Lövétei Lázár László
Éjszaka a vonaton
„Tudj’ isten, mit érzek, mit nem érzek,
Tudja isten, hol jár az eszem.”
(Petőfi: Alkony)
Háború előtti csendre vágyom,
katakattog a vonatkerék.
Ukrajnáról harsognak a hírek.
Uramistenem... na, kész... elég!
Büfékocsi. Sör lötyög előttem.
Künn a sok fény még nem bombafény.
Újabb sör... majd még egy – bár tudom, hogy
nem tompít az ember szégyenén.
Hétköznapi gond miatt igyekszem
faluról a főváros felé...
Isten tudja, hogy mi lesz a vége!
De vajon Ő tényleg tudja-é?
Corona nemzetközi gyorsvonat, 2022. március 6.
Vacsora Zákeusnál
„...feltekintvén Jézus, látá őtet,
és monda néki: Zakee! hamar szállj alá:
mert ma nékem a te házadnál kell
maradnom.”
(Lk 19,5)
Furcsa tanokkal
házal egy isten:
mennyei békét
hirdet a Földnek.
S hirdeti fennen,
hogy szeretet s hit... – Munkatársunk jelenti.
Tegnap egy isten
jött Jerikóba,
s Zákeusékhoz
ment vacsorázni!
Senki se érti,
mért ez a vámos
lett a barátja,
kérdik is egy feszt
– főleg a rabbik –,
hogy mi a szösz van.
„Pont ez a lényeg” –
mondja a Jézus
bort iszogatva:
ő csak a bűnöst
szánja a Földön,
bűntelenekkel
(van ma ilyen nép?)
nincs neki dolga...
Mennyi unalmas
„isteni szózat”
tömte fülünket
eddig a percig!
Bezzeg a Jézus! –
nyomja a sódert,
nyelve kemény, de
még a buták is
értik az eszmét!
Nincs olyan ember,
hogy ne rajongna
érte azonnal:
hajnalig ittunk,
s közben a Jézus
újra csodát tett:
Zákeus is meg-
váltva a bűntől,
én pedig épp most
várom az áldást.
Megjelent a Bárka 2022/3-as számában.