Farkas Arnold Levente
Férfi és nő elbeszélhetetlen
Pócsmegyer, tizenöt november tizenhárom, péntek. Mezei Gábor könyvének címe: függelék. Így, kisbetű, pont a cím után, a szerző szándéka szerint. A könyv formailag olyan, mintha egy lexikon vagy egy egynyelvű szótár vékonyka pótkötete volna. Minden lapon két hasábba van szedve a szöveg és a szöveg hiánya. Az ötven „szócik” betűrend szerint követi egymást, ám köztük üresség rejlik, valami és semmi így alkotja meg egymást. Férfi és nő elbeszélhetetlen kapcsolatát kísérli meg elbeszélni ez a töredékgyűjtemény, magányos társakról és a társat kereső magányról szól. Olyan, mint minden függelék: tudatosítja, hogy halandó által az igazság nem birtokolható.
Pócsmegyer, tizenöt november tizennégy, szombat. A huszonötödik oldalon egy napló. Olvasható. Így, kisbetű, pont a cím után, a szerző szándéka szerint. Szoktuk szeretni a naplót, mert titok lengi körül, arra számítunk, hogy megtudunk belőle valami rendkívülit. A napló az én megháromszorozódása, egyszerre van jelen benne a múlt (az én, akiről írok), a jelen (az én, aki ír) és a jövő (az én, aki olvas). Ebben a naplóban, amit olvasunk, egy nő olvas egy naplót a villamoson. A naplót talán egy férfi írta. A nő a zötykölődésről olvas a villamoson, mintha a szöveg az olvasás pillanatában születne, a meztelenekre utólag ágyékkendő kerül.
Pócsmegyer, tizenöt november tizenöt, vasárnap. A kilencedik oldal teljesen üres, illetve ezt a semmit félbevágja egy függőleges. Ugyanez a semmi megismétlődik a tizenötödik, a harmincnegyedik és a negyvenhatodik oldalon. Az oldalszámok összege száznégy. A száznégy felírható nyolc és tizenhárom szorzataként. A férfi, aki talán nő, megkísérli szavak által újrakölteni a kimondhatatlant, amit elrontottam az nincs. Azt szeretné, hogy a történet, ami nem róla szól, ismerős legyen.
Mezei Gábor: függelék., L’Harmattan, 2012.
