Becsy András
Sóhaj
Ki csinálta ezt
a világot, szedte-vet-
te teremtette?
Száguldunk
Száguldunk, megyünk 130 kilométer
per órás sebességgel a sztrádán, némán
élvez a motor, kiegyensúlyozottá
tesz a lengéscsillapító, ölel az öv,
kellemes hőmérsékleten konzervál a
légkondicionáló, csak az út menti
fák őrülnek meg tőlünk, rohannak egyre
vissza, haza, hogy biztosan bezártuk-e
az ajtókat, áramtalanítottunk-e,
elzártuk-e a gázt, folyik-e a csapból
a víz, lehúztuk-e a redőnyöket és
égve hagytuk-e a folyosón a villanyt,
hogy rendben van-e minden, hogy rendben legyen
minden, ha már magunk mögött hagytunk mindent.
Tetris
Akarsz-e játszani tetrist, úgy, mint mikor karácsonyra hazamegyünk, mi, régi, vén kisvárosi gyerekek, és a tágas utasterű, családi ötajtós Toyota csomagtartója elé hordjuk a különböző méretű pakkokat: bőröndöket, spottáskákat, zacskókat, laptopokat, és méregetjük, hogy lenne célszerű bepakolni, melyik kerüljön melyik mellé, fölé, alá, vagy két nagyobb közé, hogy minél kevesebb helyet foglaljon el az egész, és ilyenkor kivesszük, átfordítjuk, beljebb toljuk, pakoljuk, újra kivesszük, újrarakjuk, hogy ez a málha egységes legyen, hogy mindannyiunk külön kis csomagja passzoljon a másikéhoz, hogy végre stimmeljünk, és egyszer csak hirtelen kész, hátrább lépünk, és ott van előttünk, kiraktuk a Rubik-kockát, s ilyenkor, karácsony tájékán beszállunk az ötajtós Toyotába, a tágas terünkben szétülünk, távol, az ablakokhoz, ahonnan jó lenne elszakadni, összébb húzódni egyszer, akarsz-e játszani tetrist?
Magány
A fény magányos,
az árnyéknak legalább
van valakije.
Megjelent a Bárka 2021/6-os számában.
