Farkas Arnold Levente
A dolgok távolodása
Szentendre, tizenöt szeptember huszonkettő, kedd.
Miért távolodnak a dolgok? Kollár-Klemencz László könyvének a címe ez. Nem állítom, hogy választ kapunk a kérdésre, ha elolvassuk a könyvet, de annyit talán megsejtünk, hogy a dolgok többféleképpen távolodhatnak, hiszen a dolgok többfélék, és dolog maga a távolodás is.
A dolgok távolodhatnak térben és időben. „Olyan neki elhagyni Szentendrét észak felé, mintha valami ködös mesetörténetbe lépne be, keresztül Leányfalun beleúszni a kihalt Tahiba. Minden alkalommal egy új történet veszi kezdetét, amit egy pohár borral nyit Kristófnál. Hideg délelőtt hideg borral, és kicsúszik az idő.” Aztán elmennek Nógrádba disznóért, hogy elhozzanak egy kandisznót, ám mégis inkább két kecskét hoznak a kandisznó helyett. Távolodás ez is.
Ahogy a disznóból kecske lesz.
És távolodás persze az is, ahogy a létező változik. Az én, aki a változást észleli, nem azonos az énnel, aki a változás előtt voltam. Persze minden szüntelen változik. Soha nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, ahogy azt egy régi görög megmondta. „Héraklész szakács volt a Gundelben, remekül főz. Aztán kiköltözött az erdőbe. Erős volt, a legerősebb a környéken.”
Az én önmagától való távolodásának egyik útja a szerénység. „Konkrétan szerény lesz, ami azt jelenti, hogy ha nem kérdezik, nem mond semmit, ha kérdezik, akkor mond, de csak halkan.” Létezik másik út is. „Lehet, hogy meghalni is temetőben kéne.” Térben és időben távolodnak a dolgok.
Pócsmegyer, tizenöt szeptember huszonhét, vasárnap.
Miért távolodnak a dolgok? A címadó írás egy kutya halálát meséli el. A kutyát Matyinak hívják. Talán azért, mert a gazdája, akit Toszkának hívnak, azt szerette volna, ha őt hívják Matyinak.
Az autóban, Toszka autójában, sokáig lehetett érezni a döglött kutya szagát. Toszka meg akart szabadulni ettől a szagtól, ami érthető, nem szívesen szembesül egy újabb súllyal a terhelt emlékezet.
Toszka el fogja adni az autót. Vesz majd egy másikat. Persze az új autó arra fogja emlékeztetni, hogy ez nem az a régi, amivel Matyi tetemét szállította arra a helyre, ahol elásta. Távolodnak ugyan a dolgok, de az emlékezet megőrzi hiányukat.
Csakugyan a dolgok távolodnak? Vagy az, ami távolodik, a dolgok neve csupán? Vagy a név is csak dolog?
Egy másik novellában a Toszka nevű dolog angyal nevű dolgot lop. Néha azt gondolom, nagyobb öröm lopni, mint kapni, írja Nietzsche valahol.
Arisztotelész valószínűleg azt mondaná: azért távolodnak a dolgok, mert térben és időben létezünk. Ott van tér, ahol vannak testek. Ott van idő, ahol van változás. A dolgok távolodása tehát nem egyéb, mint a testek változása. Az angyalnak is csak akkor van teste, ha kőből faragták.
Az örökkévalóság tehát nem egyéb, mint a testek és a változás hiánya. Kérdés persze, hogy lehet-e tökéletes valami, ami valami másnak híjával vagyon. Természetesen igen.
Szentendre, tizenöt szeptember harminc, szerda.
Valahányszor teát iszom, arra a kínaira gondolok, aki logikusan gondolkodott. Valahányszor logikusan gondolkodom, teát iszom. A gyermekkor gondolatai nem öregszenek. Valahányszor kínai vagyok, teát iszom, mert meggyőződésem szerint minden növényi eredetű egészséges.
A logikusan gondolkodó kínai nevét többféle változatban is megőrizte az utókor. Az utókor jelzője hálás is lehet. Vajon más is látja, hogy az egészséges első g-jének kunkorán a logikusan i-jének pontja tündököl?
Az eltévedt mondatok erdejében felsír az értelem. Teát iszom és cigarettázom, mint minden haszontalan létező.
Tulajdonképpen arról van szó, hogy a könnyek a tükörben nem fájnak, mi mégis tudjuk, hogy a fájdalom jelei.
Valóságos könnyeimen át nem látom a tükörkép könnyeit.
Valahányszor kínai könnyeket sírok, valóságos vagy hamisított kínai könnyeket, logikus teát főz a tükörben az értelem. Nem elképzelhető a tagadás. A mondatok fájdalma a tükörkép logikája. A tea felmelegíti az érzelmeket. Ősszel hal meg minden haszontalan kínai.
Kollár-Klemencz László: Miért távolodnak a dolgok?, Magvető, 2015.
