Lövétei Lázár László
Szervraktár
(részletek egy készülő kötetből)
„elsorolja
testének
kimeríthetetlen gazdagságát
a máj kopár hegyeit
az étkek fehér szurdokait
a tüdők zúgó ereit
az izmok édes halmait
az epe és vér tavait s hullámzásait
a csontok hideg szelét
az emlékezet sója felett”
(Zbigniew Herbert – Weöres Sándor:
Apollo és Marsyas)
Bevezetés: 1,1-3
1 1 Ezek annak a könyvnek az igéi, melyeket
László, Lőrinc fia – ő Dénesnek volt a fia,
ő meg Dánielnek volt a fia, ő meg Ferencnek
volt a fia, ő meg Mihálynak volt a fia – sugal-
mazott 2 a halála utáni esztendőben fiának,
II. Lászlónak itt, Székelyföldön, az Olt vize
mellett, 3 Mindszent havának hetedik napján,
abban az időben, amikor még javában dúlt
az orosz–ukrán háború.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
„Szegényˮ Lázár: 25,1-9
25 1 Van itt, az égben egy veterán lélek, fiam,
ő az én hasonmásom, vagy ha neked így jobban
tetszik: én vagyok az ő hasonmása – 2 tudom,
hogy érzékeny vagy az elsőbbségre, fiam, ha
tehetnéd, mindenkit magad elé tessékelnél,
márpedig ennek a veterán léleknek lassan
kétezer éves régisége van itt, az égben, 3 úgy
hasonlítunk egymásra, mint két tojás, sőt, őt is
Lázárnak hívják, 4 tudtad, fiam, hogy a Lázár
az Eleázár tájnyelvi (galileai) változata Jézus
szóhasználatában?, érdekes, ugye?, meg is
kérdeztem Krisztus urunkat, hogy miért nyelte le
a szóeleji első hangokat, de Ő csak vigyorgott,
5 szóval: ezt a veterán lelket is Lázárnak hívják,
de nem vagyunk rokonok, ahogy a lövétei Lázár
családokkal sem, pedig van belőlük vagy másfél
tucatnyi:
6 „Izraˮ Lázár,
„Béniˮ Lázár,
„Csizmaˮ Lázár,
„Sósˮ Lázár,
„Papˮ Lázár stb.,
7 ahogy hallom, a hasonmásomat itt, az égben
„Szegényˮ Lázárnak becézik, szörnyen büszke
a ragadványnevére, 8 Krisztus urunk szerint is a
„Szegényekéˮ a mennyek országa, mondja,
én úgy tudtam, hogy Jézus a lelki szegényekről
beszélt, 9 de nem mondtam neki semmit, nem
akartam kiábrándítani, mert meg van győződve,
hogy nyugodtan csinálhat bármit: ilyen ragadvány-
névvel sosem fogják kipenderíteni az égből.
Szent Lázár napja: 26,1-6
26 1 Említettem volt, fiam, hogy jobb szerettem
volna otthon meghalni, nem pedig kórházban,
szívvel és tüdővel és májjal és vesével kínlódva,
2 öröm az ürömben, hogy pont december 17-én,
Szent Lázár napján haltam meg, 3 elkértem a
munkaköri leírását, és kiderült, hogy – sok egyéb
mellett – az ispotályok betegeinek is ő a védő-
szentje, 4 ha jól sejtem, vigaszdíjként kaptam
halálom napjául épp december 17-ét, Szent
Lázár napját, megkérdeztem az Urat, hogy jól
gondolom-e, de Ő csak vigyorgott, 5 szerencsére
Szent Lázár nem azonos a hasonmásommal,
durva lenne, ugye?, bár fene tudja: ő is szent, én is
szent…, 6 igaz, hogy ő rendes szent, én meg csak
civil szent vagyok, de manapság az égben sem
a jelző a lényeg.
Nóé és Deukalión: 27,1-9
27 1 Egyszer majd részletesen is fölsorolom, fiam,
hogy ki mindenki van itt, az égben, de most
– szíves engedelmeddel – maradnék még a hason-
más témánál. 2 Tudniillik nemcsak Nagy Pokol-
reform volt, hanem – még az ideérkezésem előtt –
Nagy Mennyreform is: hiába kerül valaki rögtön
az égbe, az még egyáltalán nem jelent örök időkig
tartó életbiztosítást: 3 nagyon elkanászodtad
a mennyben is lelkek, úgyhogy az Úr kénytelen
volt szorosabbra fogni a gyeplőt: ha valaki
kihúzza a gyufát, már repül is az égből!
4 Ezért aztán mindenkinek van hasonmása
(vagy dublőre, vagy duplikátuma): sajnálná
az Úr, ha véglegesen meg kellene válnia azoktól
a lelkektől, akiket egyszer már megszeretett!
5 Úgyhogy Krisztus urunk ma már olyan gyakran
száll alá a poklokra, mintha hazamenne:
6 Nóénak Deukalión lett a hasonmása
Náámának Pürrha stb.
(ahogy te is tudod, fiam, ezek négyen tényleg
érintettek voltak az özönvízben, amennyiben
nekik kellett újra benépesíteniük a földet).
7 Tehát nem arról van szó, hogy a menny
demográfiai viszonyai aggasztanák az Urat,
még csak nem is arról, hogy vajszívű lenne
az öreg – 8 azt nem tudom, hogy a Nagy Menny-
reformmal áll-e összefüggésben, de manapság
az a szöveg járja errefelé, hogy a megbocsátás
még a szeretetnél is fontosabb – 9 bizonyos
tűréshatáron belül, persze…
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Megjelent a Bárka 2024/2-es számában.
