Versek
Versek
Fiatal, kötet előtt álló írókat, költőket kértünk arra, hogy írjanak rövid szövegeket a bezártságról: szonettet vagy maximum egy flekknyi prózát. Sorozatunkat Gál János shakespeare-i szonettjével...
„Csak mentél, és kitálaltál / – némán, mert több a nő, / de kevesebb az ép(p) most.” Szilágyi-Nagy Ildikó Anya-versei.
„Az angyalokat nem lehet elrontani. / Az ósdi, meghitt, kézzel írt leveleken kívül, / melyeknek csillaga állítólag már leáldozóban, / e-mail, sms, újabb és újabb módszereik vannak. / Mennyi gépi...
„Szétszakad egy család, majd összegyógyul / Új személyek, új tápanyagok mentén – / Milyen hatalmas dolog is az ember.” Szálinger Balázs versei a Bárkából.
„Van-e refluxa a terroristának, / vagy más betegsége, mondjuk, epilepsziája, / amire gyógyszert kell szednie? Nézegeti / magát a tükörben a terrorista?” Toroczkay András versei.
„minden máshogy van mint volt / de azt mondják az életet nem lehet csak úgy befejezni” - Meliorisz Béla versei.
„Istenem, mennyi ideje ismét lopakodom, / fáj, már könnyemhez, ő könnyjelét hinné ablakomon.” Kalász Márton versei.
„Ágyadban hánykolódsz, / a forgódobos mosógépben a sok / színes ruha kavarog; álmodban / távoli földrészen jársz, az / ébrenlét szennyétől szabadon.” Beck Tamás versei.
„a kiszorított fény alól / lassú az elnémulás. / a sötétben jobban látok, / fordulnék feléd, mint függöny / mögé rejtett virágok.” Szilágyi András versei.
„Az egek alja / csupa szempilla, / zöld kígyó nyalja, / kék kígyó falja, / sárga légy rajta / petéit szórja / szerte virágra, / kör-karikába, / régi hibákra, / új s új vitákra.” Pál Dániel Levente...
