Versek

 

FeketeVince.jpg

 

Fekete Vince

 

Profilkép

 

Válaszolni akartam akkor rögtön persze
de nem tudtam sem írni sem telefonálni
csak pár nappal azután tört rám valami
kényszer hogy hirtelen egy adófelajánlás
papírjára rovom ezeket a felzubogó
sorokat mondatokat mert nem találtam
a kis noteszt a táskámban telefon kulcsok
és egyebek közül hirtelen előkotorva
elérni lassan a lélek elérhető egyensúlyi
állapotát
azt akartam miközben ülök a
faluszéli erdőszéli dombon az udvaron
a szőlő árnyékában a lombhullató fenyők
az orgona szomszédságában a száz (hány?)
éve halottaktól kőhajításnyira a két templom
katolikus és görög-katolikus (ortodox?)
által befogott térben  s mint valami
kifeszített dróton madzagon vonulni
kezdenek előttem emlékeikbe burkolózva
némán a napsütötte pázsiton jönnek füstbe
ködbe felhőkbe bugyolálva a mohos
kőkeresztjeik alól a szélfútta sírjaik
mögül egyesével láthatatlanul apró
csontvázaikkal melyek mindenikéhez
belőlem is tapad valamennyi por
ugyanolyan esendő és bűnös mint
amilyennel ők trágyázzák
e földet
nézem őket kicsik és nagyok apák
és nagyapák és dédapák halotti menete
jön és vonul a direkttermő szőlők orgonák
lombhullató fenyők a kertek zöldségesek
között végig a szerteszét dobált flakonokkal
teleszórt utcán lassan lépegetve jönnek
mind akik porladnak öt-tíz-száz vagy ki
tudja hány éve mialatt én itt kaszálok nyesek
a kertben öntözök diót almát körtét szedek
pálinkát főzök zöldséget pityókát gyűjtök
be a pincémbe jönnek a szomorúságukkal
a boldogságukkal ami nem volt több mint
egy-egy szünetjel
mintha csak intettem
volna nekik hogy ide csak ide helyiek és
környékbeliek havasok dombok de főleg
sírdombok mélyeinek lakói jönnek vonulnak
a sorsról akarnak beszélni arról ahogy
valaha ők is találkoztak egymással a
világról a levélről és az ágról akarnak
szólni  hogy szélfútta levél a világ
idézni a sirályos költőt a szintén holtat a
csontvázát mint ketrecét rázót de hol az
ág de ki az ág kérdezi miközben markolja
a rácsait az őszinteségről a vádról és a
kétségbeesésről a számonkérésről a
szemrehányásról és kiszolgáltatottságról
miközben vágyról együttlétről hiányról is
és bocsánatról és kiengesztelődésről is
ahogy szakadnak ki belőlünk is egymás után
mint sírjaikból a vázak itt a határozatlanság
is és a szófukarság is pedánsan elegánsan
a belenyugvás és az engedékenység is
miközben  kaparjuk az utunkat a sírunk
felé mi is mindannyian válaszolni akartam
leírni akartam akkor rögtön de nem tudtam
egy betűt nem tudtam volna papírra vetni
s lám most buknak ki szakadnak ki belőlem
a szavak vonulnak bennem előttem mint
ezek itt a szomszédos domb alól vonulnak
hozzád feléd kaparnak azt akarják hogy
magadba fogadd őket mint a kert mint a
vidék a táj fogadj magadba drága kertem
fogadj és kapcsolj véráramaidba engem
mint régi fotót régi-új profilképét a világ
ahogy ott ülsz gazdag asztallal megrakottan
magad előtt abban a pillanatban kattan a gép
a telefon amikor arcod felparázslik romok
az arcon az elválás romjai de mégis szép
és kiegyensúlyozott a romok szépséges
ornamentikája rajta fogadj magadba
mondom miközben perdülsz-fordulsz
incselkedsz velem miközben már pár
órája úton vagyok megyek el onnan
messze kilométerekre vissza a kertbe
a dombhoz a templomokhoz a csontvázak
zenéjébe vonulásába nem tudok elszakadni
tőlük és látok és hallok ahogy ülsz ott egyedül
nyakadat átölelem mindenki előtt folynak
a könnyeid nem akarom elveszíteni mondja
fogadj magadba kert föld vonuljanak
előtted a kiszakadók fogadj magadba
zúg az idő suhognak a vázak különben
csend van mindenütt virágoznak a fák
illatoznak a füvek zaklatott zavart és szakad
ki szakad szét szakad szét szakad ki a
a hangból a tájból kebelből szakad ki –
fogadj magadba Minden

 

Megjelent a Bárka 2018/6-os számában.


Főoldal

2018. december 13.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png