Helyszíni tudósítások
Irodalmi rock'nroll
Ami a csövön
A Hasítás című antológia bemutatója Békés Megyei Jókai Színházban
Van (volt) a rock'nroll, a kilépni a sorból gesztusa, a vastag rifek, a szigorú 2-4-2 és az érces torkok. Rohanva, üvöltve, fejet rázva a Black Sabbath pokoli tombolása, a Ramones forradalma, a Joy Division haláltánca, kosz, büdösség. Az indulat táplálja: düh, erő, rajongás. És van az irodalom – mint olyan. Az más, máshonnan veszi a kakaót. Csendes-ülős. Olvasni nem lehet headbangelve, például. Írni se nagyon (de, azt esetleg lehet). Ha a kettőt egymásra eresztjük, abból nem irodalmi rock'nroll lesz, persze. Hanem a Hasítás: irodalom, ami a rockról szól. Egyirányú az út. Rocker íróból akad bőven, miközben az író rocker már ritkább madár. És okkal, nyilván.
A Hasítás bemutatója a Jókai Színházban (2009. január 12-én) átütő siker, a patinás Vigadóteremben százhúsz szék, de nem elég, felnyomják százhatvanig, és még így is maradnak állva. Tömeg hömpölyög egy irodalmi est előtt. A házigazda Elek Tibor, vendégei a kötet helyi érdekeltségű szerzői (Grecsó Krisztián, Kiss László, Kiss Ottó), valamint Egressy Zoltán és Tóth Krisztina (utóbbi szerkesztőként is jegyzi az antológiát). Bő másfél óra a program, beszélgetés, felolvasások és az Antovszki Band élő zenéje.
Kiss Ottó, Egressy Zoltán, Tóth Krisztina, Elek Tibor, Grecsó Krisztián, Kiss László
Az Antovszki Band
Tóth Kriszta kedves hercegnő. Nem harsány díva, nem sztár, inkább arisztokrata a pódiumon, visszafogott és magabiztos egyszerre. Elek Tibor kérdezi a kötet keletkezési körülményeiről, törekvéseiről, és Kriszta megengedi magának, hogy elgondolkodjék kicsit a válaszok előtt, megfontolt, lassú és világos minden mondata. A Hasítás egy véletlen ötletből született, Békés Pállal közösen találták ki a tematikus antológiát, a meghívott szerzők köre jórészt az ő személyes ízlésviláguk, irodalmi kapcsolataik alapján alakult ki, a végső szövegegyüttest pedig esetlegességek is formálták, Forgács Zsuzsa Bruria például ígért novellát a kötetbe, hozzá is fogott, ám írás közben kiderült, hogy a mű átfordul nagyprózába, így ő végül kimaradt. (Tudósító megjegyzi, hogy a tematikus antológia egyik közvetlen előképe talán Cserna Szabó András gasztronovella-válogatása lehetett, ő 2000-ben huszonnégy írót kért fel, hogy adjanak leveses kisprózát egy szépirodalmi antológiába, ebből lett a Friss irodalmi húsok) Tóth Kriszta megemlíti, hogy a recepció vegyes érzelmekkel fogadta a Hasítást, a kritikusok hiányolták az egységes rock-képet a gyűjteményből, de szerinte nem szükséges valami homogén dologként mutatni a rock'nrollt. Meg nem is nagyon lehetne. Ez elsősorban is prózakötet, a zene, a rock csupán indikátorként működött, megtermékenyítette a műveket, ennyi. Egy jelenetet olvas fel a Doors című írásából, húzós próza, lendületes, pimasz. Abban nem vagyok biztos, hogy felolvasásra való, sok benne a menstruációs vér meg a kudarcos szex, hangosítva mintha kicsit tolakodó lenne. És a szerző mintha örülne annak, hogy néhányan megbotránkoznak.
Tóth Kriszta homályban
...és élesen
Grecsó Krisztián hozza szokásosan profi történeteit. Adomázó kedve töretlen, a közönség már a felolvasás előtt dől a nevetéstől, Krisztián a The Toors nevű diákzenekaruk működését meséli, hogy aki kicsit is értett valamilyen hangszerhez, azt már kinézték maguk közül, hogy a zenélés célja nem a zene, hanem a dalszerzés és (főleg) a csajozás volt. Az oldott, egymásba folyó sztorik jól előkészítik a terepet a felolvasott prózarészlethez, amelyben három szakközepes lányt csábít a zenekar egy üres lakásba, hogy meghallgassák a banda legújabb számait. Csakhogy a The Toors-nak nincsenek számai, és nem tudnak zenélni sem. Miközben valaminek történni kell, hogy a lányokkal is összejöjjön a dolog. Talán Grecsó szövegére rezonáltak legerősebben a Jókai Vigadótermében. Okos részletválasztás, és Krisztián élményszerűen olvas – parádé.
Grecsó iszik
Sztoriban
Kiss Ottó lassúsága ritmusváltás az estben. Nosztalgikusan mesél, szintén egy diákkori rockegyüttes, Ottó volt a gitáros, ő szerezte a dalszövegeket is. Az alaphelyzet ugyanaz, mint Grecsónál, mégis teljesen más az egész. Kiss Ottó fiatalsága korábbi, világa a hetvenes éveket jeleníti meg, csövesek és digók mozognak benne, zöld Trabant, szimat szatyor, kmk (közveszélyes munkakerülés), egy letűnt kor elevenedik meg a történeteiben, ahogy a Mobil című szövegben is. A rockzenészek nála tanyáról tanyára költöznek, kell a próbahely, de a rendőrök folyton zaklatják őket. A koncertélményeiket is úgy szerzik, ahogy akkoriban szokás volt – pénzük nincs, beszöknek a szabadtéri rendezvényekre, kerítéseken másznak át. A rendőrök verik őket. A hetvenes évek undergroundja vadabb, veszélyesebb közeg volt, mint amit a későbbi nemzedékek elképzelnek hozzá. Szép, gömbölyű részletet olvas fel a novellából, a publikum pedig hálás. (A beszélgetésből kiderül, hogy a kötetben Kiss Ottó írása adja a legpontosabb korrajzot, építi a legteljesebb szövegvilágot.)
Kiss Ottó olvas (fotó: Zentai Péter)
Kiss László talán az egyetlen szerző a Hasításban (jó, Garaczival párban), akinek a szövege nem pusztán szól a rockról, de a szövegmű maga is rock'nroll. A Bédekker egy szövegfolyás, direkt és metaforikus, széttartó és kompakt egyszerre, a történet képeken, jeleneteken sejlik csak át, a mondatokat indulat, elégedetlenség, szabadságvágy feszíti, és 2-4-2-ben, pontosan, taktra zakatol az egész próza, erő mozgatja, izom és rajongás: rock'nroll. A meglátásai nagyon találóak, a képei láttatók. (Íme egy részlet: "(...) a sebzett vadként nyargalászó énekes, Axl Rose úgy váltogatja fellépő ruháit, mint más a partnerét boldogtalan szerelemben -- hol amerikai zászlós felsőben, hol, puritán neveltetés, félmeztelenül vágtat, de a felülmúlhatatlan provokáció a skót szoknyával megvadított favágóing.")
Kiss László mikrofonerdőben
A Guns'n Roses-ról mesél éppen
Egressy Zoltán kakukktojás a csapatban. Többféle értelemben is. Ő tényleg volt rockzenész, és valódi (a Sztriptíz dobosaként működött, a banda albumát a BMG gondozta), miközben prózista meg nem volt eddig, a kortárs irodalom drámaíróként tiszteli és szereti. Mint fellépő író, mint jelenség is elüt a többiektől, érezni egy finom diszkrepanciát – mintha nem teljesen ugyanazt a nyelvet beszélné. Darabosabb, intellektuálisabb a szokásosnál, az elmesélt történetek sem olyan bővérűek, mint a társaié. Nem egy nagydumás, menő vagány beszél, hanem egy fiatal értelmiségi. Színesen, érdekesen a katonaévekről, a Sztriptíz rövid pályafutásáról, a belülről megélt rock'nrollról. A kötetben megjelent szövege viszont nem ezeket az élményeket dolgozza fel, a műnek nincsenek életrajzi vonatkozásai, benne egy szerelmes leányzó búcsúzik a párjától (a történet szerint magnóra mondja a monológot), s közben Alphaville-szövegeket idéz. Kiváló írás, papíron nagyot üt, de a szerző rezignáltan olvas, valahogy nem érzi a hangzó szöveget, ezért nem jön úgy át, mint ahogy megérdemelné.
Egressy Zoltán olvas
Elgondolkodva
A háttérben TK
Grecsó Krisztián hozza szokásosan profi történeteit. Adomázó kedve töretlen, a közönség már a felolvasás előtt dől a nevetéstől, Krisztián a The Toors nevű diákzenekaruk működését meséli, hogy aki kicsit is értett valamilyen hangszerhez, azt már kinézték maguk közül, hogy a zenélés célja nem a zene, hanem a dalszerzés és (főleg) a csajozás volt. Az oldott, egymásba folyó sztorik jól előkészítik a terepet a felolvasott prózarészlethez, amelyben három szakközepes lányt csábít a zenekar egy üres lakásba, hogy meghallgassák a banda legújabb számait. Csakhogy a The Toors-nak nincsenek számai, és nem tudnak zenélni sem. Miközben valaminek történni kell, hogy a lányokkal is összejöjjön a dolog. Talán Grecsó szövegére rezonáltak legerősebben a Jókai Vigadótermében. Okos részletválasztás, és Krisztián élményszerűen olvas – parádé.
Grecsó iszik
Sztoriban
Kiss Ottó lassúsága ritmusváltás az estben. Nosztalgikusan mesél, szintén egy diákkori rockegyüttes, Ottó volt a gitáros, ő szerezte a dalszövegeket is. Az alaphelyzet ugyanaz, mint Grecsónál, mégis teljesen más az egész. Kiss Ottó fiatalsága korábbi, világa a hetvenes éveket jeleníti meg, csövesek és digók mozognak benne, zöld Trabant, szimat szatyor, kmk (közveszélyes munkakerülés), egy letűnt kor elevenedik meg a történeteiben, ahogy a Mobil című szövegben is. A rockzenészek nála tanyáról tanyára költöznek, kell a próbahely, de a rendőrök folyton zaklatják őket. A koncertélményeiket is úgy szerzik, ahogy akkoriban szokás volt – pénzük nincs, beszöknek a szabadtéri rendezvényekre, kerítéseken másznak át. A rendőrök verik őket. A hetvenes évek undergroundja vadabb, veszélyesebb közeg volt, mint amit a későbbi nemzedékek elképzelnek hozzá. Szép, gömbölyű részletet olvas fel a novellából, a publikum pedig hálás. (A beszélgetésből kiderül, hogy a kötetben Kiss Ottó írása adja a legpontosabb korrajzot, építi a legteljesebb szövegvilágot.)
Kiss László talán az egyetlen szerző a Hasításban (jó, Garaczival párban), akinek a szövege nem pusztán szól a rockról, de a szövegmű maga is rock'nroll. A Bédekker egy szövegfolyás, direkt és metaforikus, széttartó és kompakt egyszerre, a történet képeken, jeleneteken sejlik csak át, a mondatokat indulat, elégedetlenség, szabadságvágy feszíti, és 2-4-2-ben, pontosan, taktra zakatol az egész próza, erő mozgatja, izom és rajongás: rock'nroll. A meglátásai nagyon találóak, a képei láttatók. (Íme egy részlet: "(...) a sebzett vadként nyargalászó énekes, Axl Rose úgy váltogatja fellépő ruháit, mint más a partnerét boldogtalan szerelemben -- hol amerikai zászlós felsőben, hol, puritán neveltetés, félmeztelenül vágtat, de a felülmúlhatatlan provokáció a skót szoknyával megvadított favágóing.")
Kiss László mikrofonerdőben
A Guns'n Roses-ról mesél éppen
Egressy Zoltán kakukktojás a csapatban. Többféle értelemben is. Ő tényleg volt rockzenész, és valódi (a Sztriptíz dobosaként működött, a banda albumát a BMG gondozta), miközben prózista meg nem volt eddig, a kortárs irodalom drámaíróként tiszteli és szereti. Mint fellépő író, mint jelenség is elüt a többiektől, érezni egy finom diszkrepanciát – mintha nem teljesen ugyanazt a nyelvet beszélné. Darabosabb, intellektuálisabb a szokásosnál, az elmesélt történetek sem olyan bővérűek, mint a társaié. Nem egy nagydumás, menő vagány beszél, hanem egy fiatal értelmiségi. Színesen, érdekesen a katonaévekről, a Sztriptíz rövid pályafutásáról, a belülről megélt rock'nrollról. A kötetben megjelent szövege viszont nem ezeket az élményeket dolgozza fel, a műnek nincsenek életrajzi vonatkozásai, benne egy szerelmes leányzó búcsúzik a párjától (a történet szerint magnóra mondja a monológot), s közben Alphaville-szövegeket idéz. Kiváló írás, papíron nagyot üt, de a szerző rezignáltan olvas, valahogy nem érzi a hangzó szöveget, ezért nem jön úgy át, mint ahogy megérdemelné.
Egressy Zoltán olvas
Elgondolkodva
A háttérben TK
Az Antovszki Band telitalálat. Velük indul az est, Black Sabbath, Paranoid, és dübörög, dinamikus, nagyon állat. A zenekar minden beszélgetős blokk után játszik egy-egy nótát, az adott szerzőhöz, adott szöveghez valamilyen módon kapcsolódót, és elképesztően jól együttműködik a két művészeti ág, a nézők dobolnak a lábukkal már a nyitó The Doors-szám (Light my fire) alatt is, az Európa Kiadó noirja (Mocskos idők) ráz és ringat egyszerre, a Kétforintos dal izmos tiltakozás. Egyedül a Knocking on the Heaven's door hagy pici hiányérzetet, Axl hangja nem kiváltható. Egressy Zoltán szövege előtt a Big in Japan, és torzított gitárra, valódi dobra hangszerelve, a dal maga iszonyú gyönge, de Antovszkiék előadásában ez is frankó, működik. A zenekar produkciója több is volt illusztrációnál, a betétek szinte szervezték estet, keretet adtak neki.
Bizton állítható, hogy az Elek Tibor szerkesztette és vezette Rock és irodalom című est volt a Körös Irodalmi Társaság és a Jókai Színház közös munkájának eddigi legsikeresebb produktuma. Visszhangzik is még egy ideig, gyanítom, viszik majd a hírét a megjelentek. Az élmény meg itt marad. Miként a tudósító rajongása. Hogy Tóth Kriszta Futrinka utcája, az Órák, az Altató, ez a rock'nroll, ez a igazi zúzás. Hozzájuk képest a Black Sabbath – csak langyos harmónia.
-szt-
Pihenő zenekar
Tapsoló közönség
Figyelő közönség
Bizton állítható, hogy az Elek Tibor szerkesztette és vezette Rock és irodalom című est volt a Körös Irodalmi Társaság és a Jókai Színház közös munkájának eddigi legsikeresebb produktuma. Visszhangzik is még egy ideig, gyanítom, viszik majd a hírét a megjelentek. Az élmény meg itt marad. Miként a tudósító rajongása. Hogy Tóth Kriszta Futrinka utcája, az Órák, az Altató, ez a rock'nroll, ez a igazi zúzás. Hozzájuk képest a Black Sabbath – csak langyos harmónia.
-szt-
Pihenő zenekar
Tapsoló közönség
Figyelő közönség
Főlap
2009. január 14.
