Helyszíni tudósítások

 

Z__vada1.jpg 
Pálmai Anna, Závada Péter, Deres Kornélia

 

Jónás Ágnes

 

Élni vagy túlélni: az itt a kérdés

 

A Jelenkor Kiadó szeptember 20-án mutatta be Deres Kornélia Bábhasadás és Závada Péter Roncs szélárnyékban című verseskötetét. A szerzőkkel Balajthy Ágnes irodalomtörténész-kritikus beszélgetett a Katona József Színház előcsarnokában. A költők köteteiből Pálmai Anna színművész olvasott fel, nagybőgőn Ajtai Péter játszott. 


Elsőként Sárközy Bence, a Jelenkor Kiadó ügyvezető igazgatója köszöntötte a közönséget, s mielőtt felkonferálta a pódiumra a beszélgetés résztvevőit, elmondta, hogy Závada Péter és Deres Kornélia kötete nagyon fontos a kiadó életében, hiszen Závadának a Roncs szélárnyékban a harmadik kiadónál megjelent könyve. A szerző mindig megtalálja a kortárs lírában azokat a hangokat, amik be tudják vonzani egy rendezvényre saját kortárs olvasóikat. Deres Kornélia kötetéért azért hálás, mert számos remek címet tartalmaz, s viccesen megjegyezte, hogy ennyi jó címet egy év alatt nem lát a magyar könyvpiacon, úgyhogy jó volna, ha néha a költőnő bejönne hozzájuk a kiadóba segíteni.

 

z__vada2.jpg
Deres Kornélia

 

A közönség ezután rögtön ízelítőt is kapott a frissen megjelent kötetekből – Pálmai Anna színművésznő olvasta fel Deres Kornélia Illesztő és Závada Hely az időnek című versét.

Balajthy Ágnes, aki a két költő korábbi könyvbemutatóin is moderátor szerepét öltötte magára, a most megjelent két kötet közötti párhuzamokra, kapcsolódási pontokra világított rá, s először arról kérdezte Derest és Závadát, hogy milyen változást hozott az új kötetük a költészethez való viszonyukban. Deres elmondta, hogy a 2011-ben megjelent Szőrapa című konceptkötet világából nehéz volt kilépnie. „A Bábhasadás tétje az volt, hogy el tudok-e mozdulni a Szőrapa zárt és erősen konceptuális világából. Závada Roncs szélárnyékban című könyve is egyfajta menekülés a 2015-ben napvilágot látott Mész című kötet személyes traumalírájából.

 

z__vda3.jpg
Závada Péter

 

Balajthy megjegyezte, hogy olyan közös kulcsszavakat talált a két kötetben, mint például az emlékezés, az idő, a tenger vagy az erdő, s míg Deres verseire kifacsart, sajátos nyelvi humor, az irónia és az állandósult szókapcsolatok széttagolása jellemző, addig Závadánál erős érzelmi töltettel bíró, emelkedett stílusértékű szavakkal lehet találkozni. A Bábhasadás szürreális, groteszk képekkel teli, sötét és felkavaró világba rántja az olvasót, fontos szervezőeleme az emlékezés, a felnövés, a metamorfózis. Deres elmondta, hogy a versek beszélőjét az izgatja, hogyan tudja önmagát felépíteni és felnőttként elfogadni. A versek pedig megvizsgálják, hogyan írja újra a múlt a jelenünket, mit tekinthetünk valóságnak, s mi történik akkor, ha az élettapasztalatok azt sugallják, nincs élés, csak túlélés van. Ebből a kizárólagos túlélésből keresnek kiutat a versek, az egyik ilyen lehetséges kiút pedig „az agyműködés poétikája”, ami segít átélni, újraélni a megtörténtet, valamint arra is képes, hogy átalakítsa a valóságot.”

Miért Camus mottóval vezeted be a köteted? – szegezte ezt követően a kérdést a moderátor Závadához?„A pestisből származó idézet felveti a kimondás problematikáját, a „nyelven túli tájék kifürkészhetetlenségét”, és kétféleképpen is értelmezhető. Nem egyértelmű, hogy akik becsukják a szemüket, jól teszik-e, hogy ez a becsukás segít-e nekik a túlélésben, vagy a külvilág segítene – válaszolta a költő, s hozzátette, hogy ha az ember becsukja a szemét, felépíthet magában saját logikája mentén egy belső tájat, egy egyedi világot, amelyben a túlélés megvalósulhat, s amikben a nyelvvel és az idővel kapcsolatos mikrofilozófiák működhetnek.”

 

z__vada3.jpgPálmai Anna

 

Balajthy szerint a zártság is hangsúlyos Závada verseiben – a korábbi két kötethez képest a költészetének antropomorf jellege most háttérbe szorul, kevésbé személyes szövegekkel találja szemben magát a befogadó. Hogy ez így alakult, abban nagy szerepe volt az olasz hermetistáknak, az olyan angolszász költőknek, mint Heaney vagy Ashbery, valamint a rilkei és a celani költészetnek, melyek inspirálóan hatottak a költőre az alkotói folyamat közben.

Az est moderátora ezúttal Deres felé fordult, s megjegyezte, hogy személy szerint neki nagyon tetszett az a játék, ahogy a költőnő kikacsint az olvasó felé a kötetben elrejtett önéletrajzi utalásokkal – több sor is előhívja például a szerző szülővárosát, Miskolcot.

Miért pont most vetettél számot azzal, hogy mit jelent Miskolcinak lenni, és mit adhatott neked Miskolc? – kérdezte a moderátor némi Edda-intertextussal. „A miskolci szív örökké dobog” – csapta le a labdát Ladánybenésen Deres, majd komolyra fordítva a szót, így nyilatkozott: „Az alkotói önértelmezéshez, az alkotói identitás kialakításához szükség van arra, hogy az ember elmerüljön a saját család- tér- és rendszertörténetében. A szembenézés során az volt a legfontosabb, hogy utánajárjak, lehetséges-e olyan életet élni, ami nem kizárólag a túlélésről szól, megtalálható-e a belső béke, s hogy hogyan lehet kapcsolódni egy olyan térhez, amiből már kiléptünk.”

Mint megtudtuk, Deres számára a színháztudomány is elválaszthatatlan az alkotói látásmódtól; nála a színház egyfajta menekülőútnak is nevezhető, míg a Závada-versekben a teátrum megkérdőjelezi az objektív valóságot, s olyan terepként jelenik meg, ahol az ember idegenné, szemlélődővé válhat. A Deres által választott kötetcímnek biológiai (fejlődő rovarok egyik fejlődési stádiuma) és színházi jelentése egyaránt van, utóbbi olyan kérdéseket indukál, mint hogy lehetséges-e, hogy életünk bábszerű létmódban teljesedik ki, s hogy nem is mi vagyunk az életünk irányítói.

 

Végezetül Závada elmondta, hogy szeretne leszámolni azzal a romantikából visszamaradt, és máig nagyon népszerű sztereotípiával, miszerint a költő kizárólag egy depressziós figura lehet. A Roncs szélárnyékban célja, hogy megmutassa, igenis van ok az optimizmusra, s mindig lehet új perspektívákat találni. Deres pedig ígérte, hogy most készülő harmadik kötetébe sokkal pozitívabb hangvételű versek kerülnek majd.

 

 Fotók: Németh Dániel / Jelenkor Kiadó


Főoldal

2017. szeptember 25.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Hartay Csaba verseiOláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila versei
Prózák
Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Egy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA