Versek

 

Nagy_Milan_Laszlo.jpg

 

Nagy Milán László

 

21

 

éves koromra újabb ciklus eltelt,
hét esztendőnyi sejtem tűnt tova,
de még mindig nem tudom merre
e hibáimmal berendezett szoba.

Talán egy újszülött kapja meg
levedlett lényegem, mostantól
sorsa, mint homlokán anyajegy
hordani kénytelen, bosszantó.

Én is így kaphattam megtört,
koravén költő hagyatékát.
Felesküdtem rá, ha a pillanat eljön,
folytatom befejezetlen munkáját.

Sokszor láttam kilengeni csillárt,
vízbe ugrani legénységet viharban.
Gerelyként állt földbe mellettem villám
Vacogtam padokon éjjel, riadtan.

Szeretném elfeledni előző éveim,
tiszta lappal, csendesen távozni,
bárki  sírkövem felett kérdezi,
azt feleljék, nem halt meg, álmodik.

 


Főoldal

2021. február 24.
Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái
Múltbéli járványokrólErdész Ádám: Oly távol vagy, hazám…
Húsvét utáni tormaság A múzeumok új barátja (III.)
Nádasdy Ádám verseiDrávucz Zsolt: Képeslapok Győri László verseiSimon Adri–Zsille Gábor: Rollertime
Molnár Lajos: Jó KaresznekKötter Tamás: Fair játék Légrádi Gergely novelláiDöme Barbara: Angyal a pincéből
Zalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonásMaruszki Balázs: Vasember fiaiTéblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA