Versek
Nagy Milán László
21
éves koromra újabb ciklus eltelt,
hét esztendőnyi sejtem tűnt tova,
de még mindig nem tudom merre
e hibáimmal berendezett szoba.
Talán egy újszülött kapja meg
levedlett lényegem, mostantól
sorsa, mint homlokán anyajegy
hordani kénytelen, bosszantó.
Én is így kaphattam megtört,
koravén költő hagyatékát.
Felesküdtem rá, ha a pillanat eljön,
folytatom befejezetlen munkáját.
Sokszor láttam kilengeni csillárt,
vízbe ugrani legénységet viharban.
Gerelyként állt földbe mellettem villám
Vacogtam padokon éjjel, riadtan.
Szeretném elfeledni előző éveim,
tiszta lappal, csendesen távozni,
bárki sírkövem felett kérdezi,
azt feleljék, nem halt meg, álmodik.
2021. február 24.