Fecske Csaba
Tűhegyes
Tyű, te tű!
Szúrsz, mint a tövis,
megszúrtál ma is, többször is.
Cérnaszál lóg belőled.
Mi lesz így belőled?
Ez a folt is egy fércmű,
semmit sem érsz, tű.
Hirtelen ötlet,
Pistibe böklek,
erre még jó vagy,
te sovány hólyag.
Tetű egy alak vagy
te, tű.
Szúrsz, ha kell, ha nem kell,
így vegyen kézbe az ember.
Vadnyugati történet
Hol volt, hol nem volt,
ha nem volt is, régen volt,
volt egy élő meg egy holt.
A holt is egyszer élő volt,
de pechjére volt egy colt,
ez a fegyver egyszer elsült
(bizonyára azért készült),
a golyó az ifjú Jacket éri.
Az ok a drága Préri Mary,
a pult mögött a whiskyt méri,
cserfes, bájos hajadon,
prériszerte nem volt párja,
hát sokakat megigézett,
csáberővel jár a végzet,
a nagy fülű, kajla Jimmy,
ki Maryhoz járt inni,
a szép lányért odavolt.
Viszketett övében a colt,
mert a snájdig Jack is
Maryjének udvarolt,
mint a cica, dorombolt
a lány fülébe, mondott nagyon szépeket,
ezer bókot, s még egyet.
No, az máris tudható,
nem sül ki ebből semmi jó:
egy fóka (bocs!) s két eszkimó,
ez bizony valódi dráma.
A szerelem igen drága,
mással meg nem osztható.
Durr! – dörrent nagyot a colt.
Összerezzent Mary, látja,
ki tegnap élő volt, ma holt.
Nagyobb lett a csönd a prérin,
sírás lesz úrrá Maryn,
sírhant mellett üldögél,
hogyha nyár van, hogyha tél.
Kezét, merthogy annyit kérte,
a kajla Jimmynek ígérte,
az ígéret, mint igézet, szertefoszló.
Évek, évek múltak egyre,
Jimmy alól kidőlt sok ló,
elkopott megannyi patkó.
A csehóban szegény Mary
a whiskyt csak egyre méri.
Hideg szél söpör végig a prérin,
gyászfátyol libben Maryn,
lován Jimmy messze vágtat,
Mary, tán utoljára láttad.
Egyszer volt, hol nem volt,
volt egy colt (is),
volt hát holt is.
