szerelme! Nem akarok feleségül menni semmiféle férfihoz! Sem nagyúrhoz, sem közrendű emberhez. Én szűz maradok, amíg csak élek.
UTE
Ugyan már! Még hogy szűz! Erre te csak ne tegyél fogadalmat!
KRIEMHILD
Ha nincs olyan férfi, akit szeretek, akkor nem is kell reszketnem a szeretett férfiért. És ha nincs senkim, akkor nem is veszíthetem el senkimet.
UTE
Kislányom, te már nagy kislány vagy. Néha kell beszélgetnünk női dolgokról is.
KRIEMHILD
Jó, jó, tudom. Hogy vérezni fogok, de ne ijedjek meg, mert az nem betegség.
UTE
Sok gyereklányt láttam felserdülni, és tudom, hogy miből lesz a cserebogár. Már most látszik rajtad, hogy két-három év múlva gyönyörű nő leszel. Versengeni fognak érted a férfiak. Hidd el nekem, nem olyan rossz dolog az a házasélet. Különösen, ha te meg a férjed szeretitek egymást. Akkor sok örömöd lesz benne.
KRIEMHILD
Jaj, édesanyám, annyit már most is tudok, hogy az örömnek szenvedés az ára. El akarom kerülni ezt is, azt is.
GISELHER (jön)
Kérek engedélyt belépni a női lakosztályba!
UTE
Édes kisfiam, te is tudod, hogy Kriemhild után téged szeretlek a legjobban az összes gyerekeim közül. Mindig szívesen látlak. – Mi történt? Valami baj van?
GERNOLD (jön)
Igencsak nagy baj van! A dán és a szász király hadat üzent Burgundiának! Már el is indultak a hadseregükkel! Annyian vannak, mint az oroszok! Akarom mondani, mint a homokszemek a Rajna-parton.
GISELHER
Csak egy kicsit nagyobbak a homokszemeknél. És állig fel vannak fegyverkezve.
GÜNTHER (jön)
Édesanyám, tanácskoznunk kell. Szükségünk van a tisztánlátásodra. A józan bölcsességedre. Hagen azt állítja, hogy már csak Siegfried segíthet rajtunk.
UTE
Ki az a Siegfried?
GÜNTHER
Xanteni királyfi. Hagen azt állítja, hogy ő a legnagyobb hős a világon. Levágott a varázserejű kardjával tizenkét óriást, és megkaparintotta a Nibelungok kincsét. Aztán megküzdött Alberichhel, az iszonyatos erejű, kilenc rőfnyi szakállú harci törpével, aki elvileg legyőzhetetlen, de hiába volt legyőzhetetlen, Siegfried mégis legyőzte. Fel tudjátok fogni, milyen rendkívüli dolog ez? Alberich azóta Siegfried alattvalója az összes nibelungi lovaggal együtt. Hagen azt állítja, hogy Alberichnek volt egy láthatatlanná tevő ködsüvege is, és Siegfried azt is elvette tőle.
KRIEMHILD
Nahát! Ilyen csodálatos férfi nincs is, csak a mesében!
GERNOLD
Bizony ám! Nem elég, hogy van neki az a varázserejű kardja, de ráadásul van ez a ködsüveg, és ezáltal akkor válik láthatatlanná, amikor csak úgy tartja úri kedve!
GÜNTHER
És ez még mind semmi! Hagen azt állítja, hogy Siegfried valahol – elfelejtettem, hol és mikor – ledöfte Leviathánt, a tüzes leheletű sárkánykígyót, akinek három feje volt, és megfürdött a vérében.
KRIEMHILD
Jaj, ne már! Ezt azért nem hiszem el.
GÜNTHER
Pedig így van. Hagen azt állítja, hogy a forró sárkányvértől úgy megkeményedett a bőre, olyan vastag szaruréteg képződött rajta, hogy nem fogja sem a kard, sem a lándzsa. És persze a nyílvessző is lepattan róla. Úgy is hívja őt a jónép, hogy Szarubőrű Siegfried.
KRIEMHILD
Jaj, én úgy, de úgy megsimogatnám azt az elszarusodott bőrét!
GISELHER
Számoljuk csak össze! Van neki a bűvös kardja, a Balmung. Ez egy. Van a láthatatlanná tevő ködsüveg. Ez kettő. Van a sebezhetetlen, kőkemény bőre. Ez három. Van az ereje és a bátorsága. Ez négy. Vagy öt. Ahogy vesszük.
UTE
Hát akkor küldjetek hozzá követeket. Kérjetek segítséget tőle.
GERNOLD
Küldenénk, de nem tudjuk az utat. Fogalmunk sincs, merre lehet az a Xanten.
KRIEMHILD
Nekem van egy térképem. A káplántól kaptam, aki írni-olvasni tanított. Hátha rajta megtaláljuk.
(Térképet vesz elő, kigöngyöli.)
GÜNTHER
Nézzük csak! Ez nem az. Ez sem. Ez sem.
GERNOLD
Xanten... merre vagy? Igaz is: mi vajon rajta vagyunk a térképen?
GISELHER
Hát persze. Tessék, itt van: Worms, a Rajna partján. Itt fekszik a térkép kellős közepén. Elvégre mi vagyunk a világ közepe, ez csak természetes. De hol lehet Xanten?
GERNOLD
Nyilván a szélén valahol.
GISELHER
Tessék, itt van: Xanten. Tényleg a szélén van. Éppen csak, hogy ráfért a földabroszra.
UTE
Hadd nézzem! Hűha, ez nagyon messze van. Legalább egy hónap, mire a követeitek odaérnek. Addigra itt már kő kövön nem marad.
GÜNTHER
Hát igen. Tegyük fel, hogy Siegfried hajlandó volna segíteni. Kérdés persze, hogy mit kíván cserébe. De mire a követeink eljutnak a térkép szélére, mire Siegfried összehívja a lovagjait – mert hiszen akármilyen nagy hős, egymaga mégsem állhat ki negyvenezer ellen –, és mire a lovagjaival megérkezik a térkép széléről ide a térkép közepére, addigra már a dánok és a szászok hazavitték a zsákmányt, a mi húsunk pedig a hollókat és a varjakat hizlalja.
UTE
Gyere, kislányom, elrejtőzünk a Wasgeni-erdőben, ahová Hagen jár vadászni. Van ott egy szénégető kunyhó. Majd ott meghúzzuk magunkat. Gombát és áfonyát eszünk, forrásvizet iszunk.
Harmadik jelenet
A trójai udvaroncok lakrésze. Zihálva berohan Ortwin és Dankwart.
ORTWIN
Urunk és rokonunk, Hagen! Légy oly kedves, dugd ki a fejedet az ablakon!
DANKWART
Azonnal beszélnünk kell veled! Életbevágóan fontos híreink vannak!
HAGEN (kidugja a fejét)
Hát ti mit kerestek itt? Miért hagytátok ott az őrhelyeteket?
DANKWART
Mert jelentenivalónk van!
ORTWIN
Ahogy parancsoltad, megbújunk a leshelyünkön, és látjuk ám, hogy arra üget egy fiatal, délceg, izmos lovag. Olyan, mint egy király. Vagy mint egy földre szállt isten. Mögötte, ha jól számoltam, tizenkét másik lovag.
DANKWART
Csak tizenegy. Ha tizenketten volnának, akkor összesen tizenhárman lennének, és az nem szerencsés.
ORTWIN
Jó, akkor legyen tizenegy. Ők is nagyon csinosan vannak felöltöztetve. Mindjárt itt lesznek. Örülni fognak a fiatal udvarhölgyek.
HAGEN
Hoppá. Ez csakis Siegfried lehet, senki más. De hogyhogy idejön? Hiszen nem is tudhat róla, hogy hívni akartuk. Magától jön, a saját jószántából. Ha viszont magától jött, akkor nyilván akar valamit. (Visszahúzódik.)
ORTWIN
Mit akarhat?
DANKWART
Szerinted?
HAGEN (előjön)
Szerintetek mit akarhat?
DANKWART
Ő is el akarja foglalni Burgundiát. Mint a dánok és a szászok.
ORTWIN
Meg akarja kaparintani a burgundok kincseit. Mint a Nibelungokét.
DANKWART
Kihívja párviadalra Günthert. Legyőzi. Letaszítja a trónról.
ORTWIN
Mi annak idején láttuk Trója pusztulását, amikor jöttek a görögök. Tudjuk, hogyan zajlik az ilyesmi.
HAGEN
Ne legyetek már olyan nagyra a menekültstátuszotokkal! Én is trójai jöttment vagyok. Nem olyan nagy dicsőség. – Mit is mondtatok? Hány lovag kíséri?
ORTWIN
Tizenkettő.
DANKWART
Ugyan, kérlek. Csak tizenegy.
HAGEN
Akkor nyilván békés céljai vannak. Szólok a három királynak, hogy barátsággal és tisztelettel fogadják. Ha valaki megmentheti Burgundiát, az csakis ő. (El.)
ORTWIN
Hej, testvér, mégiscsak Trójában volt szép az élet, amikor még Priamos volt a király! Milyen finom volt az a trójai tökmagos lepény! Még most is ott van a számban az íze!
DANKWART
Előre nézz, öcsém, ne hátrafelé! Ami volt, elmúlt. Hiábavaló visszasírni. Trójából menekülni kellett, Burgundiában befogadtak. Betevő falatod megvan, becsületed megvan. Mit akarsz még?
ORTWIN
Hát, ami a becsületet illeti... magad is tudod, hogy görbén néznek ránk a burgundok. Mi vagyunk – szerintük – a trójai bűnszövetkezet. A lakomákon külön asztalhoz ültetnek.
DANKWART
És az miért baj? Szeretnél ott feszengeni közöttük?
ORTWIN
Szeretne a halál! De akkor is, micsoda dolog ez! A múltkor nem kaptunk meghívást a tavaszi napéjegyenlőség ünnepére. Felháborító!
DANKWART
Én kaptam. Ott voltam. Unalmas volt, hidd el. – Tulajdonképpen mit kívánsz?
ORTWIN
Egy kicsivel több megbecsülést szeretnék. Nemesi rangot a három királytól.
DANKWART
És még?
ORTWIN
Csak azt, ami a nemesség velejárója. Egy kis földbirtokot a Rajna-parton, tíz hektár szőlővel, pincével, kastéllyal. Akkor már senki sem mondhatja rám, hogy jöttment büdös trójai.
DANKWART
Türelem, édes öcsém, rózsát terem. Egy-két éven belül mindezt megkapjuk, te is, én is. Atyánkfia, Hagen a három király legfőbb tanácsadója. Határtalanul megbíznak benne. Ő gyakorolja a hatalmat helyettük. Az történik, amit ő akar. Meglásd, Hagen egy-két éven belül bezsilipel minket az örökletes burgund nemesség soraiba. Nem teheti most azonnal, mert az feltűnő lenne. Egy kicsit várni kell.
ORTWIN
És akkor mi lesz, ha jönnek a dánok meg a szászok? Ha megdöntik Güntherék hatalmát? Ha elpusztítják ezt a szép országot? Akkor kitől kapunk nemesi oklevelet, földbirtokot, kastélyt?
DANKWART
Ebből a szempontból igazad van. Tényleg nagy bajba kerültek a burgundok. Már csak Siegfried segíthet rajtuk. De attól tartok, ezt a szívességet nem fogja megtenni. Annál neki több esze van.
ORTWIN
Mi lenne, ha a döntő pillanatban átállnánk? Úgy értem, a szászokhoz... vagy a dánokhoz...
DANKWART
Vannak dolgok, édes öcsém, amelyeket az ember elgondol, de nem mond ki hangosan. Egy kicsit várni kell. Majd meglátjuk, hogyan cselekszik rokonunk, Hagen. Ha ő hűséges marad Güntherhez és pereputtyához, követjük példáját. Ha átáll az ellenséghez, akkor...
ORTWIN
Akkor is követjük példáját.
Negyedik jelenet
Palotaudvar. Jön Siegfried.
SIEGFRIED
Ejha! Milyen szívélyesek ezek a burgundiak! Lovagjaimat kézen fogják, és az ebédlőasztalhoz vezetik. A paripákról leszedik a nyerget és a zablát, aztán abrakkal kínálják őket. Pedig anyukám azt mondta, hogy a burgundok gyűlölik az idegeneket. Apukám meg azt, hogy tulajdonképpen emberevők. Hát, egyelőre nem ezt tapasztalom.
(Jön Günther, Gernold, Giselher és Hagen.)
GÜNTHER
Isten hozott, Siegfried! – Ugyebár Siegfriedhez, a... milyen király?
HAGEN
Xanteni.
GÜNTHER
...a xanteni király fiához van szerencsénk?
GISELHER
Én megismerem a kardjáról! Hogy is hívják azt a kardot?
HAGEN
Balmung.
GISELHER
...igen, ott van a Balmung az oldalán!
GERNOLD
És állítólag el van szarusodva a bőre. Nézzük csak! Jé, tényleg. Olyan, mint a smirgli.
GÜNTHER
Szóval, te vagy Siegfried. Az igazi Siegfried.
SIEGFRIED
Az vagyok.
GÜNTHER
Akkor azt is áruld el: mi járatban? Mert valami célod biztosan van. Meg akarod kaparintani a kincseinket? Mint a Nibelungokét? Mert arról az esetről már hallottunk!
SIEGFRIED
Az ember nem veszi el a barátjától a kincseit.
GERNOLD
Hát akkor mit akarsz? El akarod foglalni az országunkat, Burgundiát?
SIEGFRIED
Az ember nem veszi el a barátjától az országát.
GISELHER
Hát akkor? Ki akarod hívni párviadalra Günther királyt? Ezt itt? – Hogy világosan beszéljek: én a Giselher vagyok, ő a Gernold, ez itt meg a Günther. Hárman együtt vagyunk Burgundia királyai, de azért mégiscsak ő a fő-fő király, vele kell megküzdened, ha mindenáron párviadalt akarsz.
GÜNTHER
Hogyisne! Eszem ágában sincs Siegfrieddel párviadalra kiállni. Egy sárkányölővel?! Állj ki te, ha olyan nagyon akarsz.
SIEGFRIED
Az ember nem hívja ki a barátját párviadalra. – Viszont, ha már itt tartunk: titeket, három királyok, már ismerlek. De ki ez a negyedik? Ez a sötét ember a háttérben?
GÜNTHER
Ja! Ő a főtanácsadóm, Trójai Hagen.
HAGEN
Üdvözöllek, Siegfried! Sok szépet és jót hallottam rólad. Remélem, tapasztalni is hasonlókat fogok.
GÜNTHER
Tudod, amikor Tróját elfoglalták a rómaiak...
HAGEN
A görögök.
GÜNTHER
Jól van, akkor a görögök voltak. Szóval, miután elfoglalták, a trójai lakosság nagy részét megölték. Aki életben maradt, az elmenekült, és azóta... Hogy mondják azt az idegen szót?
HAGEN
Diaszpóra.
GÜNTHER
Ja, igen. Szóval diaszpórában él. Jól mondom? Nálunk is van egy kis trójai közösség. Tökéletesen beilleszkedtek: megtanulták a nyelvünket, átvették a szokásainkat, Hagen pedig értékes szolgálatokat tett...
HAGEN
És tesz.
GÜNTHER
És tesz... az államügyeket illetően. Nagyon értelmes, nagyon megbízható, nagyon szerény férfi. Igazi államférfi. De most ne róla beszéljünk. Azt áruld el végre: mik a követeléseid?
SIEGFRIED
Nincsenek követeléseim. Legfeljebb kérésem van.
GÜNTHER
Ja, hogy csak egy kérés! Jó. Ha módunk van rá, teljesítjük.
SIEGFRIED
Azt hallottam, ti három királyok, hogy van egy húgotok, akit Kriemhildnek hívnak. Igaz ez? Azt is hallottam, hogy egészen különlegesen szép lány. Igaz ez? Hogy kedves, hogy okos, hogy szelíd. Igaz ez?
GÜNTHER
Mi a kérés?
SIEGFRIED
Nem „mi”, hanem „ki”. Őt magát kérem. A kezét. El akarom venni feleségül. (Leakaszt a nyakából egy medált.) Ugye őt ábrázolja ez a kép?
GERNOLD
Honnan van ez neked?
SIEGFRIED
Az most mindegy. Megláttam, azonnal beleszerettem. Nos tehát?
GÜNTHER
Zavarba hoztál, Siegfried. Nem azt mondom, hogy visszautasítjuk a kérésedet, viszont azt sem mondhatom, hogy teljesítjük. Látok nehézségeket.
SIEGFRIED
Ezek szerint már férjnél van.
GISELHER
Nem, nincs férjnél. Nincs is eljegyezve senkivel. Érintetlen szűz.
SIEGFRIED
Akkor beállt apácának.
GERNOLD
Nem állt be. Nincs is ilyen szándéka.
SIEGFRIED
Talán valamiféle gyógyíthatatlan betegség roncsolja a testét.
GÜNTHER
Ha valaki makkegészséges, akkor ő az.
SIEGFRIED
Mi az, hogy „makk”? Ez mit jelent? Talán tölgyerdőben él? Nem tartózkodik az udvarban?
HAGEN
Fején találtad a szöget, barátom. Kriemhild nincs itt. Ő és az anyakirályné...
GISELHER
Özvegy édesanyánk!
HAGEN
...elrejtőzött a Wasgeni-erdőben. Tudod-e, miért? Azért, mert háború lesz. A dán király, Lüdigast és a szász király, Lüdiger csapataikkal elindultak ellenünk. Sokszoros túlerőben vannak. Legkésőbb két hét múlva ideérnek, és akkor itt kő kövön nem marad.
GERNOLD
Segíts rajtunk, Siegfried!
GISELHER
Már csak te segíthetsz. Vagy Isten csodája. Ami voltaképpen ugyanaz.
GÜNTHER
Ünnepélyesen megígérem, Siegfried: ha megállítod az ellenséget és megmented Burgundiát, jutalmul neked adjuk a húgunkat. Kriemhild a tiéd lesz!
GERNOLD
Még akkor is, ha egy kicsit reszelős tapintású a bőröd. No, de annyi baj legyen!
GISELHER
Most nem lehet, mert hadiállapot van. De ha elmúlik rólunk a veszedelem...
SIEGFRIED
Miért nem ezzel kezdtétek? Hát persze, hogy segítek. Az ember nem hagyja cserben a barátját. Hányan vannak a szászok és a dánok?
HAGEN
Negyvenezren. Vagy egy kicsivel többen.
SIEGFRIED
És mi hányan vagyunk?
HAGEN
Van a te tizenkét lovagod. Én hadrendbe tudok állítani huszonöt vagy harminc trójai lovagot. Mindannyian tanúi voltak Trója pusztulásának. És még ott vannak a burgundi lovagok is.
GERNOLD
Várjatok! Én is veletek megyek!
GISELHER
Én is! Én is!
SIEGFRIED
Csak semmi csüggedés! Kevesebben vagyunk, de a meglepetés megtízszerezi erőnket, a bátorság pedig százszorossá teszi. Nem várjuk meg, hogy ideérjen az ellenség, hanem elébük megyünk, úgy támadunk rájuk. Most azonnal indulunk! Günther, te csak maradj itthon. Hozd haza Kriemhildet az édesanyáddal együtt az erdőből, és vigyázz rájuk! Indulás! Gyerünk!
GÜNTHER
Siegfried és Hagen, Hagen és Siegfried: ti vagytok a hadjárat főparancsnokai. Egyenlő hatalmat adok a kezetekbe. Osztoztok a felelősségben, osztozzatok a dicsőségben is! Siegfried, ezt a nagy szolgálatot, amit most cselekszel, hidd el, meghálálom neked. Egész életemben hálás leszek! Amíg csak élek! Amíg el nem ragad a földi létezésből a halál!
Ötödik jelenet
Ellenséges terület. Éjszaka. Jön Siegfried a hadrakelt burgund lovagokkal.
SIEGFRIED
Látjátok? Az ott, lent a völgyben, a dán hadsereg.
DANKWART
Hű, de sokan vannak! Kár, hogy nem látom őket.
ORTWIN
Én nem ijedek meg tőlük. Én még a görögöktől sem ijedtem meg, pedig ők aztán elfoglalták Tróját.
SIEGFRIED
Maradjatok itt. Várjatok meg. Felderítem a terepet.
(El.)
HAGEN (súgva)
Gyertek velem! Szép csöndben visszahúzódunk. Hadd lássuk, hogyan boldogul Siegfried egyedül.
GISELHER
Én itt maradok! Én nem neked fogadok szót! Én azt csinálom, amit Siegfried parancsol!
GERNOLD (karon ragadja)
Hülyeséget beszélsz. Te még nagyon fiatal vagy. Velünk jössz!
(Hagen, Dankwart, Gernold és Giselher balra el. Jobbról jön Lüdigast, a dán király.)
LÜDIGAST
Állj! Ki vagy? Érzem, hogy van itt valaki. Méghozzá nem a mieink közül. Megmondtam az öcsémnek, Lüdigernek, hogy ne legyünk már annyira elbizakodottak. Mert mi lesz, ha nem várják meg azok a burgundok, hogy bevonuljunk az országukba? De az öcsém mindig is vakmerő volt. Azt mondja nekem: „Gyáva népnek nincs hazája!” Itt a közelben valaki mocorog. Állj! Ki vagy?
SIEGFRIED (jön)
Én vagyok. És nem állok meg.
LÜDIGAST
Ki az az „én”?
SIEGFRIED
Én az, aki a kardjával akkorát sújt a sisakodra, hogy a röpködő szikrák megvilágítják szanaszét fröccsenő agyvelődet. Nesze! Nesze! (Vaktában csapkod a kardjával.)
LÜDIGAST (ő is vaktában csapkod a kardjával)
Ezt kapd ki! És ehhez mit szólsz?
SIEGFRIED (mellbe taszítja Lüdigastot)
Na, most már látok egy kicsit belőled.
LÜDIGAST (karddal fejbe vágja Siegfriedet, aki elterül)
Én is kezdlek észrevenni téged.
SIEGFRIED (Lüdigast háta mögé kúszik, feltápászkodik)
Ugye hátul nincsenek szemeid?
LÜDIGAST (megfordul, fejbevágja Siegfriedet)
Ha volnának, azt is látnám, ki fia-borja vagy.
SIEGRIED (megtántorodik, majd nekihuzakodik, és kettéhasítja Lüdigast pajzsát)
Én viszont már látom, hogy te ki vagy. (Kettéhasítja Lüdigast mellkasán a pajzsot.) Halál fia vagy.
LÜDIGAST
Jaj nekem! Érzem, hogy megsebesültem!
DÁN VITÉZEK (futólépésben érkeznek)
Megvédjük a királyt! Megvédjük! Megvédjük!
SIEGFRIED (buzogányával leteríti I. Dán Vitézt)
Miféle királyt?
I. DÁN VITÉZ (elterül)
Jaj!
SIEGFRIED (leteríti II. Dán Vitézt)
Valami királyról hadováltatok. Ez komoly?
II. DÁN VITÉZ (elterül)
Nyekk!
SIEGFRIED (leteríti – egyikük kivételével – az összes többi Dán Vitézt)
Mert ha tényleg itt van a királyotok, akkor őt esetleg életben hagyom.
DÁN VITÉZEK (a földön)
Nyikk!
UTOLSÓ DÁN VITÉZ (eldobja kardját és pajzsát)
Nem tudtad? Ez itt Lüdigast, a dánok királya.
SIEGFRIED
Ha ez igaz, akkor téged meghagylak hírmondónak. Menj vissza a táborotokba, és beszéld el az igazsághoz híven, hogy Siegfried, a xanteni királyfi leterítette Lüdegastot, a dánok királyát. És ráadásul lekaszabolta a király segítségére siető dán vitézeket, szám szerint...
UTOLSÓ DÁN VITÉZ
Huszonkilencet. Én lennék a harmincadik.
(Elszalad.)
LÜDIGAST
Könyörgök, Siegfried, hagyd meg az életemet. Igazat szólt az utolsó dán vitéz. Én vagyok Lüdigast, a dán király. Hallottam híredet, Siegfried, és büszke vagyok rá, hogy egy olyan híres, nagy, vitéz hős kardjától kaptam súlyos sebet, amilyen te vagy. Mi hasznod lenne abból, ha most, amikor tehetetlenül fekszem a földön, és a felhők mögül váratlanul kibukkanó hold fényénél szemlélhetem, hogyan patakzik a vérem, te még az életemet is kioltanád? Hűséges népem bőséges váltságdíjat fog fizetni.
(Jön Hagen a burgund főurakkal.)
HAGEN
Bőséges váltságdíj? No, ez már beszéd!
DANKWART (fáklyával odavilágít)
Nem ölünk meg, ne aggódj. Nekünk már az is elégtétel, hogy foglyul ejtettünk.
ORTWIN (fáklyával odavilágít)
Majd én bekötözöm a sebeidet. Én már Trója ostrománál is mesteri kézzel, utánozhatatlan szakértelemmel és bámulnivaló ügyességgel végeztem a sebkötözést.
(Lüdigastot ráfektetik egy hosszúkás pajzsra, mint valamiféle hordágyra, és kiviszik.)
GISELHER
Elfogtuk a dán királyt! Elfogtuk a dán királyt! Hajrá, Burgundia!
GERNOLD
Ne óbégass!
GISELHER
Legyőztük a dánokat! Legyőztük a dánokat! Hajrá, Burgundia!
GERNOLD
Maradj már csendben! Még csak most jön a fekete leves. Mindjárt itt lesznek a szászok. Azok nem olyan puhányok, mint a dánok. Azokat nem lesz könnyű legyőzni. Menjünk hátrább, kövessük Hagent!
GISELHER
Én itt maradok! Siegfried oldalán akarok harcolni, hogy kivegyem a részemet a dicsőségből. Ahol Siegfried van, ott a győzelem.
GERNOLD
Te még nagyon fiatal vagy. Nem is értesz a fegyverforgatáshoz. Nem is vagy még lovaggá avatva. Nekem pedig az a dolgom, hogy rád vigyázzak. Azért rendelt melléd a bátyánk. Velem jössz!
(Elrángatja Giselhert.)
SIEGFRIED (egyedül)
Ahol Siegfried van, ott a győzelem? Azért ez nem magától értetődő. No, de sebaj! Megteszek minden tőlem telhetőt. És ez, lássuk be, nem is kevés.
(Jön Lüdiger és a szász hadsereg.)
LÜDIGER
Hát én most már iszonyú dühös vagyok! Azt mondja nekem a hírmondó, hogy valami burgund lovag megsebesítette a bátyámat, Lüdigastot, a dán királyt. Biztosan Gernold volt. Esetleg Trójai Hagen. Na, de hogy merészelt ilyen cselekedni? Ki adott engedélyt rá? És ha csak megsebesítette volna! De azt mondja nekem a hírmondó, hogy ráadásul fogságba is hurcolta, azonkívül agyncsapott egy híján harminc dán vitézt. Na, de megálljatok csak, ti burgundok! Az én szász lovagjaim nem olyan puhányok, mint a dánok. Erre nyomuljatok, szász vitézek!
SIEGFRIED
Előbb állj ki velem párviadalra, minden szászok uralkodója!
LÜDIGER
Hát te ki vagy?
SIEGFRIED
Hát én csak az vagyok, aki mindjárt kilyukasztja sisakodat, és kettérepeszti pajzsodat.
LÜDIGER
Hagyd el a szófia beszédet. Inkább mutasd, mit tudsz! Pajzsra pajzs!
(Összecsapnak.)
SIEGFRIED
Csinn!
LÜDIGER
Pajzsra kard!
SIEGFRIED
Bumm!
LÜDIGER
Kardra kard!
SIEGFRIED
Csitt-csatt! Csatt-csitt! Csett!
I. SZÁSZ VITÉZ (bekapcsolódik a harcba)
Nehogy már magára hagyjuk a királyt! Nesze!
HAGEN (jön)
Nehogy már ne tudjon Hagen egy közönséges szász harcost levágni! Nesze!
II. SZÁSZ VITÉZ
Vigyázzatok! Ez Hagen!
DANKWART (jön)
Ez meg Dankwart. Erre varrjál gombot!
ORTWIN (jön)
Én pedig Ortwin vagyok. A legnagyobb görög hősök ellen harcoltam Trója falainál. Ott volt például Akhilleus...
DANKWART
Ne a görögökkel foglakozz, bazmeg! A szászokra legyen gondod!
ORTWIN (az egyik szász vitéznek)
Akkor nesze!
(Csoportos vívás.)
I. SZÁSZ VITÉZ (lerogy)
Jaj, édesanyám, végem van.
II. SZÁSZ VITÉZ (lerogy)
Nekem aztán annyi.
GERNOLD (jön)
Én is itt vagyok! Én vagyok a burgund király, a fő-fő burgund király helyettese.
GISELHER (jön)
Én is! Én is!
GERNOLD (kifelé taszigálja)
Te csak menjél vissza! Te még nem vagy elég érett. Majd legközelebb. A következő hadjáratban.
GISELHER
Nem akarom, hogy ezt a másik királyt is egyedül győzze le Siegfried!
LÜDIGER (abbahagyja a vívást)
Micsoda? Te vagy Siegfried? A xanteni király fia? Aki legyőzte a sárkányt, és megfürdött a vérében? Hadd nézzem a pajzsodon levő címert. Adjatok egy marék szentjánosbogarat! (Siegfried címere láthatóvá válik.) A germánok főistenére, Tacitusra mondom, ez tényleg Siegfried! – Fiúk, eresszétek le a hadizászlókat, és dobjátok el a kardot. Siegfried ellen hiába is harcolunk, vereségre vagyunk ítélve. Az ördög küldte őt ide, a burgundokkal együtt!
Hatodik jelenet
Wasgeni-erdő, vadászkunyhó. Jön Ute és Kriemhild.
KRIEMHILD
Unom a vargányát! Unom a csiperkét! Unom az áfonyát!
UTE
Itt, ezen a helyen rettentő sok vér kifolyt ötszáz évvel ezelőtt. Itt, ezen a helyen csalták tőrbe, itt mészárolták le az egyesült germán törzsek a római császár légióit, és a római fővezér itt, ezen a helyen dőlt a kardjába, hogy ne kelljen megadnia magát. Legalább tízezren meghaltak itt, ezen a helyen. Nem is csata volt ez, hanem tömegmészárlás. Ma már, a mi civilizált és kulturált korszakunkban elképzelhetetlen volna ilyen kegyetlenség. Nem mondom, egy vagy két vitéz fűbe harap időnként, esetleg tíz-húsz-harminc is... Na de több ezer holttestet egy rakáson még elgondolni is szörnyű! – Addig jó, amíg unod a vargányát. Mert aztán elfoglalják Burgundiát a szászok és a dánok. Idejönnek a Wasgeni-erdőbe, felkutatnak minket, ránk találnak, és akkor...
KRIEMHILD
És akkor mi lesz?
UTE
A kedvüket fogják tölteni.
KRIEMHILD
Az mit jelent?
UTE
Kislányom, te már nagylány vagy. Te már tudsz egyet és mást az életről. De azért hidd el nekem: a legfőbb tudás az, hogy nem kell mindent tudni. Ha majd idejönnek a dánok és a szászok, szerzünk a kéményből kormot. Azzal bemázoljuk az arcodat, hogy minél rondább legyél. Szerzünk rothadó, büdös húst. Azt a melleid és a combjaid közé kötözzük, hogy minél undorítóbb legyél. Akkor talán nem fognak megkívánni. Én pedig... Tudod mit? Feláldozom magamat. Kilenc éve halt meg az apád, azóta özvegyasszony vagyok.
KRIEMHILD
Hadd áldozzam fel magamat inkább én!
UTE
Hogyisne. Majd ha anya leszel, majd ha özvegy leszel, akkor te is feláldozhatod magadat! Addig nem.
VOLKER (jön)
Felséges úrnőm! Örömhírt hozok. Nagy jutalmat várok érte.
UTE
Honnan tudtad, hogy itt találsz? A fiam küldött?
VOLKER
Mindhárom fiad. Az is, aki otthon maradt, hogy intézze az államügyeket, és azok is, akik győztesen tértek haza a háborúból.
KRIEMHILD
Azt állítod, hogy a burgundok győztek? Hogy mi győztünk? Ez roppant valószínűtlenül hangzik.
UTE
Kislányom, semmi sem lehetetlen. Ha Isten úgy akarja, még a kapanyél is elsül.
KRIEMHILD
De én azt tanultam a káplántól, hogy mi az utóbbi ötszáz évben minden háborút elvesztettünk.
UTE
Nem tekinthető véletlennek, hogy a te drágalátos káplánodat elküldtük Kukutyinba zabot hegyezni. – Ki a csuda is vagy te? Jól emlékszem? Volker a neved?
VOLKER
Jól emlékszel, úrnőm. Én vagyok az udvari költő. Tavalyelőtt kaptam Tacitus-díjat.
UTE
Ja. Tényleg. Én adtam át. Akkor hát beszélj, ahogy egy udvari költőhöz illik.
VOLKER (hátáról leemel egy lantot, énekel)
Az burgund hadsereg diadalmas vala,
az dánok és szászok meghátráltak vala.
KRIEMHILD
Egy kicsit részletesebben, ha lehetne. Ki volt a legvitézebb?
VOLKER (énekel)
Az dánok és szászok sorban földre hullnak,
hadiszerencséhez gyatrán viszonyulnak.
Csatatéren vélnéd őket gyáva nyúlnak,
rózsás reményeik gyorsan lekonyulnak.
KRIEMHILD
A mieink nevét mondd! Ki volt a legnagyobb hős?
VOLKER
Hogyne, persze. Neveket is mondok, ha arra van igény.
(Énekel.)
Nagyerejű Gernold karddal vadalkozik,
nyomában Giselher bátran hadakozik.
Hagen ha odasújt, sok dán csodálkozik,
Dankwart vitézsége semmit sem változik.
UTE
Jobb lesz, ha prózában beszélsz. Tedd el azt a lantot.
VOLKER
Most jön a lényeg. Elfogtuk a dánok királyát, Lüdigastot. Aztán elfogtuk a szászok királyát, Lüdigert is. Rabláncon hozzuk őket Wormsba. Óriási ünnepség lesz.
KRIEMHILD
Ki fogta el az a két királyt?
VOLKER
Hát, őszintén szólva, kénytelen vagyok bevallani keresetlen és kendőzetlen szavakkal, mellébeszélés nélkül, köntörfalazást mellőzve, csűrés-csavarást, hímezés-hámozást nagy ívben kikerülve, hogy ingyom-bingyom táliber, tutáliber máliber, a dán királyt Siegfried fogta el. Hű, mekkora párviadal volt! Hű, hogy zengett az ég és döngött a föld! Hű, milyen fényes szikraeső záporozott a pajzsokról meg a sisakokról!
KRIEMHILD
Szóval, a dán királyt Siegfried fogta el. És a szász királyt ki ejtette foglyul?
VOLKER
Hát, őszintén szólva... Siegfried. Az a helyzet, hogy Lüdigert is Siegfried fűzte rabláncra. Addigra már a dánok megadták magukat.
KRIEMHILD
Ki kényszerítette megadásra őket?
VOLKER
Mit mondjak? Siegfried. A szászok pedig fejvesztve menekültek.
KRIEMHILD
Azt mondod, fejvesztve?
VOLKER
Igen, mert Siegfried a legtöbbjüknek levágta a fejét. A bátyáid is nagy vitézek voltak, Hagen is derekasan küzdött, Dankwartról és Ortwinról nem is beszélve, meg még én is kivettem a részemet a haditettekből, de Siegfried háromszor keresztülverekedte magát Lüdiger hadinépén, és amikor negyedszerre nekirugaszkodott, a szászok elszaladtak. Olyan félelmetes volt Siegfried. Siegfried, Sigfried.
KRIEMHILD
Hű, de nagy hős! Elakad a lélegzetem, ha rá gondolok. Bárcsak láthatnám is!
UTE
Valóban jó hírekkel jöttél, Volker. Jutalmad nem fog elmaradni. – Kislányom, rövidesen láthatod Siegfriedet. Elhárult a veszély, nem kell többé itt, a Wasgeni-erdőben bujkálnunk. Visszatérünk az udvarba, Wormsba. Bátyáid nagy ünnepséget rendeznek a győzelem tiszteletére. Ott majd Siegfried saját szavaival fogja elmesélni hőstetteit.
Hetedik jelenet
Worms, királyi udvar. Térség a palota előtt. Günther, Gernold, Giselher, Hagen, Siegfried. Udvaroncok, udvarhölgyek.
GÜNTHER
Tudjátok meg, szeretett híveim, hogy a mai napot a Győzelem Napjává nyilvánítom!
UDVARONCOK
Éljenek a győztesek!
GÜNTHER
Gondoskodjatok a hadifoglyok elhelyezéséről!
BERTRADA (kulcsárnő)
Már az összes tömlöc dugig van velük. Még a vendégszobákat is tömlöccé kellett alakítanunk. Rács az ablakra, külső retesz az ajtóra. Tudjuk, hogy megy az ilyesmi.
GÜNTHER
Nagyon helyes. Kötözzétek be a sebesülteket!
WALDRADA (sáfárnő)
A patyolat lepedőket mind egy szálig csíkokra téptük. A nemeskisasszonyok vágják a pofákat, amiért még a hálóingükből is tépést készítettünk.
GÜNTHER
Nagyon helyes. Takarítsátok fel a sebekből kiömlött vértócsákat! Vigyétek innét a kettéhasított pajzsokat és a behorpasztott sisakokat! Ne legyenek szem előtt, ne rontsák el a jókedvünket!
GISELHER
Szólj már Siegfriedhez is egy jó szót! Elvégre neki köszönhetjük a győzelmet. Ő vitte el a hátán az egész háborút.
GÜNTHER
Éppen Siegfriedet készültem megszólítani. Fölösleges, hogy emlékeztess rá. – Kedves barátunk, Siegfried! Amíg csak élek, hálás leszek neked azért a nagy szolgálatért, amelyet tettél hazánknak. Kitüntetlek a Burgundia Hőse érdemrenddel: vedd át kezemből! Te vagy az első külföldi, aki megkapja. Eddig még Hagennek sem ítéltük oda. Pedig megérdemelné.
SIEGFRIED (előlép, átveszi a kitüntetést)
Köszönöm. Örülök neki. Büszke vagyok rá.
GÜNTHER
És mit kívánsz jutalom gyanánt? Kastélyt? Földbirtokot? Kincseket? Bármi kívánságod van, teljesítem.
SIEGFRIED
Királyi rangú személy vagyok, nem fogadhatok el jutalmat. Nem is annak reményében segítettem rajtatok. Egyetlen kincset kívánok: a húgodat. Azt ígérted, ha győzünk a háborúban, feleségül vehetem.
GÜNTHER
Kriemhildet? Tényleg neked ígértem? Teljesen elfeledkeztem róla. Úgy látszik, romlik az emlékezőtehetségem.
SIEGFRIED
Pedig tanúk is vannak rá.
GISELHER
Bizony ám! Siegfried a sógorunk lesz.
GÜNTHER
Hát akkor... ha tényleg megígértem... ahogy mondani szokás: az ígéret szép szó. Kettős menyegzőt ülünk rövidesen!
GERNOLD
Ezt hogy érted, kedves bátyám?
GÜNTHER
Ez a következő fontos bejelentésem. Rövidesen megnősülök! Egyszerre tartjuk Siegfried lakodalmát és az enyémet. Hét országra szóló ünnepséget csapunk. Meghívjuk minden barátunkat és szövetségesünket. Addigra majd a sebesültek is felgyógyulnak, már aki meg nem hal, úgyhogy a lakodalom egyszersmind katonai díszszemle is lesz. Felvonultatjuk a zsákmányolt zászlókat és fegyvereket!
GISELHER
Ha szabad érdeklődnöm: kit akarsz elvenni feleségül?
GÜNTHER
Ezt akartam bejelenteni az egész udvar előtt. Fölösleges volt közbekotyognod. – Nos, tudjátok meg, szeretett híveim, hogy van valahol messze, a ködös Északon egy szigetország, neve Izland, fővárosa Izenstein. Hagen mesélt róla. Ő maga még sohasem járt ott – igaz-e, Hagen? –, de vannak róla megbízható értesülései. Ennek a szigetnek Brünhild a királynője. Hagen azt állítja, hogy Brünhild szépségéhez semmi sem hasonlítható. Ő maga még sohasem látta a saját szemével – igaz-e, Hagen? –, de megbízható forrásból így értesült. Én pedig arra az elhatározásra jutottam, hogy vagy Brünhild lesz a feleségem, vagy senki más. Elhajózom a ködös Északra, és megkérem Brünhild kezét. Semmi kétség, szíves-örömest fog olyan hatalmas uralkodóhoz feleségül menni, mint Burgundia fő-fő királya.
SIEGFRIED
Kedves barátom, hadd mondjak valamit!
GÜNTHER
Most én beszélek. Hadd mondjam végig! Velem tartanak a trójai férfiak: Hagen, Dankwart és Ortwin. Ők aztán értenek a lánykéréshez. Van ennek náluk hagyománya. Gondoljatok csak a szép Helénára. – Tessék, mit akarsz?
SIEGFRIED
Barátom, én tudok Brünhildről egyet-mást. Figyelmeztetlek: az ő kezét megkérni életveszélyes vállalkozás. Eddig még minden kérőjét megölte.
GÜNTHER
Hogyhogy? Nem értem.
SIEGFRIED
Ha egy férfi elhajózik Izlandra, és megkéri a királynő kezét, Brünhild kihívja versenyre, mégpedig azzal a feltétellel, hogy amennyiben a férfi legyőzi őt, akkor hozzámegy feleségül, de ha ő győz, akkor megöli a kérőjét. Eddig még mindig ő győzött.
GÜNTHER
Most az egyszer nem fog.
SIEGFRIED
Te még sohasem láttad Brünhildet, azért beszélsz így. Nagyon bátor. Nagyon erős. Nagyon kegyetlen.
GÜNTHER
Azt mondd meg nekem, hogy szép-e vagy sem.
SIEGFRIED
Szépnek gyönyörűszép. Nem az a baj vele. Azt ajánlom, Günther, keress menyasszonyt máshol. Minden ország tele van csinos, előkelő fiatal hölgyekkel. Ott van a dán király lánya. Vedd őt feleségül.
GÜNTHER
Ő nem érdekel.
SIEGFRIED
Akkor ott van a szász király húga. Belőle is jó feleség válna.
GÜNTHER
Nem fogom kipróbálni. A szászokat és a dánokat már legyőztük. Megmondtam: vagy Brünhild lesz a feleségem, vagy senki.
SIEGFRIED
Értsd meg: amit kívánsz, az lehetetlen. Annyit és csak annyit érhetsz el, hogy Brünhild lecsapja a fejedet. Az a szokása, hogy saját kezűleg végez a kérőivel.
GÜNTHER
Ő maga végzi a hóhérmunkát? Hát... most egy kicsit elbizonytalanítottál. Nem is tudom, mit csináljak.
HAGEN
Megmondom én, mitévők legyünk, drága jó királyom. Vigyük magunkkal Siegfriedet! Ha valaki, akkor ő az, aki segíthet nekünk abban, hogy Brünhild a tiéd legyen. Siegfried lesz a negyedik. Velünk megy Izlandra.
SIEGFRIED
Nem akarok Izlandra menni! Arról volt szó, hogy mihelyt győztünk a szászok és a dánok ellen, feleségül vehetem a húgotokat. Arról volt szó!
GISELHER
Tényleg arról volt szó.
HAGEN
Viszont arról is szó volt, hogy fő-fő királyunk, Günther kettős menyegzőre kíván sort keríteni. Két király, két királyné egymással szemben az ünnepi asztalnál: van-e annál szebb? Ezért hát, Siegfried, addig úgysem veheted feleségül Kriemhildet, amíg Brünhildet el nem hozzuk Izlandról Wormsba. Ezt magad is beláthatod.
GÜNTHER
Kedves, aranyos, nemeslelkű Siegfried! Még csak rövid ideje ismerlek, de máris a barátom vagy. Te vagy az egyetlen barátom. A többiek csak alattvalóim. Csak tanácsadóim. Csak fivéreim. De egy jóbarát... az más. Kérlek, nagyon kérlek, ne tagadd meg tőlem ezt a baráti segítséget. Ez lesz a legeslegutolsó szolgálat, amelyet kérek tőled. Kérlek, nagyon kérlek. Utána: kettős menyegző itt, Wormsban!
SIEGFRIED
Hát jó... legyen így.
HAGEN
Már felszereltem a hajót, minket vár lent, a kikötőben. Siegfried, okvetlenül hozd magaddal a híres-nevezetes láthatatlanná tevő ködsüveget!
SIEGFRIED
Itt van nálam.
(Fejére teszi a ködsüveget.)
GERNOLD
Nahát! Ez tényleg eltűnt.
GISELHER
Siegfried! Hol vagy? Hiányzol!
HAGEN
Látjátok? Nem látjátok? Na, látjátok. Ez egy ilyen ember. Egyik pillanatról a másikra csak úgy eltűnik. Megmondtam előre.
SIEGFRIED
Itt vagyok köztetek. Látlak benneteket, hallom a szavaitokat, csak éppen ti nem láttok engem.
(Jön Ute és Kriemhild.)
KRIEMHILD
Megjöttünk a Wasgeni-erdőből. Vége a bujkálásnak!
UTE
Ez a buta lány egyenesen iderohant volna, hogy lássa a xanteni királyfit, aki vitézségével kitüntette magát a hadjáratban. Alig tudtam elmagyarázni neki, hogy jobban teszi, ha előbb felvesz egy udvarhoz méltó ruhát. És az sem árt, ha megmosakszik egy kicsit.
KRIEMHILD
De anya!
GÜNTHER
Üdvöz légy, anyám! Isten hozott, húgom. Ez itt Siegfried, a legyőzhetetlen hős. Ja, bocsánat, nem látom. Ugyanis pillanatnyilag nem látható.
KRIEMHILD
Jaj, de kár! Azt hallottam, hogy megküzdött valami sárkánykígyóval, és megfürdött a vérében, amitől varacskos lett a bőre. Olyan szívesen megérinteném azt a varacskos bőrét! Úgy végigtapogatnám!
GÜNTHER
Lesz rá lehetőséged minden éjszaka. Te leszel a felesége.
KRIEMHILD
Micsoda?
GÜNTHER
Odaígértelek neki a szolgálatai fejében.
KRIEMHILD
És engem meg sem kérdeztél? Hogy mit szólok hozzá? Odaígértél a varacskos bőrűnek száz font húst? Annyit nyomnék a vágóhídi mérlegen, ékszerek és ruha nélkül.
UTE
Kislányom, tudd meg, hogy engem is odaígértek az apádnak a szüleim. Én pedig szófogadó lány voltam, és tudomásul vettem a döntésüket. Feleségül mentem apádhoz, pedig nem nagyon szerettem. Sőt, kicsit sem.
KRIEMHILD
Azt nem mondtam, hogy nem szeretem Siegfriedet! Biztosan bele fogok szeretni előbb vagy utóbb. De azért ahhoz, hogy beleszeressek, látnom is kellene.
GISELHER
Siegfried, hol vagy? Vedd már le azt a ködsüveget a fejedről!
SIEGFRIED (leveszi a ködsüveget)
Tessék, itt vagyok. Üdvözöllek, szépséges Kriemhild! Akarsz-e a feleségem lenni?
KRIEMHILD
Hát te ilyen „köd előttem, köd utánam”-férfi vagy? És még én is kellenék neked? Hadd simogassam meg azt az elszarusodott bőrödet! (Benyúl Siegfried inge alá.)
UTE
Kislányom, ezt inkább majd a nászéjszakán csináld!
KRIEMHILD
Azt már látom, hogy nem ártott neked a sárkányvér. A legendás vérfürdő! Na de mégis: hogy akarok-e a feleséged lenni? Ezen még egy kicsit gondolkodom.
HAGEN
Lesz időd gondolkodni rajta. Siegfried velünk megy Izlandra. Azért hajózunk oda, hogy bátyád, Günther megkérje az amazonkirálynő, Brünhild kezét.
KRIEMHILD
Ez igaz, vagy Hagen csak tréfál?
GÜNTHER
Édes húgom, ez az igazság. Szükségünk van Siegfriedre ehhez a nehéz és veszedelmes vállalkozáshoz. Ő az, aki régről ismeri Brünhildet, és tudja, mihez tartsuk magunkat.
SIEGFRIED
Hidd el, nem szívesen megyek. Jobban örülnék, ha veled tölthetném az időt. De a bátyád azzal a feltétellel egyezett bele a házasságunkba, hogy elkísérem Izlandra, és megszerzem neki Brünhildet.
GÜNTHER
Úgy bizony. Kettős menyegző lesz. Két király, két királyné.
KRIEMHILD
Te szerzed meg neki Brünhildet? Te, aki régebbről ismered?
GÜNTHER
Édes húgom, nem történt köztük semmi! Ugye, Siegfried?
SIEGFRIED
Nem én szerzem meg. Én csak segítek a bátyádnak.
KRIEMHILD
Hát akkor jobb is, ha velük hajózol! Menjetek csak Izlandra mind egy szálig! Ott lesztek jó helyen!
Megjelent a Bárka 2021/1-es számában.
