Megkérdeztük Verebics Kati képzőművészt
Évek óta figyelemmel kísérem munkásságodat, többször írtam kiállításaidról. Személyes megismerkedésünk után megtudtam, honnan táplálkozik az össze nem téveszthető stílus, a művészeti hagyományok bravúros ötvözete a ma emberének problémáival, az önéletrajzi elemek finom és bensőséges megfogalmazása. A válasz a családi háttér és gyerekkorod helyszíne. Most egy továbblépés tanúi lehettünk, nem csak művészi szempontból, hanem földrajzi értelemben is. Idén októberben, a budapesti Párisi Galériában, egyiptomi férjeddel, Mohamed Abouelnagaval állítottatok ki. Férjed ismert képzőművész, kurátor, művésztanár, kiállít sok országban.
Hogyan hatott művészetedre ez a kapcsolat és beszélhetnénk kölcsönhatásról is? Hogyan látod a kettőtök művészeti tevékenységét, a két kultúra találkozását, egymásra hatását?
Abu inspirálta a filozófiai hátteret az MMA-ösztöndíj elnyerésére küldött pályázatomhoz, amit második próbálkozásra, 2019-ben nyertem el. Akkor kezdtem ezt a kompozitszerű, múlt és jelen összekomponálását. Kezdetben műveimben a magyar történelem is megjelent, majd belevittem az egyiptomi kultúrát is. Megfelelő portfóliót tudtam összeállítani. Nagy segítség volt az ösztöndíj, megvalósíthattam ezt a kétlaki életmódot. Naplószerűen fogalmazom meg, festem, rajzolom ki magamból az engem érő történeteket, amelyek körülvesznek, amerre járok. Nagy hatással volt rám az egyiptomi Siwa-oázis, egy paradicsomi, szinte múltba visszamenő vidék. Sokat szoktunk ott időzni a férjemmel, amikor Egyiptomban vagyunk.
Abu, akárcsak én, festőszakon tanult, tehát alapjaink közösek, miközben munkáink stílusa különböző. Férjemnek nem új az európai kultúra, Svájcban is volt galériása, képei zöme onnan érkezett a budapesti kiállításra, Londonban is van galériása, nemzetközi vásárokon is jelen van munkáival. Most, hogy időm egy részét Egyiptomban tölthetem, kislányommal együtt, úgy látom, hogy művészetemre Abu hatása erősebb, ott alkalmam nyílik arra is, hogy a kairói, tágas műtermében dolgozhassak, fordítva ez sajnos nem lehetséges, az én budapesti műtermem kicsi. Abut munkája Kairóhoz köti, de gyakran jön Budapestre. Kairóban készült egy nagy közös képünk is, úgy gondolom, ez csak a kezdet, és a papiruszt én is alkalmazni fogom munkáimban.
Amikor felmentem a lépcsőn a kiállítóterembe, ott Abu hatalmas alkotása jött velem szembe, a szó szoros értelmében jött, mozgalmat sugallt, mint egy hatalmas papirusztekercs, ami üzen, üzen a múltból, de a jelenben megfejtésre vár.
Ez csak egy részlet az egyik korábbi Velencei Biennálén kiállított művekből. Több helyszínen is kiállítottak részleteket a velencei seregszemlén szereplő alkotásaiból.
Abunál a papír a fő alapanyag, és nem csak ennek felhasználása, hanem a papír készítése, saját papírmasszájából maga komponálja műveit, tehát ez főleg újrahasznosított papír. Papiruszt Japánból hozat.
A papírkészítés a régi és új világok találkozása. Ez a technika, amikor ma már temetik a könyvet, és minden papíralapú dolgot, nagy fontossággal bír. A papír a kultúra legfontosabb hordozója volt egészen napjainkig, ami most veszített hatásából, illetve más médiumok kerültek előtérbe.
A papiruszt Abu bedolgozza műveibe, és nem csak bedolgozza, saját papírelőállító manufaktúrát működtetett huszonöt fővel 2002-től, nagyrészt sérült, süketnéma emberekkel, ezért férjem hároméves ösztöndíjat kapott. Nem csak saját készítésű papírt használ fel munkáihoz, hanem a Japánban megismert papírt is, ami a kozo nevű növényből készül. A papirusz, amivel szintén dolgozik, Egyiptomból származik. Az újrahasznosított papírból készült alkotások vegyes technikával készültek, a nagyméretű szitákon könnyen megszáradnak a kairói klímának köszönhetően, az itt készült alkotások egy hónapig száradtak, csak a kiállítás megnyitóra lettek készen.
Jó elmélyedni férjed itt elkészített munkáiban. Közelebbről tanulmányozva az egyik Abu-képen felfedeztem, hogy egy könyv motívuma is ott rejtőzik az alkotáson. A könyv visszatérő motívum férjed munkásságában, láthattunk egy úgynevezett művészkönyvet is, ami lehet akár szobor, illetve objekt. Az aranyozás sem hiányzik, ami szintén visszatérő motívum, és utal az egyiptomi kultúrára. Nem megy el a kalligráfia felé, mint például a kínai művészet, hanem az egyiptomi jelek szimbolikáját viszi tovább, teszi maivá. Kerámiákat is állított ki, ezek mintha ásatásokból kerültek volna elő, annyira archaikus alkotások. Az idei kiállításon nálad is erőteljes az egyiptomi motívumok és színvilág megjelenítése, a csodálatos színes, kézzel készített szőttesek míves ábrázolása. Most, hogy nem turistaként mész Egyiptomba, hanem a hétköznapokat is megéled, milyen szembetűnő, erős különbségeket látsz a két kultúra között?
Nem érzékelek nagy különbségeket. Talán érzelmileg más az ottani világ.
Az MMA-ösztöndíj elnyerésére írt pályázatodban kiemelted a családod és a különleges gyerekkori helyszínt, Dég szerepét művészi munkásságod kialakulásában. Szürreális képeid korábban ebből a miliőből táplálkoztak. „Sokszor naplószerűen festem ki és rajzolom a bennem zajló történéseket, legyen ez akár egy pszichologizáló portré, vagy egy közeli kontextusba helyezett testkivágat, vagy gyakran a helyek, amelyeken járok.” – így nyilatkoztál ars poétikádról. Azóta sok új élmény, helyszín határozza meg munkásságod. Az úgynevezett. transzfer-technika, amit férjed is alkalmaz, a kollázs újragondolásaként jelenik meg műveidben. Ez lehetővé teszi több motívum ötvözését, múlt és jelen egymásra hatását. Monotípiák, faktúrák, akár csipke beleszövése a képbe, ez mind látható volt kiállításodon.
A transzfer-technika egy egyszerű képátviteli módszer, egy úgynevezett transzfer médium segítségével. Az a jó benne, hogy belevihetek egy klasszikus technikával készült képbe egy újabb réteget, amely mélyebb dimenziót adhat, ad végül számomra. Transzparens rétegekről is beszélhetünk, így nem csak egy, hanem több dimenzió is keletkezik.
Kislányotok öt és fél éves. A család szerepére visszatérve, hogyan hidaljátok át a földrajzi távolságot, hogyan tudjátok biztosítani kislányotok nevelését a két kultúrában, milyen mintát tudtok közvetíteni az objektív nehézségek ellenére?
A férjem többször jön kevesebb időre, mi viszont, amikor ott vagyunk, hosszabban időzünk nála Kairóban, illetve sokat is utazunk Egyiptomon belül, ha csak tehetjük. Egyelőre Budapest a fő bázis, itt vagyunk a kislányommal többet, itt festek a belvárosban, egy párizsi hangulatú kis tetőtérben. Frida kétnyelvű közegben nő fel. Egy nem is távoli, jövőbeli terv az, hogy a nyugat-egyiptomi Siwa-oázisban is kialakítunk egy bázist, mert itt érezzük igazán a második otthon lehetőségét, szeretetét.
Milyen közös terveitek vannak, elsősorban kiállításokra, projektekre gondolok.
Egyiptomban lehetőségünk van művésztelepekre járni, Frida lányunkkal együtt. Itt is tervezünk közös kiállítást. Magyarországon e kettős kiállításunknak köszönhetően is alakul valami, amely jó kapocs, híd lehet a két ország vizuális kultúrája között, erről még nem tudok konkrétabban beszélni.
Kérdezett: Abafáy-Deák Csillag
