Cs.Tóth János
Parázs az idő hamuja alatt
Sárkány Győző művei Trianon kapcsán
Nem sorolhatjuk Sárkány Győzőt a sűrűn kiállító alkotók közé. A reformáció 500. évfordulója alkalmából volt egy nagylélegzetű tárlata a pesterzsébeti múzeumban 2017-ben. Akkor 50 rajz–50 gondolat, Bálványok bukása címmel mutatta be vizuális gondolatait erről a vallási- és kultúrtörténeti eseményről. Ötven jeles személyiség írt szubjektív sorokat a kötetben is napvilágot látott grafikákhoz. Minisztertől a politológuson át a társművészetek képviselőjéig számosan nyilatkoztak meg a reprezentatív kötetben.
Most Trianon anzix címmel alkotott műveket és jelent meg könyv a magyarság történetének tragikus évfordulója okán. Budapesten az A38-as hajón nyílik kiállítás, amit még kettő követ ugyancsak a fővárosban a Széphárom Galériában és az említett múzeumban, végül a jövő év elején zárul a kiállítás-sorozat. Ezúttal a 100 rajz–100 mondat alcímet kapott az első tárlattal egy időben, június 4-én megjelenő kötet. Előszót írt a kiadványhoz Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke. Bevezető gondolatait osztja meg az olvasóval Demeter Szilárd író, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. Tőle idézzük azokat a sorokat, amelyek a kötet és a tárlat célját hivatottak felmutatni: „A centenáriumi számvetéskor nem azt kell néznünk, ami van, hanem úgy kell összehoznunk a dolgainkat, ahogy azoknak lenniük kell. Nem a tudományos vagy a filozófiai, hanem a művészi igazságra van szükségünk. Megismételni a teremtésaktust amúgy is magyar módi, az elmúlt bő ezer esztendőben sokszor megcselekedtük már az evilági lehetetlent.” De ide illenek Kriza Zsigmond jogász, kulturális menedzser gondolatai is, amit útra indítónak szán a könyvben: „Sárkány Győző a vizuális alkotóművészet eszközeivel lelki értelmezést ad, mellyel ráébreszt bennünket a nemzeti érzelmek és az emberi lélek egyetemességének kapcsolatára.”
Végigtekintve a kiadványon és a kiállításon, egységes anyaggal találkozunk. Megfigyelhetünk azonban háromféle szerkesztési módot: egyszer a fekete-fehér rajzokon a kereten belül van a főmotívum, máskor imaginárius térben vannak figurák vagy sötét háttér előtt jelennek meg különböző attribútumok társaságában. Izgalmas megoldásként fedezhetjük fel azokat a háttereket, amelyek könnyed, lazúros kézmozgással jöttek létre az alkotói folyamat során. A gesztus hevületével szólnak hozzánk grafikái. A vonal meghajlik, megtörik, oldalra csúszik a motívum, csak azért, hogy egy másik sarokban valami ellentétpárral tartsa egyensúlyban a képet. Érzékeny, miniatűr világokat sűrít egybe a lapokon. Semmi sincs megregulázva, minden a saját valóságából, toposzából kinövő, de azon túlmutató. Síkban lévő lapokról beszélünk, mégis minden mű gondolatilag többszörösen rétegződik, szinte a térbe kívánkozik és egy önálló novella ígéretével felér. Szokatlan nézőpontokból, jelennek meg nála azok a motívumok, amelyeket saját univerzumában alkotott. Így fedezhetjük fel a korokon és tereken át bujkáló szálakat. Megtapasztalhatjuk, hogy a felszín alatt ellentétes, más tartalmú rétegek húzódnak meg. Nincs állandóság, semmi sem egyértelmű, mert minden átfordulhat a maga ellentétébe, majd vissza. Amiként ezt a magyar történelemben számtalanszor átélhettük. Egy tüntetéssel kezdődött az 1956-os forradalom, kevesen tettek volna egy fabatkát arra a kilencszáznyolcvanas évek elején, hogy tíz év múlva többpárti demokrácia és kapitalista gazdaság lesz nálunk.
Sokszor nem tudjuk, hogy a világot kik mozgatják: az új világban mintha keményebb és nehézkesebb lenne a történelemben, világpolitikában eredményt elérni. Sárkány Győző ezért az egész emberi létezés időtől független természetét fogalmazza meg lapjain. Nagyvonalúan járkál a korok között, szorgalmasan vibrál a kép síkjában, fittyet hány a szembe jövő divatoknak, de érzékenyen fogja fel a történelem változásait. A kompozíciókon a sötét és világos, vagyis a jó és a rossz ritmusa érhető tetten.
Tele van szimbolikus, szürreális motívumokkal a rajzsorozat. A római katona és a magyar honvéd egy lapra kerül, egy történelmi szituációt él át, amikor csatába megy. Összetorlódnak a korok, összetorlódnak a gondolatok, a történések pillanatnyi állása bármikor megváltozhat. A széttöredezett arcú oroszlán szomorúan egyensúlyoz a földgolyón. Talán sikerül megállnia és legyőzni a gonosz vírust. Az ember közeli társa a ló is megjelenik, amelyet indák tartanak fogságban, máskor emberi arcot kap a szenvedő harci mén. Kedvelt allegóriája Sárkány Győző műveinek az álarc a maszk, amely manapság mindennapos kellékünk lett. Hazugságok, hamisságok, álságok mögé lehet bújni, sugallják figurái. Legyenek azok szép, deli római sisakos harcosok vagy gonosz, kígyóval harcoló amazonok. Pokol és mennyország jelenik meg a középkori misztériumjátékokat idéző munkákon. A mezítelen nőalakok sokfelé lettek a trianoni kiszolgáltatottság szimbólumaként megjelenítve. Növényi hálók fogságában, megkötözve, partra vetett sellőként megidézve vagy mítoszokból ismert szituációkba helyezve igen gyakran láthatók nők ezeken a grafikákon. Az álatok király az oroszlán, de a madaraké a sas. Egy méltóságot szimbolizáló címerállat számos ország és fejedelem jelképé vált. Sárkány Győzőnél is megjelenik fájdalmasan, dicsőségesen vagy elesetten.
A kiállítás kurátora és a kötet szerkesztője D. Udvari Ildikó művészettörténész, a Pesterzsébeti Gál Imre Múzeum igazgatója. Az ő bábáskodása mellett értő kezekben van a mostani Sárkány művek sorsa. A kötetben ihletetten fogalmazza meg gondolatait: „Nem a reményvesztettség apoteózisát szándékozik megrajzolni, hanem a mai ember szempontjából közelítve szemléli azt a történelmi drámát, melyet az elmúlt száz évünk alatt sokféleképpen értelmeztek, magyaráztak, újragondoltak. A tragédia legbelső érzelmi magját, a számtalan variánsokban megnyilatkozó emberi lét és sors közösségében fedezi fel. Nem vállalkozik magyarázatokra, értelmezésekre csak számtalan ma is aktuális kérdést tesz fel a szemünk előtt lüktető fegyelmezetten átgondolt ám mégis szürrealisztikusan szabad ívű rajzfolyamban.”
A műtárgy önmagában létező, nem fontos tudni annak előéletét. Ebben az esetben azonban tematikus dologról van szó, még ha elvonatkoztatott emelkedettségben is. Ebben a szellemben fűz száz mondatot a száz rajzhoz Szerényi Gábor grafikus, művészeti író. Az ihletett megfogalmazások a képek áradásának érzelmi, vizuális kisugárzását hivatottak kísérni.
