Versek

 

 __goston1__2_.jpg

 

Ágoston Tamás

 

Bambi

 

Amikor kidugtam a fejem a sátorból,
az erdő már égett. Mongol turistacsoport
tanácskozott a tűzgyújtó helyen,
az eldobált gyufaszálakat nézegették.
Aztán megkérték a telefonálgató idegenvezetőt,
hogy énekeljen valamit. A vörös hajú nő
rám nézett, majd belekezdett egy népdalba,
valami betyárról, akit holnap felakasztanak.
A mongolok mosolyogtak, tapsoltak,
kurta lábaikat emelgették.
Kedvem támadt kimászni a hálózsákból.
Már a kínzó szomjúságomról is majdnem
megfeledkeztem, amikor a nő, minden átmenet
nélkül, hirtelen berohant a fák közé, mintha
elégedetlen lenne a technikájával.
Meghatódtam, hogy látok egy vakmerő embert,
mert akkor már én is hallottam a segélykiáltást
a tomboló tűzből. Egy kislány hangja volt.
A remegő lábú Bambi jutott eszembe,
amint Walt Disneyt hívogatja.
Aztán láttam, hogy futni kell, mert a nő
felém rohant, karján valami feketeséggel,
ami nyöszörgött, mint egy állomásvesztett rádió.

 

Törpe

 

A faluban nincs törpe, csak nálunk,
a kiszáradt kútban él, magányosan.
Letakartam ponyvával, mert nem szereti a fényt,
főleg nyáron, amikor szalonnát sütünk alkonyatkor.
Mindennap ránézek, néha kétszer is,
apám szerint meghálálja a törődést.
Kenyérhéjat dobok neki, mézes szalonnabőrt,
a férges almát is nagyon szereti.
A pap azt mondta: agyon kell ütni,
mert ráül éjjel az emberre,
de én még csak a macskát láttam apám hasán,
mikor elbóbiskolt. Nem hiszem, hogy gonosz,
bár a szeme villog, s a lábujjai között hártya van.
A múltkor leengedtem egy égő villanykörtét,
mert látni akartam, mit művel,
a pap azt mondta, hogy bombát is barkácsolhat.
Még nem ért le a kábel, mikor visítást hallottam,
olyan hangos volt, hogy apám is kiszaladt a fészerből.
Azóta vajas kenyeret dobálok neki parizerrel,
szeretném kiengesztelni. Nem lenne jó,
ha elmenne, mert akkor én is szedhetem
a sátorfámat. Vagy ami rosszabb:
mászhatok le a kútba, mint a bátyám,
akinek tilos kimondani a nevét a családban.

 

Tuskó

 

Amikor betöltöttem a negyvenet,
egy tuskót kaptam a feleségemtől
a születésnapomra.
Átkaroltam, felemeltem, járkáltam vele a szobában.
Jó érzés volt. Olyan, mintha repülnék.
Másnap elmentünk kirándulni.
A tuskó a hátsó ülésen rázkódott,
beszíjazva Lillafüredig.
Néha vetettem rá egy pillantást a tükörből.
A feleségem a fejszét is becsomagolta indulás előtt.

 

Megjelent a Bárka 2019/6-os számában.


Főoldal

2020. január 30.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Versíró pályázatot hirdet a StarbucksÁllami díjak a nemzeti ünnepen – 2020Kárpát Körút 1.0Az Aegon Irodalmi Díj esélyesei
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Beck Tamás verseiSzilágyi András verseiPál Dániel Levente: Isten esteNádasdy Ádám versei
Prózák
Márton László: RudiMolnár Lajos: Hülye egy történetKiss Benedek: (Az Élettöredékekből)Tallér Edina: Időzítő
Kritikák
A lélekvándorlás plakátmagányaHazudni magunknak történelmetKis magyar rendszergazdák – Bödőcs Tibor könyvéről Végeláthatatlanul - Nevezd csak szeretetnek
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA