Lackfi János
Bogár
Múltkor ment egy krimi,
egy pasas valamibe
belekeveredett.
Aztán kis, bogárhátú Volkswagenen
kellett menekülnie.
Én mondtam volna neki,
hogy meneküljön inkább Porschén,
avval úgy elporzik,
por se marad utána.
De a színészek
nem hallgatnak az emberre,
ha a tévében krimi ment,
mindig hiába kiabáltam,
hogy ki a gyilkos,
rám se hederítettek.
Azóta nem szólok bele,
mindegy, az ő bajuk.
Szóval a pasas menekült,
de az autópályán megelőzte
egy nagy bazi kamion, szépen beállt
elé, és nem engedte többé elmenni.
Aztán jött egy másik kamion,
az beállt mögé, és hátulról lökdöste.
Később még két kamion jött,
közrefogták kétoldalt, mintha
négy fal közt bezárva autózna.
Szépen beterelgették egy parkolóba,
ott az egyik oldalsó kamion odébb gurult,
és akkor látszott, hogy egy ötödik
kamion rohan a bogárautó felé,
és orral szépen össze is lapítja.
Ahogy egy bogarat szokás eltaposni.
Én inkább kamionsofőr leszek, azok ülnek
a legmagasabban.
Sátánkutya
A Bobi a Sátán kutyája,
először is tiszta fekete,
másodszor mert a nyelve bordó,
harmadszor mert a szeme világít,
pluszba megharapott,
miközben simogattam
felülről lefelé a fejét,
meg a füle tövét.
Alulról felfelé harapott,
alattomosan belekapott a kezembe
háromszögű, hegyes fogával,
és utána mintha még
ki is röhögött volna,
úgy állt a szája széle
felfelé.
És most lehet, hogy
megfertőzött a Sátánnal,
mert azóta néha fordított keresztekről
meg varacskosan sütögetett
emberi végtagokról álmodom,
pokoli nevetést hallok,
és vérbe mártott testű, vörös hajú
pucér nők vigyorognak rám
hegyes fogakkal.
Lehet, hogy azt a filmet
se kellett volna megnézni,
amit a hülye Gerő mutatott a gépén,
hogy tök vagány,
tiszta pokoli.
A legkínosabb az volt,
hogy anyám meglátta a harapást,
elcipelt a Bobi gazdájához
és vérfagyasztó hangon követelte
az oltási igazolványt,
meg hogy kössék meg a kutyát,
ha veszélyes,
és én hiába ágaskodtam,
nem tudtam elolvasni a kiskönyvben,
hogy Bobi be van-e oltva
Sátán ellen.
Amerikában
Amerikában minden van.
Olvastam, hogy egy pasas
minden áldott nap begyűjtötte
amit a vécén termelt,
egy zacskóba zárta,
dátummal ellátta,
majd lefagyasztotta.
A pincéjében sorban álltak
a hűtőládák, tele
tíz évre visszamenőleg
a mindennapi hurkák,
ha akarta,
bármikor kikereshette
bármelyik napi termést.
Arról nem szólt a cikk,
nosztalgiázott-e néha,
kikeresve egy-egy
különösen jól sikerült
darabot,
visszaemlékezve
annak a napnak
a speciális illatára.
Ábrándos lélek lehetett
Azért hogy áramszünet esetén
mi történt abban a házban
azt durva elképzelni.
Ajánljuk még:
