Versek
Farkas György
Franz Marc
Házak és testek romjai.
A táj sebei
az őrjöngő nyárban.
Emlékszel
a szomjan halt folyókra?
Emlékszem,
súlyos pengeként
zuhant le a Nap.
Az utolsó falu a völgyben
Az ég egy keret nélküli ablak.
Az erdőt fémhuzalok szövik át.
A legszebb nő is csak kő a patakban.
A homok felett halk, borzongató suhogás.
Verdun
Fű alatt
kaszák temetője.
Rozsdaport visz a szél
a bandázsok bokrai felé.
Vérnarancsszín köntösű nap
a zsíros földet markoló ujjak
és a kétségbeesett szemek
hídfőállásaiban.
Öregszik
Az alkonyati vihar
megbillenti a tavat.
Összedől a vadászles,
éles levelek hullnak.
Bőröm alatt fekete jég.
Árnyékom vékonyul,
ropog, görbül a hátam.
Mezítelen állok az idő
kíméletlen nyílzáporában.
Megjelent a Bárka 2026/4-es számában.
2026. augusztus 24.
