Háy János

Vers életért

Idő, idő, te nagy úr,
milyen meséből jöttél,
hogy nem marad utánad,
csak mérgezett alma
és kiszáradt kút.

Idő, idő, te nagy úr,
ki vagy te,
hogy soha nem vagy,
talp alatt,
de minden úton
útban vagy.

Idő, idő, te nagy úr,
mit szedsz szét
és mit építesz fel,
kinek markolod a kezét,
és kinek engeded el?

Idő, idő, te nagy úr,
milyen úr vagy,
hogy vizünkből kiiszol,
kenyerünket feleszed.
hogy mindent odaadsz,
amit elveszel.

Idő, idő te nagy úr,
csak most az egyszer
elég legyen,
hogy máját vetted
megkínoztad,
vérét vetted,
megkínoztad,
nyálát vetted,
megkínoztad,
torkát vetted,
megkínoztad.

Idő, idő, te nagy úr,
csak most az egyszer,
ha van szived,
ne most vidd el,
akit megmarkoltál,
hogy elviszel.

Megjelent a Bárka 2018/1-es számában.

Főoldal