„Fájdalma őt üvegszoborrá gyúrta, / ha vétke volt, érte megszenvedett. / Úgy intézd, hogy ne lásd viszont újra, / zárd le a sírt, s védd a lelkedet.” Vári Fábián László verse a Bárkából. 

„A szív egy plázaparkoló / és benne jön-megy sok kocsi, / dudálnak, káromkodnak és / rossz helyre állsz be, hopp, bocsi” – Borsi Bálint Tóth Krisztina-paródiái.

„Egy kertet gondolok / a minden partjain / hol ásót forgat apám / anyám gereblyéz / Egymásba öltött mozdulatok / mint lánchímzés szemei / rendben ahogy sorakoznak / ágyást bontanak a jövőre...

„úgyhogy időben ki kell találnom miket mesélhetek majd / a nagyapától hallott történeteket / a régi nagy telekről biztosan kéne / vagy emberszerű robotokról földönkívüliekről / rögtönözzek majd...

„vezeklésként idegen falka nyomába / szegődik – mindenhol csipegetni / valót keres – néha hozzám sodródik / olyankor könyörületes / piszkálódásait úgyis én nyelem le” – Oláh András versei a...

„Csak kint ülni a napon, / amíg süt. / Csak elnézni egy regényhez csatolt / sárga fésűt. / Csak érezni a fényt, amíg fentről / csorog. / Csak hagyni, hogy elillanjanak / fanyar-nemes borok. / Csak azt...

„itt van ez a kabát tehát / éppen jókor mert jött a tél / fázós vagyok amúgy is és / az utcákon a szél zenél” – Horváth Viktor paródia-verse, mellyel pályázatunkon különdíjat nyert. 

„Az orrod tövén az anyajegy foltja tetszett, / úgy is mondhatnám, szerelmes voltam belé, / mivel azt képviselte, / nincs szépség, amely tökéletes.” Géczi János Bárka-kezdő versei. 

„Tanító néni mindig mondta / hogy rossz goromba átkozott / istenverte lány vagyok / ronda izgága szemtelen / lusta rendetlen istenátka / addig mondta míg el nem hittem” – Lárai Eszter versei.