Elekes Dóra
Szárnyati
Pesten, az Undori-teknőn,
Ködfala vára alatt
Ott lakozott a kereklő
Szárnyati Géza malac.
Volt neki kézi kokottja,
Múzika tízmillió,
S múzikofíl libatopja:
Inspiratív miliő!
Fletmonon (Ah! E hely ékkő!)
Éltek a dús rokonok.
(A fletmoni Szárnyatiék ők
– Súgja a kézi kokott.)
Lett hát fletmoni torja,
S hozzá távidelej,
Mellyel a Géza ugorja
Át menüjén, mi selejt.
Szárnyati mindazonáltal
Búnak ereszti fejét:
„Tök gagyi volna, ha még így
Telne el ikszezer év!”
„Kézi kokottom unom, hej!
A fletmoni tor csupa vack.
Tér kell már, vizió kell!”
– kurjant Géza malac.
„Mert hol a balkoni donna?
S hol van Tarvisio?
Pá, pici kézi madonna:
Tér kell már, vizió!”
S omlik a fal, jön a Tündér,
Ráül, igér neki csók.
„Olvad a szívről a tűnt dér!”
– zengik az égi macsók.
