Kritikák

Papp Ágnes Klára tanulmánya a kisebbségi irodalmak, az ún. határon túli magyar irodalmak újraértelmezési lehetőségeiről a posztkoloniális kritika tükrében

"Az aktuális tendenciákat megerősítve vagy éppen negálva mindenképpen gazdag a gyereklíra-kínálat" (kritika Balázs Imre József, Markó Béla és Lackfi János kötetéről)

"Útkeresés/úton levés, nyomkeresés és elrejtés könyve is Balázs Imre József legújabb kötete, a Fogak nyoma" (Szántó Magdolna kritikája)

"Kosztolányi továbbra sem mondható közismert szerzőnek a román olvasók körében" (Balázs Imre József tanulmánya)

"Isten, elmúlt idő, szerelem hármas tematikája alakítja a Visszalopott idő verseit" (Kiss László kritikája)

"Nemcsak a formai merészség és a nagyívű kísérletező kedv jellemzi Szálinger Balázst már indulása óta, hanem az is, hogy merészen fordul a magyar irodalmi hagyományhoz" (Pécsi Györgyi az M1/M7-ről)...

"[B]ár üdvtörténetet olvasunk, az üdvözülés ebben a történetben elmarad"  (Krupp József kritikája az Üdvtörténeti lexikonról)

Borcsa János kritikája Kovács András Ferenc Sötét tus, néma tinta című versgyűjteményéről, mely 2009-ben a Magvető Kiadónál jelent meg

„A Székelyföld évkönyve (...) friss, értékes történeti tudásanyagot juttat el sok olvasóhoz, (...) mindemellett a közölt írások, kiváltképp a 20. századot illetően, további kutatásra serkentenek”

Egressyt "alapvetően drámaíróként könyveltük el, de a remekül szerkesztett, valóban egységes kötetként funkcionáló Most érsz mellé azt bizonyítja, hogy novellistaként is komolyan kell vennünk őt"...