Szabolcsi Dóra: More than Passion
Kovács András Ferenc
Antik töredék Aphroditéhez
a puszta mennybolt mása
a pátosz is fény
füst arany kín kételye
föl nem ér a vágy
vonagló szép gubancát
tépd ki te szajha
szabad szivekből dúld szét
tépd ki a lelket
a puszta testből törjön
az ég felé tűz
húsa csontok éjjele
fájja át egymást
világba bolydulón már
borfeketülten
a tenger árnya elföd
szaggat a távol
te is szakadj ki szó örömáldozat
Kóborlások Chloéval
Délután alszom.
Dideregve ébredek -
hideg, ernyedt fény remeg.
Azt mondom: „Ősz jön."
De ismeretlen évszak,
más végtelen vacogtat.
Fölkelek, fázom,
kimegyünk Chloéval - kint,
a Postarét melegebb,
ragyog még! Föl-le
sétálunk s rohanunk a
fák közt - férfi kutyával.
Még fogócskáznánk,
de homály szivárog át
a lomb résén, s rezeg át
a lelken... Minden
ág reszket - hazatérni
kéne... Nézem a fákat.
Karének - Szophoklésztől
Rabságra vetsz te,
legyőzhetetlen Erósz,
ki érchálódnak
rácsait fölénk vonod,
s lányok arcán fölragyogsz.
Tengereket jársz,
földi tanyákat! Isten
sem, halandó sem
menekülhet előled -
eléred, eszeveszett
lesz minden igaz
lény... A jószívűeket
rossz útra viszed,
bűnbe gyalázod, lelkük
megzavarod, letiprod,
békét s családot
bontasz, tébolyítsz! Győzzön
a vágy, mit a lány
égszín szeme keltett - fényt,
szerelmet sem ígérve...
Hogy örök törvény
trónjára fölhágjon - így
játszik, mert nincs ki
legyőzze, az isteni
Aphrodité, a szépség
mézes végzete,
vadult szeszélye vélünk!
S a férfigőg fut,
vakon, mert minden élő
közös nászágya várja.
Megjelent a Bárka 2009/3. számában
