Szálinger Balázs
Lispeszentadorján, prémium események
I.
A fa gyökerei megemelték a falmaradványt,
Mint egy barát a mondat közepét
Olyan századokban, mikor ég a határ.
A fal mégsem dőlhetett az övéihez:
Épp a gyilkos törzs támasztotta meg.
Így telt egy háború és kettő, hat háború és kilenc.
Aztán egy napon beteg lett a fa. Lombjába
Ábrándos költözőfagyöngy nősténye rakott
Fészket, tojásai a fal melegében rendre kikeltek.
A fiókák kártevőket vonzottak oda
A messzi Afrikából, és velük viháncos,
Rég nem látott, gyönyörű géneket.
II.
Szikrázó tollazat! Színekre törő napfény!
Formás termés! Repülni tanuló, fotogén
Fiókák és új dallamok a születő galaxisnak ható,
Egyre izgalmasabb fakoronában!
A hetvenes évek New Yorkja volt az a környék,
Dühöngött benne a fékeveszett béke.
III. a
Természetvédők és műemlékesek kezdték húzkodni
Össze-vissza az élőláncot, egyikek csak a romot
Vették körül, másikak csak a fát.
Nyilván történnie kellett valaminek,
Mégis mikor történt, és kettévált a domb,
És kiáradt az ország legelső kőolajmezője,
És új világ nyílt, s minden megváltozott:
Jaj, a szellem szerint túl korán jött a jel,
Az anyag szerint meg elkésett volt az ügy.
III. b
A bolthajtásban már ezer éve Remete Szent
Antal lakott személyesen, szegény földműves
Közép-Egyiptomból, remek ajánlólevéllel.
Élvezte ezt a tájat, kedvtelve nézte ezt az embert,
Türelmes volt, mindene megvolt,
Csak csodája nem volt. De most, hogy a tájon
Új növényzet épült, és rendre meggyulladtak
Kihűlt fogalmak, és új vallás tapasztalódott:
Rongyai világítottak.
Megjelent a Bárka 2019/4-es számában.
