Iancu Laura
Két hazánk is van egyszerre
mert ha Petőfi utolsó [?] versébe’
a Szörnyű idő… a kabátot
hazánkról letépte
József Attila a Sárga füvek közt
még talált leltárba vehető dalt
bár meglehet egy része
egyszálig elveszhet
a másik fele rendre feltámad
és csakugyan a zsebembe’
félig anyám félig apám
és egészében Isten műve
befele varrt hazám
lámpátlan fénylik nem tetszeleg
kívánatos és kedves a szemnek [1Móz3,7]
s a kígyó ma is vakít
tejfogával megrágja
Isten kirügyezett igéit
így hát a Szörnyű idő… ha lopja ha viszi
a testemet teríti ki
s lesz a testnek gyilkosa
nem
nem a világ szemébe’
mert a világ?
nincs szívem folytatni tovább [J. A.]
de nem is tartozik a világúr emberre
két hazánk is van egyszerre
egyszálig elveszhet és rendre feltámad
a zavart ész meséje [P. S.] aki mást mond
Megjelent a Bárka 2023/2-es számában.