Iancu Laura
Átlátások
beszélsz hozzám és
azt látom egy veréb átfut
az ablakpárkányon
ennyi ideig lehet
– ha idő ez
s nem halva-fogantatás –
egyszóval eddig és így
szerettelek
Napjaimról mesélek neked
tisztázatlan körülmények között
hozzám vetődött egy
nagy fekete varjú
mintha csakugyan egyúton
hordanánk haza
fakéreg arcunk
a halottasház-felhőket teregető
alkonyon
hallgatom a vadszemű madár járását
kezem világhangoló mozdulatait
ismerem fel benne
mintha gyónó túsza volnék
s nekem ő Isten szeme
Hervay-gyász
a füstszínű utcán az ágvégeket fogom
szaggatott járással távolodom
a verstől
Háború után volt a címe
fülem még sípol a rémülettől
nem járhatok messze
egy vadgalambot követek
kinek őse
egykor már írt történelmet
a búvóhelyen elképzelem:
nyitva hagyott könyvemben
a fiú végül hazatalált
s a hét esztendő
győzhetetlen gyásza
színtelenné vált
Megjelent a Bárka 2024/4-es számában.
