Bárka-ünnep díjátadással

Helyszíni tudósítások

Szávai Krisztina
Bárka-ünnep díjátadással

Ünnepelni gyülekezett a közönség a Békés Megyei Jókai Színház Vigadótermébe január 27-ének estéjén. Ám a part hamarosan keskenynek bizonyult. Mert száz szék szűkre szabva. Erről is, arról is újabb ülőkéket hengerítettek a széksorok széleihez az érkezők. Az eredetileg másfél órára tervezett lehorgonyzást majd hatvan perccel toldotta meg a Bárka, a kirakodás időbe telt, ám senki sem bánta, inkább csomagoltunk volna még… Kapitány s legénység a színpadon, fejük fölött feszülő vitorlaként a Bárkaonline hatalmas vetítővásznon.

Az ezredforduló óta a Magyar Kultúra Napjának közelében minden esztendőben ünnepi estet rendez a folyóirat szerkesztősége. Az ünnep több okból születik. Visszatekintésből, az elmúlt esztendő történéseit felsorakoztatva, mintegy számadásként a nyilvánosság előtt. Előrepillantásból, az idei első folyóiratszámot bemutatva, s a közeljövő terveit felvillantva. A legfontosabb mégis a Bárka-díjak átadása, e hagyomány kiemeli az eseményt az estek sorozatából.

Kezdődik. A főszerkesztő évértékelője

SzT, Domokos László, Elek Tibor

Egyetemes magyar kultúrában, egyetemes magyar irodalomban gondolkodunk, ami nem állhat ellentétben a regionális, megyei értékek fölkarolásával, megmutatásával, hangsúlyozta Elek Tibor, a folyóirat főszerkesztője a Bárka és a benne munkálkodók „ars poétikáját”. Feladatunk és célunk fölkarolni, támogatni, segíteni, közvetíteni az itt megszülető értékeket is, s elvinni azokat az ország más tájaira, sőt az egész világba. Mert számunkra csak együtt léteznek. A főszerkesztő maga is meglepődött, amikor végiggondolta a tavalyi esztendő eseményeit, hogy mennyi minden fért bele 2008 háromszázhatvanöt napjába. Pedig egy évvel ezelőtt ugyanekkor az előző esztendő is sűrűnek ítéltetett. Ám a Bárka oly különleges jármű, hogy minél inkább dundorodik az oldala a rakománytól, annál sebesebben szeli a végtelen szótengereket. A tavalyi esztendő első száma Csernus Tibor képzőművész illusztrációival és róla szóló esszékkel indult, az utolsó számban pedig több társadalomtudománnyal foglalkozó írásmű kapott helyet, a két végpont mutatja a változatosságot, s közöttük ott sereglik számtalan szerző, műfaj és téma. Elek Tibor a legnagyobb eredménynek a Bárka megújult arculatát nevezte, a kívül-belül történt változás egy sokkal vizuálisabb, a mai viszonyok között korszerűbb folyóiratot ad az olvasók kezébe. A folytonos megújulás, a változás mindig kell, így idén minden számban egy-egy kézírásos verset szeretnénk közölni – folytatta a főszerkesztő, ami unikum a mai magyar irodalomban, de talán azon túl is, hiszen az emberek már nagyon ritkán találkoznak kézzel írott szövegekkel.

Autográf Tőzsér Árpád versszöveg nyitja a Bárkát

Online reprezentáció

Az értékelésből természetesen a Szabó Tibor szerkesztő keze alatt kerekedő Bárkaonline sem maradt ki. A naponta frissített internetes oldal a Bárkában megjelent anyagokra épül, de nem egyszerűen a folyóirat internetes változata, hiszen regimentnyi olyan anyaggal találkozhat rajta az olvasó, amely nyomtatásban nem jelenik meg. Mint például a szerkesztőség munkatársainak és a vendég-oldal neves szerzőinek rendszeres tárcái, a Megkérdeztük rovat interjúi, a programajánlók vagy a helyszíni tudósítások. Hogy a Bárka túlmutat papíron, tollon, s igazi szellemi műhellyé érett a hosszú évek alatt, a különböző irodalmi programok, rendezvények és találkozók is bizonyítják. Az országból, sőt a határokon túlról érkeznek ide meghívottak, és a Bárka az elmúlt évben is körbejárta hazánkat, vendégeskedett Erdélyben, Felvidéken és Kárpátalján, de Budapesten, Tokajban és a megye több városában, középiskolájában is.

Érték és megújulás, e két szóval jellemezte Domokos László, a Békés Megye Képviselő-testülete elnöke a Bárkát és tevékenységét. Az irány a legfontosabb, hangsúlyozta, hogy a megye az irodalom területén is a legjobbak között legyen, és ebben lépjen túl akár az országhatárokon is. És a szó teremtő, alkotó ereje önmagában hordozza a mind jobbá válás lehetőségét.

Domokos László adta át a 2008-as év Bárka-díjait. Az elismerést olyan szerzőknek ítéli oda a folyóirat szerkesztősége, akiknek írásai hosszabb ideje gazdagítják a Bárka oldalait és az adott évben is jelentős alkotással, alkotásokkal szerepeltek a lapban. A pénzjutalom mellett Kiss György szobrász- és éremművész bronzba formált, gyönyörű kisplasztikájával is kifejezett elismerésben Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő és Darvasi Ferenc irodalom- és színikritikus részesült.

Messziről jöttem, végigutazva az átlót, mely összeköti Pozsonyt Gyulával, mondta Tőzsér Árpád. A pozsonyi Kalligram, éppúgy mint a Bárka, nyitott az irodalmi értékekre, s az átló két végpontját adják e műhelyek, a tengely körül pedig ott forog az egész mai magyar irodalom. A költő, aki a vers létrehozása, gyakorlata mellett annak elméletét is fürkészi, Elek Tibor kérdésére válaszul, beszél a verset szülő hiányról. A hiányról a mai magyar költészetben, ahol a nyelv korlát lehet, ahol hallgatni kell, ha szóval elmondani nem lehet, hogy a versnek át kell lépnie a valón. Az álmokba. A másik világokba. Ettől varázslat. Tőzsér Árpád csöndesen beszél, megküzdünk minden szóért. Hogy egyet se veszítsünk el. Némul a nesztelen terem.

Domokos László átadja a Bárka-díjakat

Darvasi Ferenc irodalom- és színikritikus, a fiatal nemzedék egyik legtehetségesebb alkotója. A Bárkában jelent meg első írása, s azóta is rendszeresen jelen van a lapban kritikáival, tanulmányaival, esszéivel. Színház és irodalom viszonyáról beszélt, s közös gyermekükről a drámáról, melyet szó szerint értve is az irodalom harmadik műnemének nevezett. A próza és a líra az, amivel egy író általában foglalkozik, a dráma területén pedig egyre kevésbé van szükség az íróra. Ma különösen nehéz helyzetben van a drámaíró, mondta Darvasi Ferenc. Az is bolond, aki drámaíróvá lesz ma Magyarországon, mondhatnánk ezután. Különösen a kívülről jövő írónak nehéz, folytatta a kritikus, hiszen most az a trend érvényesül a színi gyakorlatban, hogy a színházban, a társulatra írják meg a szövegeket. A szövegcentrikus színház pedig leáldozóban van, a szó egyenrangúvá válik a látvánnyal, mint a színész a díszlettel. Merész, bátor cselekedetnek nevezte Darvasi Ferenc a Jókai Színház kortárs magyar évadát, mert pesti színházak ennél sokkal kevesebbe is belebuktak már. Az okos koncepció, a műfajok sokszínűsége viszont győzelemre viheti az elképzelést, amihez a jól sikerült indítás is bizodalmat ad.

Tőzsér Árpád a költői motivációkról

Darvasi Ferenc a kortárs drámáról

Az est második részében a Bárka legfrissebb, idei egyes számából kaptunk pörgős ízelítőt a főszerkesztő és néhány jelen lévő szerző kalauzolása révén. Míg Szilágyi András holó Hóbel László művészetét foglalta néhány perces dióhéjba, kinek absztrakt, expresszionista képi világát a saját, csak rá jellemző vonalak húzzák, addig a vetítővásznon kék, sárga, piros talált fekete-fehér egyensúlyt a művész alkotásában. Szabó Tibor top hatot állított fel hat percben, amíg a megyében a tavalyi évben megjelent kötetek legjavát felölelő tanulmányából igyekezett szóbeli kivonatot nyújtani a közönségnek, bebizonyítva – többek között – azt is, hogy hatvan másodperc éppen elegendő, hogy a hallgatóban megérjen a vágy az olvasásra. Nagy Mihály Tibor Bárka-díjas költő az új számban közölt verseiből olvasott fel, kötete bent van a hatban a toplistán. Kiss László irodalom és iskola viszonyáról beszélt, majd Őfelsége pincére című tárcája felolvasásával szórakoztatta a közönséget, aki megsejthette, milyen lehet irodalmat tanulni ott, ahol maga a kortárs irodalom a tanár. Zalán Tibor drámaírói gyötrelmeiről beszélt készülő műve, Móra Ferenc a Rab ember fiai kisregény színpadi újraszületése kapcsán, melyről bővebben a következő Bárka számban olvashatunk majd. S hozott egy verset is. Utolsó sorai az estet is zárták, mert a horgony már felhúzva, s „vergődő szárnyon leszáll az éj”. Az ünnepi Bárka-estet Tóth Péter zongoraművész játéka, szó s zene találkozása tette igazán feledhetetlenné.