Kritikák

 

 nyugati_csiga.jpg

 

Móré Tünde

 

Hova tovább?

 Pejin Lea: Nyugati csiga körfűrésszel álmodik

 

Pejin Lea első kötete az alcím szerint nem verseket, hanem leákat tartalmaz. A vékony kötet két ciklusból áll, amelyek címadásai Pejin szövegeinek tematikus irányát is markánsan kijelölik: az Úgy mondjuk: Jogurt az egyes közösségek nyelvhasználatában felbukkanó sajátos szóhasználatokra utal, ezek összetartó erővel bírnak a közösség tagjai számára, mivel minden esetben markerként szolgálnak. A nyelv identitásképző jellege mellett egy további szempontot léptet be a második ciklus a Végre nő, végre átlagos címmel.

A kérdés számomra az volt a kötet olvasása közben, hogy a már a fülszövegben is hangsúlyozott, csiszolatlanul őszinte versbeszéd mennyire támogatja a fentebb jelzett tematikák kifejezését. Az derült ki, hogy a ciklusok címe abban az értelemben félretájékoztatja az olvasót, hogy Pejin költészete nem csupán e köré a két nagy téma köré szerveződik. A szövegek az identitás(ok) sokféleségére, alakíthatóságára, határterületeire kérdeznek rá újra és újra, a versek-leák kaleidoszkópszerűen sokfélék, noha ez a sokféleség természetesen illeszkedik olyan témákhoz, amelyek kedveltnek számítanak, mint a női szerepek vagy a női test megjelenítésének problémái.

A szövegek hangulatát a megválaszolatlanul maradó kérdések, bizonytalanságok, a kétkedés határozza meg. Rengeteg kérdést fogalmaznak meg a versek, viszont válaszokat nem kapunk rájuk, inkább rezignáltan nyugtázza a beszélő azt, hogy a problémákra nem feltétlenül vannak megoldások. Ezeknek a köre pedig kacskaringós, néhol csapongó kötetszerkezetet alakít ki.

Pejin Lea számára láthatóan fontos a nemzeti identitás, a haza problematizálása. Az első ciklus szövegei közül több is reflektál erre (például az Itt a magyar, hol a magyar, Nyugati csiga körfűrészszel álmodik, Mezítlábas Szerbia). Hány hazája lehet a beszélőnek egyszerre? Mi határozhatja meg az identitását? A versek többször visszatérnek az elcserélt életekre, mint olyan megoldási javaslatra, amely megválaszolná ezeket a kérdéseket. „Felszabadult a szoba, beköltözhetsz, / én lakom helyetted máshol, / benned, az agyadban, az ágyadban. / Megtalálom magam a nadrágzsebedben, / kimoshatsz, / elmosogathatsz, / porszívózz fel, / de főként csak élj helyettem.” (7.)

A szövegek jó érzékkel nyitnak az identitás további változatai felé is, mint az Androgüné, vagy többek között az egyén-pár határait megkérdező Hagyma vagyok. Az Androgünéhez kapcsolódik tematikájában az Erósz nem is létezett. Utóbbi nemcsak a témával idézi meg Platónt, hanem kissé suta szójátékkal is egyértelművé teszi a párhuzamot: „A platón hagytál / mindig hátramaradt / a megszólítás, / a barlangban ragadtál, / s ha mégis kimerészkedtél, / elvakított a nap, / Platón elhagyott.” (26.) A szöveg szerkezete viszont hatásosan alkalmazza az ismétlést, amely finomabban érzékelteti a görög hagyományra vonatkozó kapcsolódásokat a kórus szerepeltetésével.

Hasonlóan véleményes néhány más esetben is a szójáték formai sikeressége, például az EU-ÁU a címadó versben („Én kicsit errébb, / ahol tudjuk, hogy az EU csak ÁU lenne, / mégis akarjuk, / mazochista balkáni, / félbalkán vajdasági.” 33.) vagy a Beázott című leában („Az ajtó alatt mindig bejött a hideg, / a plafon beázott, apád pedig Beázott, / én meg kérdeztem: Ki az a Bea?” 25.). Viszont sikerültebben hasznosul ugyanez az eszköz a ciklus címét adó szövegben. Az Úgy mondjuk: Jogurt a már említett közösségek nyelvi öszszetartozására kérdez rá, egyszersmind egészen konkrét módon is megjeleníti a szöveg a határátlépést, amennyiben az országhatárok fizikai átlépéséről és az ezzel járó következményekről van szó. Ezt a „mi” névmás kiemelése segíti elő, amely néhol önálló személyes névmásként, néha pedig más szavak részeként (MIgráns, MIndenki) jelenik meg a szövegben, ezáltal az identitásközösség további értelmezéseit indítja el. Az általános névmás jelezte tágabb közeghez való tartozás a ’mindenki’ révén ugyanúgy megjelenik, ahogy az erős politikai töltettel rendelkező csoportnév (migráns) használata is felkínál egy izgalmas konnotációt.

A nemzeti identitás témakörében véleményem szerint a kötet címadó verse a legsikerültebb. A Nyugati csiga körfűrésszel álmodik egy jól ismert képet elevenít fel: az ország egykorvolt csonkolása mesebeli fordulattá alakul a kurtafarkú malac révén, a verskezdet („Te ott vagy nyugaton, emlékszel?” 33.) pedig egy olyan ismétlődő kérdés, amelynek tárgya a vers végéig tisztázatlan marad. Így az olvasóra marad a döntés, hogy a vers által felsorolt dolgokra, jellegzetességekre vonatkozik-e az emlékezés, vagy magára a tényre, hogy a vers megszólítottja a lírai szubjektummal ellentétes irányban és más, nyilvánvalóan nem mesebeli szabályok szerint működő világban él. Pejin itt is egy erőteljes emlékezetpolitikai fordulópontot értelmez újra, hatásosan vegyíti az itt-ott ellentétét („Te ott vagy nyugaton, / emlékszel? / Én kicsit errébb, / ahol a kurta farkú malac túr, / ahol kúrt a malac, és körfűrésszel levágott pár darabot az országból.”).

Az aktuális társadalmi jelenségek tema tizálására példa a Burek című szöveg, amelyet a ’menni vagy maradni’ dilemmára is sűríthetnénk, Pejin azonban azzal dinamizálja a verset, hogy a helyek, az itt és ott, a haza felfejtésre váró fogalmak maradnak benne. London használatát az első versszakban („Londonban nincs burek. / Vagy lehet, de ott biztosan nincs, / ahova te mész, / pedig az itt van közel.”) kissé közhelyesnek tartom, ugyanúgy, ahogy a burek használatát is. A Propaganda kettőezer-tizenhét mondókára emlékeztető ritmussal teszi emlékezetessé az aláírással induló felütést: „írjuk alá mindannyian / szeretjük a paprikást”. Pejin versbeszéde sokszor töredezett, számos esetben kitekert szórenddel találkozhatunk a leákban. A szójátékok mellett jellegzetes eszköze az ismétlés, amely bizonyos esetekben strukturáló szerepet kap (Ha nem halok meg). Hangulata értetlenkedve csalódott, többször előfordulnak cselekvésre felszólító mondatok, kérdések egy-egy problémakörrel kapcsolatban (Nemsokára zacc, Beázott, Nyugati csiga körfűrésszel álmodik). Mégsem aktivista költészetről van szó, a beszélő felszólításai nem közösség felé irányulnak, végig megmarad az én-te viszony keretei között.

 A Sztrájkolni kéne már a címével jelzi, hogy a munkabeszüntetés csupán távoli, soha meg nem valósított terv marad. Sőt, maga a sztrájk jelentése is újraértelmeződik, ugyanis a pusztulás tétlen, távoli szemlélését jelenti, ami itt kifejezetten dehumanizáló jelleget kap („… és az üvegen keresztül / állatkertesdit játszani, / megkocogtatni néha, / balhézzanak”). A kötet második ciklusába került néhány vers, amely a testképre, kifejezetten a női testre reflektál. Itt fontos visszatérő elem az evés, a főzés: a ciklus első szövegében a beszélő, a külseje a vágyott és valós magatartással összhangban változik: „Reggelente úgy kelek fel, / mint akinek vannak elveim: / salátát enni magvakkal, tornázni a Rubinttal. / Aztán megjelenik egy pizzafutár: / dagadok” (Mert szőke, 37). A test szétszabdalását állítja sikeresen párhuzamba az identitás szétforgácsolásával a Néma fogadalom. Zárószövegként a szerepel, amelynek utolsó két sora: „Végre nő vagyok / végre átlagos.” (61.) A vers dinamikáját meghatározza a már említett ismétlés, amely ebben az esetben a ’végre’ szócskát érinti. A szöveg jelentőségét adja az is, hogy ide köthető a ciklus címe, lehetőséget adva arra, hogy a teljes kötet zárószövegeként olvassuk, a lírai szubjektum identitására vonatkoztatva. Egyes sorok visszautalnak a kötet korábbi szövegeire, mint a „végre lefogytam, szinte fonnyadok”, amely az újra és újra felbukkanó testkép-problémát is felidézheti (Mezítlábas Szerbia, Vérkeringő, Mert szőke). Az utolsó két sor látszólag ugyan, de nyugvópontot jelent: „Végre nő vagyok, és / végre átlagos.”

Pejin Lea első kötetét talán az útkereséssel lehet leginkább leírni. A tematikailag változatos szövegeket a ciklusok igyekeznek összegyűjteni egy-egy hangsúlyos téma köré, több-kevesebb sikerrel. A már említett kalandozó szerkezet talán ennek az útkeresésnek, kísérletező kedvnek a következménye. A kötet jó néhány szövege szolgál példaként arra, hogy Pejin érzékletesen ragadja meg az átmeneti helyzeteket, és finoman, pontosan reflektál társadalmi jelenségekre.

 

Pejin Lea: Nyugati csiga körfűrésszel álmodik. Előretolt Helyőrség Kiadó, Budapest, 2017.

 

Megjelent a Bárka 2018/6-os számában.


Főoldal

2019. január 09.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Temesi Ferenc BékéscsabánSzálinger Balázs képviseli Magyarországot a költészet világnapján RómábanIrodalmi díjak a nemzeti ünnep alkalmábólJön a XIII. Deszka Fesztivál
Ütőér
Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Pál Dániel Levente bájolóiMogyorósi László versei Zuglischer Manó szerelmesFellinger Károly versei
Prózák
Géczi János: Utalólapok Jassó Judit: OmlásNagy-Laczkó Balázs: A mocsárbanKiss Judit Ágnes: Feketemagyar
Kritikák
Fülszöveg, két szólamra„Én a verstől menekülök” – avagy miért nem sikerülhet ez mégsemAz érthetőség határán - Dezső Kata kötetérőlA balladák vége - Muszka Sándor: Szégyen
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA