Tóth Erzsébet és Csoóri Sándor
Tóth Erzsébet
Havasi pinty
Csoóri Sándornak
„Az év első napjaiban magyar és szlovák madarászok népes
csapata kereste fel a somoskői várat, ahol egy, Magyarországon
sohasem látott madárfajnak, a havasi pintynek az egyede jelent meg.
A madár ugyan az országhatár túloldalán lévő várban tanyázik,
gyakran berepül a magyar oldalra is."
(Újsághír)
Melyik ér többet? Négy deka havasi pinty vagy fél mázsa turul? Alkalmas-e a havasi pinty
robbanótöltet szállítására? Ő maga a robbanótöltet? Van-e leszállási engedélye? Pontosan
arra a faágra? Tartózkodási engedélye? Állampolgársága? Anyanyelve? Milyen nyelven fog
fütyörészni?
Imádkozni?
Bizonyítani tudja, hogy magyarországi rokonai el tudják tartani? Nem a mi madaraink elől
fogja kibontogatni az erdei magokat, levadászni a szúnyogokat?
A madarászok szerint bizonytalan a származása, valójában inkább a verebekkel tart
rokonságot, bár a hóhatár közelében honos. Mindazonáltal hófehér szárnya és sárga csőre
jellegzetesen a másság bizonyítéka. Nincs már elég másságunk?
Mi a fontosabb? Huszonötezer google-találat vagy három szívbejegyzés? Amiről legtöbbet
írtál? Amiről legtöbbet hallgattál? Mi volt a szebb? A filozófia vagy a népdal? Albert Camus
vagy az orosz katona, akit biciklizni tanítottál? Mi fájt jobban? A szerelem? Az árulás?
Megvan-e még Édesanyád kendője? A kaukázusi kövek? A Hószakadás forgatókönyve?
Nagy László tekintete? Van-e még csoda a költészeten kívül?
Mi volt a nehezebb? Meghódítani a várost, vagy nézni pusztulását?
Szemedbe hulló
vakolatdarabok, évszázados gyönyörűségek a porban, meggyalázva? Föl kell építeni a
falvakat, legfontosabb nemzetbiztonsági tényezőinket újra.
A föld, a víz, a levegő. Az ember. Erre jönnek a hiénák. Jönnek élőre, jönnek holtra.
Jönnek a levegőre. A kertben érő paradicsomra, hullámzó rozsföldekre.
Drága kis ligetek, patakok, gyíkok, katicabogarak. Többet tudtok, mint a hadseregek.
„nagyobbnak képzeltelek a hó alól, behavazott istenem, szalma-csontvázú hazám."
Megjelent a Bárka 2010/1. számában
