Megkérdeztük Bodor Ádámot
Három év munka után, ősszel jelent meg Bodor Ádám új regénye a Verhovina madarai, a Magvető kiadó gondozásában: „Alcíme változatok végnapokra. A kisebb történetelemekből, elbeszélés-mozaikokból panorámaszerűen felépülő regényben az emberi érintkezések megdermednek és felolvadnak, a kultúra természetté bomlik, a csend pedig beszédes lesz [...] És talán soha nem hagyjuk el Verhovinát" - olvashatjuk a borítón.
Talán korai erről beszélni, de milyennek értékeli a fogadtatást? Sokan a Sinistra körzettel együtt emlegetik.
A fogadtatásról talán korai beszélni, a jelek egyelőre pozitívak, ám a kereslet anyagi háttere évről évre romlik, ezt tudomásul kell venni. Kritikai anyag pedig eddig kevés jelent meg. A Sinistra körzettel való hasonlóság kérdése inkább az olvasót érinti, én nem szántam társregénynek.
A kettő hasonlóságának érzetét erősíti, hogy Andrej és Adam a két elbeszélő. Ennek van valamilyen meghatározott oka?
Az elbeszélő nevének nincs különösebb szerepe, az csak egy játék.
Önt a határterületek szerzőjének szokták nevezni, úgy nyilatkozik, ez a regény is bővelkedik a motívumban, mégis egy viszonylag egységes világkép rajzolódik ki előttünk, egy mitikus, zárt és pusztulásra ítélt, ám örökkévaló tér. Azonfelül a természet fontossága is erőteljes hangsúlyt kap. Nem csak Erdélyre emlékeztető leírások jutnak eszembe. Inkább a természeti törvények, az emberi ösztön és a tudatos cselekvés mikéntje érdekelne. Úgy tűnik az emberek tökéletes összhangban élnek a természettel, az időtlen természeti törvények érvényesek rájuk, mégis, a legelemibb tényezők kudarcra ítéltek.
Egy olvasmány mindig egyéni élmény, egyes részletek, motívumok értelmezése is, azért nem lenne helyes most útmutatások lehetőségével élni. Határterület, a természet közelsége, sajátos erkölcsi táj, rendhagyó emberi magatartások stb. - ezek lehet, valóban jellemzik, de nem minősítik ezeket a szövegeket. Észrevételeit tehát elfogadom, de nem kommentálom őket, mert az az ön olvasata.
Arra még kíváncsi lennék, hogy mikor szembesült Verhovina valós földrajzi létével? Egy interjúban azt olvastam, utólag szerzett róla tudomást, ezért nem szeretne ott látogatást tenni.
Ami Verhovina létezését illeti, most újból az újságírói felületességgel találkozom: nem figyelnek oda, miről beszélek. Verhovina létező földrajzi táj Kárpátalján, felföldet jelent, ezt már elég régóta tudom. A regény írása közben tudtam meg viszont, hogy létezik egy Verhovina nevű település is Ukrajnában, már túl a Kárpátokon, oda tényleg nem vágyom, mert nem arról írtam, hanem egy tágabb, és inkább a képzelet világába utalható tájegységről.
Miért reméli, hogy nem készül film a könyvből? Úgy gondolom kiváló lehetőség rejlik benne.
Filmen egyelőre azért nem látnám szívesen, mert bennem még mindig nagyon élénken él ennek a kitalált tájnak a képe. Egyelőre nem szívesen helyezkednék bele egy másikba.
(Tóth Tünde)
