Tóth Krisztina
Haza
Ébred a kis jegesmedve,
fészkelődik a jégágyon
és anyjára néz merengve:
– Bármit mondasz, én itt fázom!
Bonyolult vers
Megy a, megy a, megy a, megy a bonyodalom,
legurul a, legurul a hegyoldalon.
Arra megy egy biciklis a baloldalon,
rádudál, oszt elüti bonyodalom.
Megy a, megy a, megy a, megy a bonyodalom,
az gondolja, nincs valami nagy forgalom.
A kanyarban egy kamion villog éppen,
kiborul a bonyodalom közepében.
Innentől a bonyodalom nagyon durva,
felpörgeti magát egész bonyolultra.
Szembejön az útszélen a Nagyon Hülye,
úgy elüti, hogy nem marad, csak a helye.
Szegény Hülye, a bonyodalom beszívta,
innentől már legbelülről bonyolítja.
Éppen átmegy az úttesten egy nagymama,
bepörög a bonyodalom kerékagya.
El is nyeli a nagymamát egy perc alatt,
elnyelődve viszont sokkal jobban halad.
Megy a, megy a, megy a, megy a bonyodalom,
rázkódik a, rázkódik a nagyi nagyon.
Megszólal a, megszólal a Nagyon Hülye:
mi lenne, ha gondolkodnék négyünk helyett?
Mer' az esze, mer' az esze minden túltesz.
Szól a nagyi: miért ilyen bonyolult ez?
Direkt ilyen, szól a Hülye, így lett írva,
hogy meg legyen a végére bonyolítva.
A kamion, a kamion ezt nem érti:
mit csinál itt ez a Hülye meg a néni?
A biciklis, biciklis nem is hallja,
rajta maradt, rajta maradt a sisakja.
Megy a, megy a, megy a, megy a bonyodalom,
lefele a, lefele a hegyoldalon.
Szól Hülye: kell, hogy legyen annak nyitja,
hogy ez mér' lett ennyire megbonyolítva!
Megy a, megy a, megy a, megy a bonyodalom,
egyre kisebb gubanc van a hegyoldalon.
Mene-mene-menekül a biciklista,
a nagyi a háta mögül irányítja.
Nem hallja a, nem hallja a biciklista.
Meg lesz ez még a kanyarban bonyolítva!
A Hülye meg beleült a kamionba,
Megy a, megy, a gázpedált a földig nyomta.
Megy a, megy a, megy a, megy a bonyodalom,
kiabál a vezető a bal oldalon.
Megy a megy a, megy a megy a bonyodalom,
lefele a, lefele a hegyoldalon.
Kurjongat a volánnál a Hülye nagyon,
megy a megy a megy a megy a bonyodalom.
