Simon Adri
Íróasztal
Vácra kellett autóval kimenni
az ingyen elhozható íróasztalért.
Nem számoltad most sem, hogy mennyi
benzint fogyaszt az út alatt a gép,
lelkendeztem, hogy egy héttel korábban
a táj még kopár volt, téli-színtelen,
és míg az utcák térdig vízben álltak,
a dombok között tavasz lett hirtelen.
Az Info Rádióban arról ment egy műsor,
lesz-e nemsoká világháború,
a kávé, amit egy kisbüfében vettem,
egy úthibára futva a kárpitra borult,
ezen persze csúnyán összevesztünk,
nem is a kávén, hanem a műsoron,
a napkorong a Duna-ágban eltűnt,
fölénk nőtt a semmiből egy víztorony,
néhány cseppet a szélvédőre rázott
egy kövérre hízott betonszürke felleg,
megálltunk a gödi elágazásnál
egy cigit elszívni, és pisilned is kellett.
Az összegraffitizett felüljáró alatt
egy kibelezett bőrönd tátogott felénk,
néhány értéktelen holmi benne maradt,
ruhafoszlányok és egy Batman-képregény.
A csomagtartóban pont elfért az asztal,
bár ki kellett szedni a fiókokat,
és néhány szélesebb ragtapasszal
rögzítettük a levált sarkokat.
Pestre beérve már kigyúltak a fények,
szentségeltél egy biciklis miatt,
láttam, hogy a város hirtelen feléled,
és jó lett volna egy kicsit sírni csak,
vagy úgy nevetni, hogy kicsordul a könnyem,
mintha egy fergeteges viccet hallanék,
és csak menni a ránk szakadó csöndben
az ingyen elhozható íróasztalért.
Aknamező-villanella
Az ember morajló aknamezőre lép.
Életerejét nagy hordókba tölti,
árnyékban tölti el az életét.
Kunyhója mellett zúgó szélkerék
indul törékeny nyugalmára törni,
az ember morajló aknamezőre lép.
Hogyha háborút szít, a vértől betép,
indul betárazott fegyverrel ölni.
Árnyékban tölti el az életét.
Bakancsában kemény acélbetét,
életerejét nagy hordókba tölti,
az ember morajló aknamezőre lép.
Sötét titkát, bűnei színterét,
mint rabolt vagyont, a sírjáig őrzi.
Árnyékban tölti el az életét.
Tébolyának most adja épp jelét.
Életerejét nagy hordókba tölti,
árnyékban tölti el az életét.
Az ember robajló aknamezőre lép.
Megjelent a Bárka 2023/2-es számában.
