Papírhajó - Lakatlan szigetre való
Gyerekkönyves szakembereket kérdeztünk meg, hogy melyik frissen megjelenő gyerekkönyvet kérnék az idén a Mikulástól. Most Szekeres Nikolett („kritikus, szerkesztő – vagy ilyesmi...”) válasza olvasható a Papírhajón.
Gyerekkönyvet a Mikulástól 3.
A titokzatos gyíkzenekar története – azt hiszem, ez egyértelmű, a kissé groteszk világ és Pinkwater megfelelő hívószavak nekem, hozzá Stark Attila rajzai és Pék Zoltán fordítása még hab a tortán (éljen az Európa!).
A Tejbegrízt, mert bár mint ételtől, kiráz tőle a hideg, de az antológiákat izgalmas dolognak tartom, mindig van rajtuk mit kritizálni is szerencsére, az illusztráció pedig ígéretesnek tűnik…
Mindenhol ott vagyok, mert szeretnék végre verset is olvasni, és kíváncsi vagyok, Krusovszky Dénes mit írt 10 éven felülieknek.
Hervé Tullet Hol a mesénk?, ezt már nagyon várom, fogtam a kezemben az eredetit, a franciákat mindig megnézem, Tullet-t szeretem, szóval egyértelmű, hogy ez fa alá kerül, játékos és vicces, és baromi jók az illusztrációk.
A Ruminit most már nem hagyhatjuk ki, mert hiába korosodik a gyerek, Rumini akkor is marad, és tuti becsúszik a bár már nem mindennapos, de még mindig sokszor előforduló együttolvasós esték könyvei közé.
Infinito, mert ifjúsági, mert kíváncsi vagyok, mit rejt az ígéretes cím, és mert szeretem a kalandokat, a századfordulót és még inkább a rejtélyes vonatokat.
Stian Hole Garmann nyara máig az egyik kedvenc könyvem, így persze, hogy szeretném a Garmann utcáját is, ahol Garmann megint olyan helyzeteken lesz úrrá egy nyár alatt, amik cseppet sem egyszerűek. A szerző különös montázsaival és szinte gondolatbeszédnek ható szövegeivel azonban biztosan megint átsegíti Garmannt, és ezáltal minket is az élet mindennapi megélésének szükségszerűségéből fakadó értetlenségen és fájdalmakon.
2013. november 08.
