Megkérdeztük

 

V__mos_Mikl__s_m__ret.jpg 

 

Megkérdeztük Vámos Miklóst

 

 

Idén ön kapta a Prima Primissima Díjat. Mit jelent az elismerés, és az a figyelem, amely a díjnak köszönhetően önre és műveire irányul?

Kezdjük ott, hogy boldog vagyok, amiért én kaptam. Megoszlanak a vélemények a díjakról, mert eszünkbe juthat Charles Baudelaire álláspontja: aki díjat vár el vagy fogad el, az elismeri, hogy az uralkodónak (akkor még csak a király osztogatott ilyesmit) jogában áll eldönteni, ki a jó író. Monet, a festő erre azt felelte: valóban, és ha én találnám ki a világot, nem találnám ki a Becsületrendet, de mások már kitalálták, így ez is egy módja munkánk elismerésének. A Prima Primissima különleges díj, valamiféle testületek javasolnak, és egy zsűri dönt. Ráadásul hazai viszonylatban rengeteg pénzt adnak mellé. Ismétlem, nagyon örülök. Annak is, hogy a sok ezzel kapcsolatos interjú egy kis plusz reflektorfényt biztosít a Hattyúk dala című regénynek, mert – mint ez is bizonyítja – én ilyenkor mindig a munkáimat tolom előtérbe, a személyem helyett.

 

Térjünk is át a Hattyúk dalára, mely októberben látott napvilágot.  Milyen készenlétet, munkaritmust követel meg a regényírás?

vamos_hattyuk_dala.gifSokféle módszer van. Nálam a regényírás először mindig egy jegyzetelési és vázlatkészítési időszakkal kezdődik. Ezt nagyon szeretem csinálni, és párhuzamosan szoktam írni valami mást, amelynek a felkészülési munkálatai már korábban lezárultak. Ilyenkor boldogan csapong a képzeletem, és még boldogabban olvasok olyan könyveket, amelyek segítenek pontosan kitalálni a témához való figurákat. Történelmi regény esetén (ilyet ritkán írok, tulajdonképpen ez a második, az Apák könyve volt az első) a régi korok megismeréséhez még alaposabb ismeretszerzés kell. Amikor végre nekivágok a tulajdonképpeni fogalmazásnak, igyekszem minden nap íróasztalhoz ülni, s haladni szépen, mint a kubikosok. Napi két-három óra elegendő, tapasztalatom szerint akkor kell fölállni, amikor még pontosan tudom, hogyan folytassam. Emiatt jut időm „kiegészítő sportokra”, ilyen volt a televíziózás régebben. Hatvanadik születésnapomon megfogadtam, soha többé nem tévézek, s ezt azóta is tartom. Mostanában zenélek, elsősorban itthon, de néha színpadon is, kivételképpen, olykor Bornai Tiborral, máskor Karácsony Jánossal. Zenét játszani nagyszerű érzés, de együtt játszani még nagyszerűbb.

 

A kétezer évet átívelő alkotás központi helyszíne Pécs. Hogyan fogalmazódott meg önben, hogy erről a városról írjon?

Mindig tudtam, hogy tartozom Pécsnek egy regénnyel. Az atyai család odavalósi, sajnos, szinte maradéktalanul elpusztították őket a holocaust idején. Továbbá én majdnem Pécsett születtem – ott fogantam. Szerintem indoknak ennyi bőven elég. Ettől függetlenül is nagyon szeretem ezt a mediterrán stílusú várost. Sokszor voltam ott kisgyerekként, apám legjobb barátjánál. Aztán a pécsi filmfesztiválok idején. Később, amíg Jordán Tamás volt a színházi fesztiválok tótum-faktuma, minden évben meghívott, hogy tartsak önálló esteket.

 

A cselekményt a titokzatos Hattyús kézirat tartja össze, melyet különböző korokban próbáltak megfejteni. Hogyan merült fel a szóban forgó szöveg hangsúlyos szerepe?

Amikor a Yale egyetemen időztem, sokszor megnézhettem a Voynich-kéziratot, és hónapokig próbáltam megfejteni. Ha sikerül, ezzel lehettem volna világhírű. Máig sincs senkinek érvényes megfejtése. Annak a titokzatos szövegnek a mintájára képzeltem el a Hattyús kéziratot, mert miért ne lehetne nekünk, magyaroknak is egy ilyesféle írott emlékünk.

 

Láthatóan komoly kutatómunkát végzett, a szakirodalom jegyzékét az interneten tette közzé. Miként épült be a műbe az így felgyülemlett ismeretanyag?

Erre a kérdésre a Hattyúk dala elolvasása adhatja a legpontosabb választ. Mindenesetre nagyon. Alig van olyan fejezet, mely ne alapozna valamiféle tényekre és szövegemlékekre.

 

„Ez egy oda-vissza regény. Miután elolvasta az ember a nyomtatás sorrendjében, talán érdemes elolvasni még egyszer, a végétől indulva, fejezetenként hátrálva előre. Aki akarja, kezdheti rögtön így. Vagy akár összevissza” – olvassuk az ajánlóban. Miért alakult úgy a mű szerkezete, hogy ez a befogadás lehetségessé válhat? Hogyan kapcsolódnak egymáshoz a fejezetek?

Sokáig haboztam, hogy hagyományos időrendben következzenek a fejezetek, vagyis induljunk-e időszámításunk nulla pontjától, s haladjunk lassacskán a huszonegyedik századhoz. Amikor az első változat készen lett (tavaly októberben), a számítógépben készítettem is egy ilyen változatot, és elolvastam. De ez egy nyomozás, ezért természetesebb, ha visszafelé haladunk az időben. Másrészt a végpoén – ha szabad így neveznem az utolsó fejezetet – csak így üt igazán. Viszont amikor a végétől indulva olvastam el, sok olyasmit árult el a szöveg, amit a visszafelé haladós szerkezetben talán kevésbé. Ezért neveztem oda-vissza regénynek.

 

Amikor ilyen hosszú regényutazás végére ér, könnyen kilép abból a világból, mely éveken keresztül meghatározta a mindennapjait?

Dehogy. Nehéz elengedni egy ekkora nagy munkát. A szeretkezés utáni űr érzését mindenki ismeri. Nagy szeretkezés, nagy űr. Bizonyos mértékig fájdalom. Gyógyír, ha az olvasók szeretik a könyvet. És úgy néz ki, kapom az orvosságot jócskán.

 

Hogyan alakul a folytatás? Mire készül a közeljövőben?

Sokáig semmire, először igyekszem kiheverni a Hattyúk dalát. De van egy tervem: szeretnék regényt írni, zenéről, és zenére, zenei szerkezetre. Nem lesz könnyű. Régi vágyam. És szeretem a nagy fákat. Hamarosan élezni kezdem a baltám.

 

(Kérdezett: Ménesi Gábor)


Főoldal

2016. december 05.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Hartay Csaba verseiOláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila versei
Prózák
Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Egy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA