Vörös István
Hattyú
Hattyú, hattyú, hattyú.
Tóban nézi magát.
Csiszolt tóban nézi.
Tükre mint az üveg.
Nézi magát benne.
Hattyú nyaka kígyó,
kígyó nyaka tökszár,
tekeredik erre,
tekeredik arra.
Az árnyéka barna.
Minden hattyú repül,
minden hattyú úszik.
Minden víz volt tükör,
minden hattyú lélek.
Minden lélek madár.
Repülni tanultam,
víz fölé kiszálltam,
megbillent a szárnyam,
tükörképre hulltam.
Tükörképpé váltam.
Minden tükör volt víz.
Minden hattyú hattyú.
Víz fölé kiszálltam,
néztem magam itt lent.
Ti láttatok ott fent?
A tukánok röpte
Tukán a levegőben
a fényben és esőben
valaki van a csőrben
a jó és rossz időben
Valaki ül a hátán
ez is afféle zárvány
egy mackó ég-hajója
nem kell neki a gólya
A tukán szájrekorder
csőréből dől a sóder
magáról tudja: jó fej
az égen sincs elég hely
ha páran fölrepülnek
Aztán irány az űrnek
a csőrösök suhannak
nyílik az égi ablak
Kijutnak így a Holdig
Marsig ha úgy adódik
zsákmánnyal visszatérnek
árnyát az ég-egérnek
a fészkükre ledobják
az etetést megoldják
egy kevés űrszeméttel
mindig akad kis étel
ott hová csak a szárnyas
lény juthat be egy árnyas
sajthold vagy csokibolygó
A Tejút is hasonló
