„Megfordult a szél. / Az utcák, a fák / mind visszafelé futnak. / Bármi történjék is, / én végigcsinálom veled.” Csillag Tamás versei a Bárkából.

„Most születik éppen a tágra / nyílt szemek retináin, s még alaktalan, / mint a gyermeksírás. Ti fehér / kendőkkel indultok feléje a virághullásszerű / örök havazásban.” Balázs K. Attila versei. 

„Azt élem, amiből vagyok. / Kiméri egymást fény és feketeség. / Nem tudom, a vállamra tett kéz / ugyanazé-e, aki egykor megszólított.” Turczi István versei a friss Bárka éléről. 

„A szerelem állaga szobahőmérsékleten optimális. / Ezen az sem változtat, ha néha gázláng fölé / helyezel egy kotyogót, hiszen a kávé nem tesz / tönkre családokat.” Beck Tamás versei. 

„így is lehet csinálni / élet halál akármi / fatolvajok medveszag / ezt a sört még iddsza meg” - Lövétei Lázár László verse a Bárkából. 

„de ki gondolta volna / hogy egy pillanat-morzsolta / igenbe kapaszkodik éveken át / s a kimondatlan nemek árnyéka / ráhasal életére és agyonnyomja” - Lárai Eszter versei. 

„Engem az évszak fényviszonyai izgatnak, / a halogénon túli tájak, foton pöttyökkel. / Nem ezek a hőgutában ázó sorok, / forradalmi fészkek, alattomos, / rossz ízű, kicsavart gének.” Deres Kornélia...

„delfinszavakkal, így ragozzuk / mindazt, mi el nem hangzik soha, / részvétlen szedik szét a drótok, / mi együtt többé nem tart sehova” - Szil Ágnes versei a Bárkából. 

„Sikerült hazugságaim vagyok, / hiszek magamban. / Én vagyok a rajtad megtörő fehér fény. / Nem fordulhatok vissza.” Kiss Georgina versei a Bárkából. 

„Hogy egyszer majd, a megfelelő pillanatban. / És akkor talán. De legalábbis majdnem. / Gyáva voltál egész életedben. / Nincs megfelelőbb pillanat a bátorságra. / A halált halállal győzni le.” Oravecz...