Papírhajó - Mentőöv

 

 A_t__z___s_a_v__z___sv__nye.jpg

 

„Tudjunk együtt ülni egy asztalnál”

 

– Mit jelent az, hogy Térforgó? Avass be, kérlek!

– A Térforgó keletkezése tájakhoz és filozófiai terekhez is kapcsolódik. Az eltervezett négy kisregényben a kapcsolatokban megjelenő, hol összegubancolódó, hol kisimuló érzelmeket szerettem volna körbejárni. Persze ezek a minőségek nem állandóak, változnak, újra meg újra átfordulnak egymásba egy-egy személyiségen vagy kapcsolaton belül is, attól függően lesznek hangsúlyosak, hogy épp melyik életszakaszában jár valaki, vagy milyen váratlan esemény történik vele vagy a környezetében.

– Milyen szerepet játszanak az elemek az életünkben? Miért ennyire fontosak?

– A négy alapelemet születésünk pillanatától ismerjük. A legalapvetőbb éltető elem, a víz vesz körül bennünket az anyaméhben, de testet öltésünk pillanatában a földet és a szenvedélyes tüzet is megtapasztaljuk. Az első – általában fájdalmas – levegővételkor pedig, amikor kibukkanunk a világra a biztonságos anya-barlangból, a levegővel is találkozunk. Kisgyerekként az elemekhez jóval közelebb áll az ember, mint felnőtt korában. Empedoklész, a görög orvos és filozófus volt az első, aki négy elemet jelölt meg minden földi létező alapelemének. De Arisztotelész elmélete szerint is ennek a négy elemnek az elegye alkotja a világot. Szerinte a földhöz a száraz és hideg, a levegőhöz a nedves és meleg, a tűzhöz a száraz és meleg, a vízhez a nedves és hideg minőségek tartoznak. A középkorban Paracelsus – aki orvos és alkimista volt – a négy elem bennünk meglévő egyensúlya, illetve túlsúlya alapján határozta meg a test és lélek állapotát. Az egyik legfiatalabb tudomány, a pszichológia – egész pontosan Carl Gustav Jung – is a négy elem segítségével határozta meg a négy alap-személyiségtípust: a víz a flegmatikus, a tűz a kolerikus, a föld a melankolikus, a levegő pedig a szangvinikus személyiség jellemzője.

– Miért döntöttél úgy, hogy könyvet írsz az elemekről?

– Szerettem volna átgondolni az elemekhez kapcsolódó érzelmi minőségeket. Azt hiszem, egy mozaikcsalád mindennapjaiban mind a négy intenzíven megjelenik. A biztonságos, megkérdőjelezhetetlen, bizalmon alapuló, víz minőségű szeretet éppúgy, mint a tűz legkülönfélébb arcai: a szenvedély, a szerelem, a harag vagy a kályhameleg.

– A kötetben inkább a párbeszédeké a terep, mint a leírásoké. Ezt tudatosan így tervezted?

– Igen, szerettem volna a narrációt a belső monológokban vagy egymással beszélgető szereplőknek, valamint az olvasóknak meghagyni, az írói nézőpontot pedig kiiktatni a szövegből.

– Hogyan születtek meg a kötetek? Nehezen, könnyedén?

– Nehezen írok, rengeteget tervezgetek még az írás megkezdése előtt. Minden könyvemhez tartozik egy krikszkrakszos ábrákkal, jegyzetekkel teli füzet, tele átnyilazásokkal, bekarikázott, fontosnak vélt kulcsgondolatokkal. Ráadásul a narráció nélküli írás nem könnyítette meg a dolgom, hiszen nagyon kellett arra figyelnem, hogy az olvasó számára így is befogadható maradjon, kitalálható legyen, ki beszél vagy elmélkedik éppen.

 

MolnarKrisztinaRita.jpg

 

 

– Mi volt az egyik legjobb élmény számodra az írásban?

– A kötetek mindegyikében szerepel két, a valóságon túli szereplő. A víz ösvényében József Attila és Herman Ottó szobra beszélget, A tűz ösvényében Vesta, a házi tűzhely őrzője és Irinyi János, a biztonsági gyufa feltalálója szólal meg egy tűzhely, illetve gyufa lángjában – az ő hangjukon megszólalni volt talán a legizgalmasabb.

– Melyik a kedvenc elemed, melyik áll közel hozzád, és miért?

– Majdnem kapásból válaszoltam erre a kérdésre, és azt, hogy a levegő. De ez nem igaz. A víz, a tűz és a föld semmivel nem kevésbé fontosak számomra. Nagyon szeretek úszni a tengerben, ősztől tavaszig gyertyák és mécsesek égnek a lakásban, hogy ellensúlyozzák a sötétséget. És ahogy időm engedi, megyek a kertbe, gyomlálok, metszek, elültetek néhány tulipánhagymát. Hogy miért? Egyik elem nélkül sem lehet élni.

– Kiknek szánod a kötetet?

– Leginkább családoknak, akkor is, ha illúziónak tűnhet a családi együttolvasás. A tűz ösvénye legfiatalabb tagja, az örökbefogadott Tamás 11 éves, testvérei kamaszok, legidősebb nővére egyetemista. Szerintem egy 11-12 éves gyerek maga is tudja már olvasni ezt a narráció nélküli szöveget, de remélem, tényleg lesznek, akik kedvet kapnak az együttolvasáshoz.

– Mit szeretnél üzenni A tűz ösvényével?

– Abban bízom, hogy a történetekben megjelenő érzelmi minőségek, a helyzetek, amelyekbe a családtagok kerülnek, sokaknak ismerősek, és jó alkalmat adnak olyan beszélgetésekre, vagy csak összenézésekre, amik arról szólnak, hogy igen, normális dolog, előfordul, hogy konfliktusba kerülünk, hogy valamelyik családtagunk elviselhetetlen lesz, mert szerelmes vagy épp becsípett. Vagy elgondolkodunk és vitatkozunk azon, hogy ki mit gondol az állatok megöléséről, vagy arról, hogyan éljük meg a minket körbevevő társadalmi különbségeket – a szegénységet vagy az elvándorlást. De nemcsak a szenvedélyes vagy pusztító arca fontos a tűznek, hanem a konyhameleg, az is, hogy tudjunk együtt ülni egy asztalnál, ami sokkal több egyszerű étkezésnél – a kihűlő kályha, az elhagyott otthon, a tűz hiánya maga a pusztulás.

– Vannak gyerekeid? Ők mit szóltak a kötetekhez?

– Három gyerekem közül kettő már egyetemista, a legfiatalabb idén fog érettségizni. Ő Márton, A tűz ösvényében szereplő betétmese, a Marsmese neki szól, tavaly nyáron, amikor a 18. születésnapját ünnepeltük, ez volt az egyik ajándéka. Péter fiam nehezen mond véleményt, mert mire megjelennek a könyvek, ő már ismeri a szövegeket, ugyanis egy nehéz feladatot lát el a könyveim születésekor: ő az egyik előolvasóm.

– Mit szólsz az illusztrációhoz? Nekem nagyon tetszik, megkapó, magával ragadó.

– Simonyi Cecília több könyvem illusztrátora, szeretem a képeit, sok szempontból érzékenyen reagál a szövegeimre. A tűz ösvénye egy-egy képe személyesen is közel áll hozzám, mivel olyan, mintha a saját gyerekeimet látnám egyiken-másikon kisebb korukban. Remélem, a kötet képi világa nem csupán a fiatalabb korosztálynak hívogató, hanem a kisebb és nagyobb kamaszoknak is. Hiszen A tűz ösvénye nekik is szól.

– A kötetek összefüggenek, vagy egymás nélkül is olvashatóak, érthetőek?

– A négy kötet egy nagycsalád különböző élethelyzeteiben játszódik, reményeim szerint egymástól függetlenül is befogadható lesz mindegyik könyv, de azt hiszem, könnyebb a keletkezés sorrendjében olvasni az ösvényeket.

– Olvastam a könyv elején, hogy a szindarin, azaz a tündék nyelvén írt szövegrészlet is szerepel a könyvben. Mi ennek a szerepe? Szereted Tolkient?

– Tolkient, akit az öcsém és Márton fiam szerettetett meg velem, nagyra tartom, annak ellenére, hogy vannak, akik unják. A tünde-nyelven levelezés a kamaszok és fiatal felnőttek egy rétegében nem véletlenül lett szokás, ha úgy tetszik, divat. De azt hiszem, nem csak ezért, nem a titkolózás miatt döntöttem úgy, hogy Boró ezen a nyelven vált levelet a szerelmével. A szerelem annyira valószerűtlen, és a nyelv, amin a két szerelmes beszél egymással, bizonyos értelemben nem hétköznapi. Ahogy Tolkien világa és az általa konstruált nyelv is nagyon hasonlít a valóságosra, de mégsem az, hanem a tökéletes, a valóság és a képzelet határát eltörlő fikció.

– Mikor olvashatunk a következő elemről, és melyik lesz az?

– Már elkezdtem megtervezni A föld ösvényét. Annyi biztos, hogy ez a könyv Somogy megye egyik kis falujában, Nagycsepelyen játszódik, és az is, hogy a beteljesült szerelem és az elmúlás, a gyász lesznek azok a minőségek, amik a középpontjában állnak majd. Hogy mikor jelenik meg, nem tudom, hiszen még csak készül a szöveg.

– Más köteteken is dolgozol?

– Mostanában éppen a Lackfi Jánossal közösen írt, kamaszoknak szóló kreatív írás-könyv, a Versműhely utolsó simításain dolgozunk, ami a Móra Kiadónál jelenik majd meg. Ahogyan a Borostyán, az időkapus című kötetem is, melynek főszereplői egy 300 éves krokodil és egy Dorka nevű kislány, akiknek kalandos története Fraknón, az Esterházy-várban játszódik. Ősszel a Scolar Kiadónál várható a novelláskötetem, karácsony előtt pedig szintén a Scolarnál a Bogdán Viktória gyönyörű kollázsaival készült Sálmese.

 A szerzővel Schütz Gabriella beszélgetett. 


 

Főoldal

2019. március 05.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Turai Laura verseiNógrádi Gábor verseiPéter Erika: PalettákZentai Adél versei
Prózák
Csabai László: HármanPapírváros-szilánkokOravecz Imre: Feljegyzések naplemente közbenBogdán László: Utazás haza
Kritikák
Az árulás testi kényszereRóni a kilométerek mondataitZsánertetoválások kontinense - Horváth Benji: A dicsőséges Európa Szimfónia regényre
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA