Vojnics-Rogics Réka
Mozaikok egy kilencedikes lány naplójából
Balássy Fanni: Hol is kezdjem
A Pozsonyi Pagony Kiadó 2019-es novellapályázatát megnyerő Balássy Fanni első regénye, a Hol is kezdjem 2020-ban, a Tilos az Á könyvek sorozatában jelent meg. Az ifjúsági regény elsősorban a romantikus regény és a „gimiregény” műfajának hagyományát követi, de a könnyedség mögött fontos, aktuális problémafelvetések is rejlenek, melyek az olvasás során folytonos feszültséget generálnak az alapvetően fesztelen, humoros elbeszélői stílussal keveredve. Egy művelt, önbizalomhiánya miatt kívülálló gimnazista lány első iskolaévének naplóbejegyzéseit követhetjük nyomon 189 oldalon, aki jó adag öniróniával szemléli saját magát és környezetét, miközben – mint minden kamasz – gyakran éli meg tragédiaként a serdülőkor általános nehézségeit. Névtelen főszereplőnk egy szintén meg nem nevezett vidéki város gimnáziumának tanulójaként kezdi el mesélni történetét egyes szám első személyben – akárcsak Leiner Laura Szent Johanna gimijének lányhőse –, tehát Balássy több tekintetben is a Leiner-féle (és a hagyományos romantikus/osztályregény) irányvonalhoz illeszkedik, hiszen az elbeszélői mód mellett a műfaj, a téma, a karakterek és a történetvezetés is ismerős lehet a tiniknek szóló romantikus könyvekben járatos olvasók számára. A központba helyezett szerelmi szálat kidolgozatlannak és klisésnek tartom ugyan, de a Hol is kezdjem így is többet nyújt a kizárólag romantikára építő ifjúsági könyvek átlagánál – ezzel együtt az olvasóközönségét se szűkíti le kizárólag a kamasz korosztályra.
Ifjúsági irodalmat már csak azért is jó olvasni, mert mindenki volt már tini, és átélte azokat a nehézségeket, melyekkel Balássy Fanni főhőse viaskodik – sőt bizonyos problémák (mint az önértékelési gondok, testképzavar, idegenségérzet, párkapcsolati kérdések, helykeresés stb.) a felnőttek életében is ugyanúgy megjelenhetnek. A karakter névtelensége is a beleélés lehetőségét segíti: a mindennapi gondokkal küzdő lánnyal bárki könnyedén azonosulhat. A regény a tipikus serdülőkori problémákat épp annyi humorral és cinizmussal fűszerezve adagolja, hogy az ne legyen sértő egy kamaszolvasó számára, de mégis komolyan tudjuk venni az adott helyzet súlyát. A főhős számára a humor túlélési technikaként szolgál, hétköznapi csetlés-botlásait olykor szélsőséges, szinte már burleszkbe illő viselkedéssel kompenzálja, másrészt ezzel a túlzó öniróniával próbálja identifikálni és egyben elkülöníteni magát a tömegtől. Így a főhős több „vesztésre álló” szituációból is a nevetés erejével képes erkölcsi győztesként kikerülni, például óriási sikert arat az az ötlete, amikor a megfelelő ünneplős ruha hiányában végül egy gorillajelmezben érkezik a gimis bálba.
A mű fontos kérdésfelvetései közül csak néhányat kiemelve is látható, hogy mennyire sokrétű és aktuális a merítés, például a szerző felhívja a figyelmet a fiúk és lányok testképe (és annak megítélése) közötti különbségre: „Amíg a fiúk péksütit meg sonkás szendvicset falatoztak, mi rizspuffancsot ropogtattunk”, de a média veszélyeiről is többször szól (zaklatás a közösségi platformon, személyiségi jogok megsértése, akár általában véve a média testképre és személyiségre gyakorolt káros hatása.) A boomer generáció (azaz a közösségi médiát helytelenül használó idősebb korosztály) jelensége is központi szerepet kap a nagymama karakterén keresztül, aki azáltal válhat a társadalom aktív tagjává, hogy a Facebook-regisztráció nyomán elsajátítja a modern nyelvi kódot. A huszonhárom fős osztályból név szerint és személyiségjegyeiben legalább minimálisan megismert hat-hét karakter közül a többség bármit megtenne a beilleszkedésért, készek saját identitásukat is feláldozni a „menők” közé kerülésért, például Bori (a legjobb barátnő) fogyókúrába kezd, és részeg bulifotókat rakosgat fel Instára a népszerűség érdekében. A bemutatott karakterek többnyire sablonosra sikerültek, megtalálható a buta, tűsarkúban tipegő, rosszindulatú osztály szépe, és persze főhősünk szerelme, a minden téren tökéletes Nagy Ő, aki minden szituációban lovagként tűnik fel a színen. Még a női tudás terén is felülmúlja az elbeszélőt, amikor ő segít neki kiválasztani a megfelelő intim betétet. A főhős azonban jellemfejlődésen megy keresztül: azáltal nyerheti el a szerelmet, és válhat a közösség értékes tagjává, hogy nem akar olyan lenni, mint a többiek. A témák körüljárását nem mindig éreztem elég mélynek, a szerző sokszor csak egy izgalmas felvetéssel hagyja magára az olvasót, ami akár szándékos is lehet, az olvasó mégis joggal érezheti, hogy egyes cselekményszálak kidolgozásával adós maradt a szerző, és logikai következetlenségek is előfordulnak.
Az elbeszélést tíz fejezet tagolja, melyek az alapötlet szerint a tanév egy-egy hónapjának eseményeit tartalmazzák, azonban a narrátor anekdotikus mesélői stílusa miatt egy sokkal kiterjedtebb, hol jelen idejű, hol retrospektív elbeszélést olvashatunk. Janikovszky Éva Az úgy volt… című ifjúsági kötetéhez hasonlóan Balássy Fanni regényfejezetei is ugyanazzal a felütéssel indulnak: a „Kezdem ott” mondatindítás összefogja a szöveget, és dialógust alkot a címmel. Az említett narrációs technikák az élőbeszédet imitálják, ezzel nemcsak gördülékenyebbé teszik az olvasást, de a múlt eseményeinek felelevenítésével a főhős karakterét is jobban megismerhetjük. A szerző egy interjúban elmondta, hogy novellista múltjából fakadóan először különféle epizódokat írt meg a könyvből, ezeket utólag fűzte össze. Olykor azonban szövegkohéziós problémák merülnek fel. Például a márciushoz tartozó fejezetben időbeli következetlenségekre bukkanhatunk: a szakasznak csak az utolsó előtti oldalán olvashatunk a jelenről, azaz a márciusi eseményekről, előtte felvezetésként a karakter múltjáról van szó, tehát nem minden esetben illeszkedik a cselekmény az adott hónapokhoz.
A könyv mintaszerűen hozza az ifjúsági irodalom karakterjegyeit, ugyanis egyfajta kulturális lépcsőként terelgeti az olvasókat a szépirodalom klasszikus művei felé – köszönhetően a rengeteg magyar és világirodalmi utalásnak. A szerző humorral szerepelteti ezeket az asszociációkat, a kötet egyik legnagyobb erényének ezek a friss poénok számítanak: „Az élet egyetlen hosszú beállítás egy Tarr Béla-filmben”, de akár a félresikerült buli után DJ Goriot nevének elferdítése is garantáltan megnevetteti az olvasót: „megígértettem Borival, legközelebb csak akkor megyünk a klubba, ha maga Balzac lép fel.” Az ifjúsági regényekre ugyancsak jellemző módon a történet számos popkulturális utalást is tartalmaz, és rájátszik a filmszerűségre, ami azért fontos, mert az aktualitás mellett közösségi élményt hoz létre az olvasókban a közös asszociációkon keresztül. Érdekes módon a popkulturális elemek többsége a mai kamaszok számára kevesebbet mond, mint az X és Y generációnak. Az említett filmek, zenék, könyvek címei vagy éppen közéleti szereplők nevei inkább az anyukák számára bírnak jelentéssel, hiszen egy mai tini már nem rajong Hugh Grantért és a Minecraftért, a Kispál és a Borz pedig szintén nem a Z generáció zenekara: a fiatal szerző valószínűleg saját serdülőkorából indult ki, aminek köszönhetően a Hol is kezdjem nem csak kamaszregényként értelmezhető.
Pozsonyi Pagony Kft., Budapest, 2020.
Megjelent a Bárka 2021/2-es számában.
