Valami melankolikus öröm... Szabó Imola Julianna Kinőtt szív című új kötetének bemutatójáról Mészöly Ágnes írt a Papírhajónak.
Mészöly Ágnes
Könyvbemutató másképp
Furcsa a műfaj, eleve. Kicsit reklám, kicsit ünnep, kicsit a közönségnek, kicsit a szakmának, leginkább az alkotóknak. Hátradőlés, vízválasztó, a kiadó megtette a magáét, jöhet a marketing, a kritika, meg persze a nyájas olvasók tömkelege.
Nem könnyű könyvbemutatóban újszerűt alkotni, pedig kreatív ötletekben nincs hiány: láttunk már flashmobos, túróspalacsintás, gyerekzsivajos eseményt, népszerű zenész meghívása már-már kötelező elem, de akármennyire is jól sikerül egy-egy könyv antré-ja, pár hét elteltével kevesen emlékeznek az efféle produkciókra a közvetlen érintetteken kívül.
Szabó Imola Julianna új kötetének bemutatója viszont egészen biztos, hogy minden jelenlévőt sokáig elkísér még, ahogy egy remek színházi este, egy izgalmas performansz jelenetei is fel-felvillannak bennünk hetekkel, hónapokkal később is.
Már a színpadkép is meghökkentő volt – elsősorban azzal, hogy egyáltalán volt színpadkép, nem a megszokott asztal-tonettszék-ásványvíz összeállítás fogadta az RS9 pincéjébe érkezőket. Herbert Anikó papírinstallációjának elemei ismerősek voltak azoknak, akik a könyvtréler alapján már megismerkedtek a kötet képi világával, melyet Maros Krisztina alkotott meg. Néhány perc alatt bebizonyosodott, hogy a hatvanfős nézőtérre másfélszer annyi ember is befér gond, tolongás és előreváltott helyjegyek nélkül, majd a Kinőtt szív szerzője néhány keresetlen szóval („Hát, sziasztok”, vagy valami efféle) köszöntötte a nagyérdeműt – és különösebb magyarázat nélkül elbújt a színpadkép részét képző karton mögé.
Akár azt is mondhatnám, hogy ami ezután következett, az csak annak volt meglepő, aki nem ismeri Szabó Imola határtalan nyelvi és vizuális kreativitását, különleges, de nem különcködő művészetét, természetes érzékenységét és nyitott személyiségét. Ebben az estben azonban érthetetlen lenne az áhítatos csend, a közönség itt-ott tátott szájú feszült figyelme, hiszen egy könyvbemutatóra ritkán esnek be ismeretlenek csak úgy. A szerzőnek és művésztársainak azonban sikerült meglepniük a közelebbi-távolabbi munkatársakat, barátokat és cimborákat is.
A Spiral Road (Bíró Zsolt, Oravecz Péter, Krolikowski Dávid) pszihedelikus zenéje aláfestéseként Zsorzs videóját láthattuk néhány percben, bár a képek és a zene annyira egyenrangú és összeillő volt, hogy az „aláfestés” kifejezés nem feltétlenül helytálló. Ezután a szerző (még mindig az installációba rejtőzve) felolvasta a kötet első részét – sajnos, nem a teljes –, Szélkislány firkantásait, Borda Réka pedig a Zsilike kabátjából adott elő részleteket. Szabó Imola szövegei magunkban olvasva is erősek, képiségük, zeneiségük magával ragadó, de ebben a környezetben, a papírinstalláció, a videó, a zene és a fények és az emberi hang alkotta elegyben döbbenetes erővel mutatták meg a könyv témáját adó gyermeki veszteségeket.
A színpadi műnek beillő felolvasást zene és videó vezette le, majd kezdődött a könyvbemutató kommersz része: a pódiumbeszélgetés, melyet a kötet szerkesztője, Darvasi Ferenc vezetett. A moderátor a nagyjából megszokott témákat vetette fel Szabó Imolának és Maros Krisztinának, akik kivételes érzékenységgel és árnyaltsággal válaszoltak a kevésbé sikerült kérdésekre is. A kissé hosszúra nyúlt társalgás után a közönség természetesen dedikálandó kötetekkel ostromolta az alkotókat, és azzal a jóleső érzéssel térhetett haza, hogy ezután bármikor, ha kinyitja a Kinőtt szívet, eszébe juthatnak az imént látott képek és megszólalhat benne az imént hallott zene. És még évek múlva is emlékezni fog, mindenki, méghozzá valami melankolikus örömmel, aki ott lehetett e különleges szerző különleges kötetének különleges bemutatóján.
Bár Szabó Imolától a különlegesség egyre inkább megszokottá válik.
Képek: Kuthy Zoli, Zsorzs és Herbert Anikó
