Versek

 

Nagy_Milan_Laszlo.jpg

 

Nagy Milán László

 

21

 

éves koromra újabb ciklus eltelt,
hét esztendőnyi sejtem tűnt tova,
de még mindig nem tudom merre
e hibáimmal berendezett szoba.

Talán egy újszülött kapja meg
levedlett lényegem, mostantól
sorsa, mint homlokán anyajegy
hordani kénytelen, bosszantó.

Én is így kaphattam megtört,
koravén költő hagyatékát.
Felesküdtem rá, ha a pillanat eljön,
folytatom befejezetlen munkáját.

Sokszor láttam kilengeni csillárt,
vízbe ugrani legénységet viharban.
Gerelyként állt földbe mellettem villám
Vacogtam padokon éjjel, riadtan.

Szeretném elfeledni előző éveim,
tiszta lappal, csendesen távozni,
bárki  sírkövem felett kérdezi,
azt feleljék, nem halt meg, álmodik.

 


Főoldal

2021. február 24.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png